Magyar Demokrata, 1999. január-március (3. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-11 / 6. szám
Ha lassan is, de egyre több keresztény szellemiségű zenekar bukkan fel. Ideje lenne egy sajátos fesztiválra összehozni őket, ahol nagyobb közönség előtt tudnának bemutatkozniuk. A történet két szálon fut. A katolikusok régebben, körülbelül 25 évvel ezelőtt engedték be a templomok falai közé ezt a zenét, bár elfogadottsága még napjainkban is akadozik. A protestáns egyházak jóval később kapcsolódtak be, ugyanakkor intenzívebben kezelik a műfajt. Mindkét felekezet szervez fesztiválokat - a katolikusok például Apostagon a protestánsok még anyagi támogatásban is részesítik a résztvevőket, ami bizonyos mértékig kihat a zene nívójára. - A Hit Gyülekezete kiválóan lovagolta meg a könnyűzenében rejlő tömegvonzás erejét. Nem lehetne a keresztény egyház rugalmasabb ebben a tekintetben, hiszen számaitok dallamosak, fülbemászóak. Egyelőre még csak megtűrt műfajnak számít, amit csinálunk, de ennek megvan az előzménye. A keresztény vallás a kilencvenes évekig lényegében a templom falai közé szorult, és ott ugye nem lehetett „csinn-bumm cirkuszt” bohóckodni. Ez rányomta bélyegét az előadásmódra, amelybe most kezd csak bevonulni a könnyűzenei hangszerelés, ami azonban továbbra is megőrizte liturgikus szerepét. Mi felismertük a benne rejlő lehetőséget, ám ha színpadra állunk, már nem elég egy szál gitár, hiszen a közönség akaratlanul is a többi pop/rock zenekarral fog összehasonlítani bennünket. A többi keresztény zenekarhoz hasonlóan a ti Jel vagy! című nagyszerű kazettátok is magánszerzői kiadásban jelent meg. Akárcsak a közös fesztiválok esetében, nem lehetne egy olyan kiadót alapítani, ami legalább minimális mértékben mentesítené a zenekarokat attól, hogy nekik kelljen a zsebükbe nyúlni? - Ez állandóan problémánk. Katolikusnak tartom magam, igyekszem az egyházamhoz hű lenni, ugyanakkor fájó pont, hogy amíg én felvállalok egy, az egyház számára missziós tevékenységet, a Signum együttes semmiféle támogatást nem kap cserébe. Legjobban az bánt, hogy ezt a műfajt nem ismerik el művészetnek. Persze tudom, hogy nem éri el a Bach vagy Mozart-féle magasságokat, de nem is az a feladata, mert a tömegekhez saját nyelvükön kell szólani. - Számaitokban visszaköszön a Freddy and the Dreamers, a Merseybeats dallamvilága. Magánemberként is ezeket a zenekarokat hallgatjátok? - Bár a tagok többsége klasszikus zenén érlelődött, azért nem áll távol tőlük a hatvanas évek stílusirányzata sem, és úgy vettük észre, hogy erre a közönség is vevő. Ami a kortárs zenét illeti, figyeljük a változásokat, de amíg a dance-t és a technot a zene megcsúfolásának tartom, addig Mariah Carey maga a döbbenet. - Voltak-e nálatok is olyan tagcserék, belső zenekari viták, mint az úgynevezett világi együtteseknél? - Persze hogy voltak, pedig annak idején mindnyájan egy szűkebb környékről származtunk. Egyesek előremutatóan vitték a dolgokat, mások nem tudtak lépést tartani és ezt maguk is belátták. Az igazi választóvonalat a stúdió jelentette, ahol feketén-fehéren kiderült, hogy ki tud megbirkózni a feladattal. - Milyen a kazettáitok fogadtatása? Egy-két dalunk felbukkant már a médiában, ezeket országszerte énekelik. Telefonokat - 206-3867 -, leveleket is kapunk, az egyikben például egy elkeseredett hölgy írta meg, hogy a Ne félj című dalunk hatására mondott le az öngyilkosságról. Persze küldenek olyan könyveket is, amelyek a rockzenét sátánistának mutatják, következésképp engem is annak tartanak. Ha van is olyan csoport, amelyik magát annak hirdeti, valójában csak divatból csinálja. Ennek ellenkezője volt az amerikai Stryper együttes, amely koncertjein a Bibliát nem szaggatta, hanem osztogatta. A tengerentúlon a hetvenes évek elején indult ez a hatalmas üzletág, amelynek része volt a Jézus Mozgalom, a Jézus Krisztus Szupersztár és a Hair musical. Persze volt, aki komolyan gondolta, de a kiadók akkor is ráharaptak, így kerülhetett a Billboard listájára a Petra nevű formáció. Közeledik az Úr 2000. éve, mindenki látványos műveletre készül. Te min töröd a fejed? - Szeretném egy produkcióra összegyűjteni a legnívósabb keresztény zenészeket. Velük adnám elő a Biblia egyik legismertebb, a Tékozló fiúról szóló fejezetét, amit kissé átdolgoznánk a mai korhoz igazítva. Ezzel bizonyítanám, hogy tehetséges keresztény zenészek is képesek ütőképes produkciót alkotni. 1/ Szakács Gábor POP — ROCK A „Misszionárius” „Ütőképes, keresztény produkciót tervezek” Az elmúlt hetekben beszámoltam 1998 tipikus könnyűzenei jelenségeiről, valamint a bomlott agyú jenki szupersztár, Marilyn Manson színpadról meghirdetett Antikrisztus-megnyilvánulásairól. Ott óriási pénzek forognak az üzletben, de vajon fel tudják-e, fel akarják-e venni velük a harcot a hazai történelmi egyházak? Kindelmann Győző, a Signum együttes vezetője nem hátrál meg az akadályok láttán.