Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
1996-10-10 / 41. szám
Orbán Viktor pártelnök tudatos nemzetrontásnak minősítette a koalíció működését. „Én nem gyanakszom — mondta — hanem az eltelt másfél év meggyőzött arról, hogy összefoglalóan a magyarság szellemi és lelki erejének szándékos gyengítéséről van szó.” Esterházy Péter, mindenhonnan kitüntetett magyar író, aki könyveit az örökkévalóságnak úja, felkapja a fejét, és azt üzeni Orbán Viktornak, hogy: — így magyar, vagyis európai ember nem beszél. Esterházy Péter író, állítólag közvéleményformáló erő. Kijelentését tehát ajánlatos komolyan venni. Esterházy Péter olvasatában Orbán Viktor pártelnök nem magyar és nem európai. Kérdés, akkor mi? És az is kérdés, hogy Esterházy Péter szerint ki magyar és ki európai? Nyilván azok, akik szerint ez a kijelentés nem igaz. Tehát a kormány, illetve a koalíció nem szándékosan gyengíti a nemzet erejét, azaz amit tesz, az nem tudatos. Amennyiben ez a koalíció véletlenül teszi, amit tesz, akkor sürgősen el kell őket kergetni, és helyükre másokat ültetni, mert ekkora kárt csinálni már nem bűn, hanem sötét középkor. De ha feltételezem, hogy a legendásan nagy szakértőkből álló kormánykoalíció mégsem elmekórtani esetekből verbuválódott, akkor nem tudok mit kezdeni a magyar és európai értékeket szívén viselő író kijelentésével. Neki ugyanis nem Orbán Viktor pártelnököt kellene rendreutasítani, hanem azon gondolkodni, hogy európai kormány viselkedik-e úgy a népével, mint ahogyan az általa nyakig megvédett koalíció. Milyen szándékot takar, hogy a kormány tevékenysége nyomán szó szerint rombadől az ország. Nem országrontás, hanem minden létező struktúra szétrombolása folyik. Egy európai magyar emberekből álló pártbürokrácia, összefonódva a hajdan demokratikus ellenzékkel totális gazdasági és ellenőrző hatalmát építi. Az író, akit lefoglal legújabb nyelvi zsenialitásoktól súlyos irománya, nem ér rá kinézni az ablakon? Különben feltűnne, hogy már szó sincs semmiféle alkotmányos demokráciáról. A dolgok szűk körben dőlnek el, az érdekképviseletek nem működnek, az érdekérvényesítésnek újra csak egyetlen útja ismert: a haveri, baráti kapcsolat. Vajon európai emberek azok, akik ugyanúgy tudják mint az író vagy én, hogy a magyar lakosság nemcsak öregszik, de nagyon beteg is. A halálozás semmissé teszi a születések számát. A gyerekszám pedig egyre alacsonyabb. Ennek tudatában vonják meg a családi pótlékot, építik le a kórházi ágyakat, és folyamatosan emelik a gyógyszerek árát. Orbán Viktor pártelnök szerint ez nem véletlen. Szerintünk sem. Mint ahogyan azt is magyar európai emberek találták ki, hogy zárják be az iskolákat, vonják össze az osztályokat, és találjanak ki egy olyan iskolarendszert, amely gondoskodik a korai szelekcióról. Lesznek európai műveltségű gyerekek, és lesznek magyarok, akik két kereszttel írnak majd alá. A koalíció valószínűleg a privatizációt is véletlenül intézi úgy, hogy abból még egyetlen átlag magyarnak sem jutott vagyon. KISZ és pártfiúknak annál inkább, sokszor egy forintért milliárdos érték. A köznép az energiaárak emelését és a munkanélküliséget kapta belőle. Lehet a sors tréfája, hogy minden bankot tönkretettek már a bankárok, de ezért soha egyiknek sem kellett a magyar nemzet előtt felelni? Minél több pénz tűnik el a kezükben, annál nagyobb irántuk a talpig európai és magyar ember miniszterelnök bizalma. Európai magyar kiáll a nyugdíjasok elé, és azt mondja, hogy a jelenlegi szűkös gazdasági helyzetben nem jut több pénz nekik. Előtte való héten cserélték százmilliókért a kormány gépkocsiparkját, utána két nappal jelentették be, hogy újra emelik a képviselők fizetését. Az ember ilyenkor már nem beszél, de mutat valamit. PILLANATKÉP Hogy beszél az európai ember? Az udvari író esete az ellenzéki pártvezérrel SESZTÁK AGNES főszerkesztő-helyettes Demokrata a Demokrata 1996/41