Magyar Demokrata, 1998. október-december (2. évfolyam, 39-52. szám)
1998-10-08 / 40. szám
zetben nőttek fel, ahol a konfliktusok feloldásának egyik bevett módja a verekedés, amely révén státust lehet kivívni. Ebben a közegben nagyon sokat számít a virtus, a férfiasság, a felnőttség ilyetén demonstrációja. Úgy emlékszem, Békéscsabán történt, hogy a helyi kemény mag megállította a Fradi szurkolótáborát szállító vonatot, mire azok leszálltak és jól elverték őket. A csabaiak alábecsülték a B- közép létszámát. A verekedéssel aztán dicsőséget lehet szerezni, adott esetben helyre lehet állítani a csapat gyengébb szerepléséből adódóan elveszített renomét. Létezik egy másik fajta szurkoló csoport is. Ez a réteg hétköznap éli a tisztes adófizető, dolgozó állampolgár életét, de alig várja, hogy jöjjön a hét vége, amikor a meccs apropójából levetheti a fegyelmezett, törvénytisztelő ember mezét, hogy felcserélje egy indulatlevezetésre alkalmas szurkolói attitűddel. Ők szintén szerejtik a balhét, de azért nem csak azt, hanem a focit is. És vannak a kreatívok. Ők általában nem verekednek, negatív indulatai-kát kizárólag abban élik ki, hogy kereset-len szavakkal illetik az ellenfél táborát, focistáit és a bírót. Gyártják a transzparenseket, beszerzik, becsempészik a petárdákat, füstbombákat, szerpentineket, és hatalmas összegeket költenek a klub szimbólumaira. Lényegében mindenhová elkísérik a csapatot, csinálják a showt. Ezek a szurkolók jó hatással vannak a labdarúgás ügyé re, hiszen önkéntes alapon látványos külsőséget adnak a gyepen folyó játék mellé, nélkülük a futballistáknak sincs is kedvük játszani. Ezt példázza a legutóbb unalomba fulladt FTC-mérkőzés, amelyről az MLSZ kitiltotta a nézőket. -Ez is csak az összetartást erősíti. - Nagyon fontos, mindenképpen pozitív hozománya a futballkultusznak a vele járó közösségi érzés. Ez a mai elidegenítő világban nem kis dolog. A bunyók csak az első vérig mennek, ez is azt mutatja, hogy csak erődemonstrációról van szó. Egy időben, ameddig nem figyeltek rá a rendezők, a szurkolók becsempésztek magukkal egy egész fegyverarzenált, de akármekkora indulatok kerekedtek is, a pillangókésa zsebben maradt. - Mi a helyzet a szurkolótábor és a csapat közti viszonnyal? -Mivel a játékosokat adják-veszik, a szurkolói rajongás néhány sztár istenítésétől eltekintve egyre kevésbé a játékosok személyének, sokkal inkább a klub jelképrendszerének szól. Ezek meghatározott színek, nagy futballnemzetektől kölcsönzött kifejezések, bulldogok, sasok és egyéb szimbolikus állatok, azonkívül énekek, rigmusok és jelmondatok. -A rendőrök fellépése pszichológiai szempontból megfelelő? - A kemény gyerekek ellen keményen kell fellépni. Az ebbe a csoportba tartozó szurkoló előtt akkor van becsülete a rendőrnek, ha ugyanazzal a jelzésrendszerrel él, mint amit ez a kultúrkör elfogad. Ugyanakkor a rendőrnek igazodnia kell a rá vonatkozó intézkedési szabályokhoz, a felettese utasításaihoz is. Mindez együtt elég nehéz. Van egy másik aspektusa is a rendőr-szurkoló viszonynak, amit nem szabad kihagyni a számításból. A szocialista érában mindenki tudta, mit jelent olyan fővárosi csapatoknak szurkolni, mint amilyen a Fradi, a Vasas, a Dózsa, az MTK vagy a Honvéd. Politikai állásfoglalás is volt, nem csak territoriális. Az indulatokat fokozta, hogy az állam beleszólt az igazolásokba, felülről vezényelt bundák voltak, bírói elfogultságok gerjesztették az ellentéteket és a rendőri beavatkozások sem voltak politikamentesek. Ezek az alapérzések megmaradtak, noha ma már az államhatalomnak nincsenek kedvencei. De Európának ebben a térségében ma még természetes, hogy ha a rendőr veri a szurkolót, annak más a megítélése, mint ott, ahol a rendőrség mindig a törvényt, és nem a pártállamot védte. -A bírói tévedésnek van szerepe a szurkolói agresszió kialakulásában? -Majdnem minden botrányos mérkőzésen szerepet játszik a bírói hiba. Az igazságérzetet sérti a téves döntés. És sokszor a játékosok is hergelik a közönséget, sajnáltatják magukat, sértőket mutogatnak az ellenfél szurkolótáborának. A játékos egyszerre fél a szurkolótól, aki őt kritizálja, de egyben szüksége is van a szurkolóra, mert inspirálja. Ezt el kell fogadni ilyennek, ez is a foci része. Szerintem csak részben igaz az, hogy a televíziós közvetítés miatt, kényelemszeretetből nem mennek ki az emberek a mérkőzésre. Mindenki tudja, hogy a stadionból nézni sokkal élvezetesebb, csak éppen senkinek sem hiányzik, hogy egy repülő betondarab fejbe találja. -Azért talán nem ennyire vészes a helyzet. - Valóban nem, itt merül fel a sajtó felelőssége. Nem mindig úgy mondják el a történteket, ahogy volt. A sajtó szeret felnagyítani dolgokat, különösen a bulvárlapok szerkesztői gondolják úgy, hogy a bombasztikus címek jobban eladják a lapot. Ugyanígy a tévékamera is a botrányt, a látványt keresi, mert ez a természete. Az idei francia VB-n több millió szurkoló vett részt, és mindössze egyetlen halott volt, az is véletlenül. Arányaiban ez hihetetlenül csekély, mégis a botrányoktól zengett a 3 Demokrata 1998/40 Fotók: Knap Zoltán, Tóth Tibor.