Demokrata, 1997. július-szeptember (4. évfolyam, 27-36. szám)
1997-09-04 / 36. szám
MŰHELY utóbbi titkos tudás birtokában is volt. A Bibliában Péter apostol a halász, a Grál kultuszában viszont a Halászkirály a főpap. Ő tehát alternatív pápa. Az V. század közepén, még a történelmi Arthur király ideje előtt, ténylegesen létezett Britanniában egy ilyen alternatív egyház: Pelágius és követői. A Vatikánban őrzött Vindicta Salvatoris című kézirat tanúsága szerint is József - Jeruzsálem lerombolása után - egyházat alapított „messzi északon”. Az ott őrzött szent tárgyak (a felsoroltakon kívül: egy Salamon király által készített csengő és egy Nikodémusz faragta Krisztus-fej) kétségkívül mind az őskeresztény hagyománnyal álltak kapcsolatban. Bár nincs történelmi bizonyíték arra, hogy az Utolsó Vacsora kelyhe megmaradt, egy V. századi, Olimpiodórusz nevű görög történetíró említi, hogy egy Mária Magdolnának tulajdonított, és korábban Jeruzsálemben Heléna császárnő által megtalált kelyhet Krisztus után 410-ben a vizigótok Rómából Britanniába szállítottak. A középkorban erre a Mária-kehelyre mint valódira tekintettek. Ez a kis zöld, ónix ivócsésze került elő, Graham Phillips kutatásai eredményeképpen, a közelmúltban Angliában, egy mit sem sejtő Grál-utód otthonából. Egy 1225-ben írt Grál-regényben (szerzője: Gerbert de Montreuil) viszont azt olvassuk, hogy József Mária Magdolnától kapta a kelyhet a Feltámadás napján, aki abban a Golgotán előzőleg Krisztus vérét fogta fel. Mégis valószínűbb, hogy a kelyhet eredetileg is Arimathiai József birtokolta, és később Arthur királyra, valamint a további Grál-őrzőkre hagyományozta. Arthur királyt, aki egyes feltételezések szerint egy ideig a nyugatrómai birodalom császára is volt, a britek egyúttal egyházfőjüknek is tekintették. Tény, hogy a római pápa elsőbbségét az ötödik században még sok helyen vitatták: csak a birodalom 470-ben bekövetkezett bukása után lett a pápáé az abszolút elsőbbség. A független Britanniában azonban még élt a korábbi hagyomány: itt 488-ig Amrosius Aurelianus volt a római parancsnok. Őt követte ezen a poszton Arthur, aki a britek harcát vezette az angolszász hódítókkal szemben, és a hagyomány szerint római hercegnőt vett feleségül (Arthur király egyébként a hun-magyar Atilla király kortársa volt, akinél az isteni karizmát szintén egy varázson kard felbukkanása jelzi - a szerk.). Mágikus erejű kardjának, az Excaliburnak a markolatát két stilizált, egymásba fonódó kígyó díszítette. Ez ősi babiloni motívum, és talán a csakrarendszerre utal, de az ábrázolás Óiránban is ismert volt, sőt, Kréta-szigeti, a minószi civilizáció vallásának központi istensége is egy mindkét kezében kígyót tartó istennő volt. Két kígyó jött megfojtani a trójai főpapot, Laokoónt és annak fiait is. Mindamellett a két kígyó lehet a két mezopotámiai folyó, a Tigris és az Eufrátesz szimbóluma is, bár az is kétségtelen, hogy a szkíták Anahita vízistennőjének is két kígyó volt a lábai helyén. Az sem mellékes szempont, hogy Arthur király halála előtt egy tavi istennőnek adatja vissza az Excaliburt, áldozati ajándékul. Ez a motívum megint csak a „vízistennő”-hagyományt erősíti. A Kerekasztal a maga tizenkét székével és egy főhelyével ugyancsak az eucharisztia alkalmára utal vissza. Parsifalnak az öreg király megmutatja „a könyvet” benne az Úr Tamás apostolnak mondott titkos szavaival, vagyis a Nag Hamadiban talált apokrif Tamásevangéliumot. Ilyen értelemben tehát a Grál nem magával a kehellyel, hanem a titkos, ötödik evangéliummal, Jézus evangéliumával azonos. A negyedik század elején hivatalossá váló katolikus irányzat csak négy evangéliumot kanonizált, bár voltak más, hitelesnek mondható evangéliumok is. Nagy Konstantin a betiltott evangéliumok példányainak elégetését is elrendelte. A gnosztikusoknak azonban a birodalom perifériáin sikerült túlélni ezt a csapást, ők továbbra is a maguk „Jézusevangéliumát” hirdették, melyet Tamás apostol jegyzett le. Ez a titkos tanítás a témája a Grál-regényeknek, ám mind 3 The Last Sleep of Arthur in Avalon (részlet): „A képen a haldokló király jelképes, koronás vagy diadémos nőalakoktól körülvéve látható. Ezek egyike bizonyosan égi jövevény, mert fehér ruhát visel. Míg a nőalakok többsége fején vagy a kezén tartja fantáziakoronáját, addig az akár Szűzanyának is tartható, fehér ruhás égi hölgy a földre, Arthur fejéhez rakta le a maga fejékét. Ez azonban nem fantáziakorona, hanem a magyar Szent Korona tökéletes mása.”