Magyar Demokrata, 1998. október-december (2. évfolyam, 39-52. szám)

1998-10-08 / 40. szám

zetben nőttek fel, ahol a konfliktusok fel­oldásának egyik bevett módja a vereke­dés, amely révén státust lehet kivívni. Ebben a közegben nagyon sokat számít a virtus, a férfiasság, a felnőttség ilyetén de­monstrációja. Úgy emlékszem, Békéscsa­bán történt, hogy a helyi kemény mag megállította a Fradi szurkolótáborát szállí­tó vonatot, mire azok leszálltak és jól el­verték őket. A csabaiak alábecsülték a B- közép létszámát. A verekedéssel aztán di­csőséget lehet szerezni, adott esetben helyre lehet állítani a csapat gyengébb sze­repléséből adódóan elveszített renomét. Létezik egy másik fajta szurkoló csoport is. Ez a réteg hétköznap éli a tisztes adófi­zető, dolgozó állampolgár életét, de alig várja, hogy jöjjön a hét vége, amikor a meccs apropójából levetheti a fegyelme­zett, törvénytisztelő ember mezét, hogy felcserélje egy indulatlevezetésre alkal­mas szurkolói attitűddel. Ők szintén szere­­j­tik a balhét, de azért nem csak azt, hanem a focit is. És vannak a kreatívok. Ők álta­lában nem verekednek, negatív indulatai-­­­kát kizárólag abban élik ki, hogy kereset-­­­len szavakkal illetik az ellenfél táborát, fo­­­­cistáit és a bírót. Gyártják a transzparense­ket, beszerzik, becsempészik a petárdákat, fü­stbombákat, szerpentineket, és hatalmas összegeket költenek a klub szimbólumai­ra. Lényegében mindenhová elkísérik a csapatot, csinálják a showt. Ezek a szurko­lók jó hatással vannak a labdarúgás ügyé­­­ re, hiszen önkéntes alapon látványos kül­sőséget adnak a gyepen folyó játék mellé,­­ nélkülük a futballistáknak sincs is kedvük­­ játszani. Ezt példázza a legutóbb unalom­ba fulladt FTC-mérkőzés, amelyről az MLSZ kitiltotta a nézőket. -Ez is csak az összetartást erősíti. - Nagyon fontos, mindenképpen pozitív hozománya a futballkultusznak a vele járó közösségi érzés. Ez a mai elidegenítő vi­lágban nem kis dolog. A bunyók csak az első vérig mennek, ez is azt mutatja, hogy csak erődemonstrációról van szó. Egy idő­ben, ameddig nem figyeltek rá a rendezők, a szurkolók becsempésztek magukkal egy egész fegyverarzenált, de akármekkora in­­­­dulatok kerekedtek is, a pillangókés­a­­ zsebben maradt. - Mi a helyzet a szurkolótábor és a csa­pat közti viszonnyal? -Mivel a játékosokat adják-veszik, a szurkolói rajongás néhány sztár istenítésé­­től eltekintve egyre kevésbé a játékosok személyének, sokkal inkább a klub jelkép­­rendszerének szól. Ezek meghatározott színek, nagy futballnemzetektől kölcsön­zött kifejezések, bulldogok, sasok és egyéb szimbolikus állatok, azonkívül énekek, rig­musok és jelmondatok. -A rendőrök fellépése pszichológiai szempontból megfelelő? - A kemény gyerekek ellen keményen kell fellépni. Az ebbe a csoportba tartozó szurkoló előtt akkor van becsülete a rend­őrnek, ha ugyanazzal a jelzésrendszerrel él, mint amit ez a kultúrkör elfogad. Ugyan­akkor a rendőrnek igazodnia kell a rá vo­natkozó intézkedési szabályokhoz, a felet­tese utasításaihoz is. Mindez együtt elég nehéz. Van egy másik aspektusa is a rend­őr-szurkoló viszonynak, amit nem szabad kihagyni a számításból. A szocialista érá­ban mindenki tudta, mit jelent olyan fővá­rosi csapatoknak szurkolni, mint amilyen a Fradi, a Vasas, a Dózsa, az MTK vagy a Honvéd. Politikai állásfoglalás is volt, nem csak territoriális. Az indulatokat fokozta, hogy az állam beleszólt az igazolásokba, felülről vezényelt bundák voltak, bírói el­fogultságok gerjesztették az ellentéteket és a rendőri beavatkozások sem voltak politi­kamentesek. Ezek az alapérzések megma­radtak, noha ma már az államhatalomnak nincsenek kedvencei. De Európának eb­ben a térségében ma még természetes, hogy ha a rendőr veri a szurkolót, annak más a megítélése, mint ott, ahol a rendőr­ség mindig a törvényt, és nem a pártálla­mot védte. -A bírói tévedésnek van szerepe a szurkolói agresszió kialakulásában? -Majdnem minden botrányos mérkő­zésen szerepet játszik a bírói hiba. Az igaz­ságérzetet sérti a téves döntés. És sokszor a játékosok is hergelik a közönséget, sajnál­­tatják magukat, sértőket mutogatnak az el­lenfél szurkolótáborának. A játékos egy­szerre fél a szurkolótól, aki őt kritizálja, de egyben szüksége is van a szurkolóra, mert inspirálja. Ezt el kell fogadni ilyennek, ez is a foci része. Szerintem csak részben igaz az, hogy a televíziós közvetítés miatt, ké­nyelemszeretetből nem mennek ki az em­berek a mérkőzésre. Mindenki tudja, hogy a stadionból nézni sokkal élvezetesebb, csak éppen senkinek sem hiányzik, hogy egy repülő betondarab fejbe találja. -Azért talán nem ennyire vészes a helyzet. - Valóban nem, itt merül fel a sajtó fele­lőssége. Nem mindig úgy mondják el a tör­ténteket, ahogy volt. A sajtó szeret fel­nagyítani dolgokat, különösen a bulvárla­pok szerkesztői gondolják úgy, hogy a bombasztikus címek jobban eladják a la­pot. Ugyanígy a tévékamera is a botrányt, a látványt keresi, mert ez a természete. Az idei francia VB-n több millió szurkoló vett részt, és mindössze egyetlen halott volt, az is véletlenül. Arányaiban ez hihetetlenül csekély, mégis a botrányoktól zengett a 3 Demokrata 1998/40 Fotók: Knap Zoltán, Tóth Tibor.

Next