Demokrata, 1997. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)

1997-01-09 / 1-2. szám

Demokrata 1997/1—2 MŰHELY Rovásírás és mitológia A székely rovásírás a magyarság legnagyobb kultúrkincsei közül való, s a magyar nyelv, népzene és krónikáink jelentőségéhez fogható. Ősírásunk eredetének tisztázásával mégis adós a tudomány, mert már a rovásírással való foglalkozás is „a komolyabb öregedés" jele” az akadémikus kutatás meghatározó köreiben. A tartózkodásnak köszönhetően a magyar nyelv- és történettudomány nélkülözi e kultúrkincsünk tanúvallomását népünk múltjának tisztázásakor, ezért e diszciplínák legfontosabb következtetéseit a tudománytörténeti tévedések közé sorolhatjuk. A székely rovásírás kap­­csolatai ugyanis nem az őshazának tekintett Urál-vidékre, hanem a déli magaskultúrák világáha­ vezetnek. VARGA GÉZA Az utóbbi években egyetlen számotte­vő vélemény jelent meg a székely írás eredetének tárgykörében, Benkő Elek tollából. A neves szerző a Magyar Nyelv 1994. júniusi számában a „kö­vetkeztetéseiben vitathatatlanul mű­kedvelő" értekezések példájaként em­lítette az Írástörténeti Kutató Intézet által korábban kiadott tanulmányköte­tünket, de annak tudományos igényű bírálatára — érvek híján — nem vál­lalkozott. A kötetben tárgyalt legfonto­sabb kérdéskörre, a származásra vo­natkozó félmondata szerint a székely írás „még tisztázatlan eredetű". Véle­ménye jelentősen újnak tetszik, mert elismeri az addig általában hangozta­tott ótürk-glagolita eredeztetés tartha­tatlanságát, de csak e felemás módon hajt fejet további adataink és követ­keztetéseink előtt. Ma még nem ismerjük ősírásunk pontos, korai történetét, a fenti félmon­datnál azonban többet mondhatunk ró­la: rovásjeleink genetikus kapcsolatban vannak az antik mitológiák több ezer éves szimbólumaival (világmodellek­­kel és részeikkel, fa-, hegy- és folyóáb­rázolásokkal). A világmodellek révén a mítoszok egyik feladata a ter­mészeti állapotából kiemelkedő embert körülvevő­ világ értelmezése, a mitolo­gikus ábrázolások között különféle vi­lágmodellek is találhatók. Ezek az an­tikvitás talán leggyakoribb, máig hasz­nált jelképei, népszerűségük csak a fa­szimbólum elterjedtségéhez fogható. Amíg azonban ez utóbbinak könyvtár­nyi irodalma van, a világmodellekről­­ alig esik szó, bár a fa jelkép a világmo­­­­dellek része, s ezért ugyanebbe a fogal­mi körbe tartozik. E világmodellek felülnézeti, szem­­bőlnézeti és térbeli csoportokba sorol­hatók, s az időszámításunk kezdetét jó­val megelőző évezredekben az egész akkori művelt világban általánosan is­mertté váltak. Megjelennek többek kö­zött kőkori, bronzkori és népvándor­láskori agyagedényeken, hímes tojáso­kon, perzsa jellegű szőnyegeken, vallá­sos és uralmi jelképeken, a magyar népművészet tárgyain és a legkülönbö­zőbb írásrendszerek jelei között is. A képszerű világábrázolások segítik az egyszerű, lineáris világmodellek szim­bólum-összetevőinek megértését, és ál­taluk tisztázható több székely írásjel egykori szóértéke is. A felülnézeti modellek legegysze­rűbb formája a körbe, illetve négyzet­be zárt kereszt vagy X. Ilyen a kínaiak és az asztrológia „Föld”, az egyipto­miak „település” fogalomjele, vala­mint a székely „f” (Föld) rovásjel. Ezek a teremtett, rendezett világot tér­képszerűen ábrázolják. A jelforma amerikai indián ábrázolásokról is ki­mutatható. Közel áll ezekhez a kép­­szerűbb elemekből építkező római crux invicta „győzhetetlen kereszt”, a keleti mandala, a „négyszarvú” antik oltártípus, a regölyi hun ezüstcsat, a szarmata bronztükrök szokásos díszí­tése, a kelet-ázsiai „szélrózsa” teknő­se, stb. A keret a horizontot (a hullámfonal a szárazföldet övező Ókeánoszt) jelképe­zi. A sarkokon és az oldalfelezőknél gyakori a hegy- és faábrázolás. A világmodell belsejében esetenként megjelenő napszimbólum, vagy a gya­koribb kereszt és­­ a világot teremtő és megszervező isteni középpontot, az Éden négy szent folyóját és Bél istent (1. ábra) ábrázolja. A szembőlnézeti modellek az eget tartó világoszlop (hegy és fa) ábrázolá­sai. Az eget boltozat jelzi, amelyet a te­tőpontjánál támaszt alá a világoszlop — ez néha napszimbólumban végző­dik, megszemélyesített és kettős ke­reszt alakú.­­ 1. ábra: Török gördesz imaszőnyeg kétsarkú, vízzel övezett felülnézeti világmodelljének közepén a sumér dingir „csillag, isten” képjel korai, nyolcágú változatával összevethető motívumból kiemelkedő , a székely „b” (betű, Bét, Baál) megfelelője T 25

Next