Demokrata, 1996. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)
1996-07-11 / 28. szám
Agyoncivilizált, anyagi javakért robotoló világunkban nem mindenki igazodik. Vannak, akik szembeszegülnek a tudományos-technikai forradalom lélekromboló és tömegmanipuláló vívmányaival. Mást választanak. A természetet, a hagyományok továbbvitelét és az ember méltóságának megőrzését. Ilyen, szívükben szabad emberek a solymászok. A magyarok szent madarának, a turulnak szolgálói. A solymászat nemes foglalatosság. Nemes, mert a madár, akivel együtt űzi az ember ezt a fajta vadászatot, nemes. Királyok madara, madarak királya a büszke sas, az előkelő sólyom, a villámszemű héja. Ha mai magyar solymásszal találkozunk, eszünkbe villanhat: a nemesség kötelez. Tegyük hozzá:a magyarság is. ■ 10 (»'"A nemesség kötelez Szép sólymok, vad várak, kiket madarászok tanítanak Az Anonymus által feljegyzett Álmos-monda szerint Ügyek, Szkítia vezére Denta-Mogyer földön feleségül vette Eunedubelianus vezér Emes nevű leányát. Az asszonynak álmában egy turul jelent meg, s „mintegy rászállva, teherbe ejtette őt”, majd úgy tűnt neki, hogy ágyékából dicső királyok fognak eredni. Az őstársadalmak házassági rendjével kapcsolatos totemhit szerint minden nemzetség őse valamilyen totem (állat, növény, kő, vagy természeti jelenség) volt. A nomád társadalmak már rég túljutottak e fokon — írja Györffy György István király és műve című munkájában —, de az állatkultusz, mint nemzetségi megkülönböztető elv, tovább élt olyan formában, hogy minden nemzetség választott magának egy ragadozó madarat jelképnek, óvó állatnak, tiszteletbeli ősnek, török szóval ongonnak. A turul-monda azt jelzi, hogy az Árpádok ősei részesei voltak egy állatjelképes nemzetségi rendnek, amelyben a 24 oguz nemzetség 24 különböző fajta ragadozó madártól eredeztette magát, így Emese fia, Álmos ősei visszavezethetők a sztyeppei nomád társadalmak vezető rétegébe. A magyarok szent madarának, a turulnak azonosításáról évszázadok óta vitáznak a történészek. Sasnak, héjának is mondták, a nyelvtörténeti szótár szerint viszont az ótörök eredetű turul szó sólymot jelent. Méghozzá a legújabb történeti kutatások eredményeit elfogadva kerecsensólymot. A ragadozó madarak között — írják a régiek — az első hely a nemes sólymokat illeti meg, értelmi képességeik és testi kiválóságuk szinte teljes összhangban állnak egymással. Erő és ügyesség, bátorság és vadászkedv, némi túlzással azt is állíthatnánk, előkelő illemtudás jellemzi e madarakat. Testük zömök, fejük nagy, nyakuk rövid. A vadászsólyom iszonyú sebességgel zuhan zsákmányára JLA Demokrata 1996/28 -Fotó: Ágg Károly