Magyar Demokrata, 1999. január-március (3. évfolyam, 1-12. szám)

1999-02-11 / 6. szám

Ha lassan is, de egyre több keresztény szellemiségű zenekar bukkan fel. Ideje lenne egy sajátos fesztiválra összehozni őket, ahol nagyobb közönség előtt tud­nának bemutatkozniuk.­­ A történet két szálon fut. A katoliku­sok régebben, körülbelül 25 évvel ezelőtt engedték be a templomok falai közé ezt a zenét, bár elfogadottsága még napjaink­ban is akadozik. A protestáns egyházak jóval később kapcsolódtak be, ugyanak­kor intenzívebben kezelik a műfajt. Mindkét felekezet szervez fesztiválokat - a katolikusok például Apostagon a protestánsok még anyagi támogatásban is részesítik a résztvevőket, ami bizonyos mértékig kihat a zene nívójára. - A Hit Gyülekezete kiválóan lovagol­ta meg a könnyűzenében rejlő tömeg­vonzás erejét. Nem lehetne a keresztény egyház rugalmasabb ebben a tekintet­ben, hiszen számaitok dallamosak, fül­­bemászóak.­­ Egyelőre még csak megtűrt műfaj­nak számít, amit csinálunk, de ennek megvan az előzménye. A keresztény val­lás a kilencvenes évekig lényegében a templom falai közé szorult, és ott ugye nem lehetett „csinn-bumm cirkuszt” bo­hóckodni. Ez rányomta bélyegét az elő­adásmódra, amelybe most kezd csak be­vonulni a könnyűzenei hangszerelés, ami azonban továbbra is megőrizte liturgikus szerepét. Mi felismertük a benne rejlő le­hetőséget, ám ha színpadra állunk, már nem elég egy szál gitár, hiszen a közön­ség akaratlanul is a többi pop/rock zene­karral fog összehasonlítani bennünket. A többi keresztény zenekarhoz ha­sonlóan a ti Jel vagy! című nagyszerű kazettátok is magán­szerzői kiadásban jelent meg. Akárcsak a közös fesztiválok esetében, nem lehetne egy olyan kiadót alapítani, ami legalább minimális mér­tékben mentesítené a zenekarokat attól, hogy nekik kelljen a zsebükbe nyúlni? - Ez állandóan problémánk. Katoli­kusnak tartom magam, igyekszem az egyházamhoz hű lenni, ugyanakkor fájó pont, hogy amíg én felvállalok egy, az egyház számára missziós tevékenységet, a Signum együttes semmiféle támogatást nem kap cserébe. Legjobban az bánt, hogy ezt a műfajt nem ismerik el művé­szetnek. Persze tudom, hogy nem éri el a Bach vagy Mozart-féle magasságokat, de nem is az a feladata, mert a tömegekhez saját nyelvükön kell szólani. - Számaitokban visszaköszön a Freddy and the Dreamers, a Merseybeats dallamvilága. Magánem­berként is ezeket a zenekarokat hallgat­játok? - Bár a tagok többsége klasszikus ze­nén érlelődött, azért nem áll távol tőlük a hatvanas évek stílusirányzata sem, és úgy vettük észre, hogy erre a közönség is ve­vő. Ami a kortárs zenét illeti, figyeljük a változásokat, de amíg a dance-t és a tech­not a zene megcsúfolásának tartom, ad­dig Mariah Carey maga a döbbenet. - Voltak-e nálatok is olyan tagcserék, belső zenekari viták, mint az úgyneve­zett világi együtteseknél? - Persze hogy voltak, pedig annak ide­jén mindnyájan egy szűkebb környékről származtunk. Egyesek előremutatóan vit­ték a dolgokat, mások nem tudtak lépést tartani és ezt maguk is belátták. Az igazi választóvonalat a stúdió jelentette, ahol feketén-fehéren kiderült, hogy ki tud megbirkózni a feladattal. - Milyen a kazettáitok fogadtatása? Egy-két dalunk felbukkant már a mé­diában, ezeket országszerte énekelik. Te­lefonokat - 206-3867 -, leveleket is ka­punk, az egyikben például egy elkesere­dett hölgy írta meg, hogy a Ne félj című dalunk hatására mondott le az öngyilkos­ságról. Persze küldenek olyan könyveket is, amelyek a rockzenét sátánistának mu­tatják, következésképp engem is annak tartanak. Ha van is olyan csoport, ame­lyik magát annak hirdeti, valójában csak divatból csinálja.­­ Ennek ellenkezője volt az ameri­kai Stryper együttes, amely koncertjein a Bibliát nem szaggatta, hanem oszto­gatta.­­ A tengerentúlon a hetvenes évek ele­jén indult ez a hatalmas üzletág, amely­nek része volt a Jézus Mozgalom, a Jézus Krisztus Szupersztár és a Hair musical. Persze volt, aki komolyan gondolta, de a kiadók akkor is ráharaptak, így kerülhe­tett a Billboard listájára a Petra nevű for­máció. Közeledik az Úr 2000. éve, minden­ki látványos műveletre készül. Te min töröd a fejed? - Szeretném egy produkcióra össze­gyűjteni a legnívósabb keresztény zené­szeket. Velük adnám elő a Biblia egyik legismertebb, a Tékozló fiúról szóló feje­zetét, amit kissé átdolgoznánk a mai kor­hoz igazítva. Ezzel bizonyítanám, hogy tehetséges keresztény zenészek is képe­sek ütőképes produkciót alkotni. 1/ Szakács Gábor POP — ROCK A „Misszionárius” „Ütőképes, keresztény produkciót tervezek” Az elmúlt hetekben beszámoltam 1998 tipikus könnyűzenei jelenségeiről, valamint a bomlott agyú jenki szupersztár, Marilyn Manson színpadról meghirdetett Antikrisztus-megnyilvánulásairól. Ott óriási pénzek forog­nak az üzletben, de vajon fel tudják-e, fel akarják-e venni velük a harcot a hazai történelmi egyházak? Kindelmann Győző, a Signum együttes vezető­je nem hátrál meg az akadályok láttán.

Next