Magyar Demokrata, 1999. április-június (3. évfolyam, 13-25. szám)
1999-05-27 / 21. szám
Mi lenne, ha...? „ Valaki állította, hogy UFO-asszony erőszakolta meg” A Solaris együttes 1996. április 7-én hivatalosan is megszűnt létezni és bár 1995-ös amerikai meghívásuk, az ottani fogadtatást dokumentáló koncertalbumuk működőképességüket jelzi, azóta sem alakultak újjá. Ehhez egyik alapítójuk, Cziglán István tavalyi halála is hozzájárult. Az ellentmondást csak fokozza,miegve idén januárban jelent meg Nostradamus: Próféciák könyve című lemezük. A lenni, vagy nem lenni kérdésre Erdész Róbert adott választ. - Vagytok a ma, vagytok a holnap - írta Ady Endre, nálatok azonban ez nem olyan egyértelmű. - A zenekar valóban feloszlott, de a riói koncert után egy brazil cég - majd egy japán is - új lemez elkészítésére kért fel bennünket, ebből született a Nostradamus-anyag. Noha nem zárható ki további albumok felvétele, a közös munka, néhány alkalmi koncert, így június 25-én Washingtonban, 27-én New York államban, július 2-án Mexico Cityben és valamikor szeptember táján Romában, ez nem változtat azon a tényen, hogy a Solaris megszűnt, zenészei polgári foglalkozást űznek. Függetlenül attól, hogy milyen néven, de nem volna lehetséges egy hazai fellépés, ha már a tengerentúlra is elmentek? - Majdnem biztos, hogy nem. Bár szívesen vennénk, de a lemez hazai forgalmazása is a Stereo Kft.Periferic Records vezetőjének, Böszörményi Gergelynek köszönhető, aki idehaza a progresszív zene megszállottja. A műfaj számára ő szervez itthon egy megmozdulást több résztvevővel, ahol egyik kollégánk, Kollár Attila is fellép. Mivel tavalyi szólólemezén lényegében a Solaris teljes legénysége részt vett, „segédként” most is ott lesznek közülünk néhányan a koncerten. - Említetted a polgári foglalkozást. Te stúdiót vezetsz, Kisszabó Gábor az EMI kiadónál van, Kollár Attila orvosként praktizál, de a többiek valahogy nincsenek annyira rivaldafényben. - Csak látszólag. Gömör Laci dobtanár, Pócs Tomi a Warner Music Hungary kiadónál működik, Bogdán Csábinak szintén stúdiója van. Szinte napi kapcsolatban állunk egymással, a Nostradamus-lemez felvételei jó hangulatban készültek, az utazások is örömöt jelentettek, szaporodnak a külföldi meghívások. Ezért említettem, hogy bár non professzionális szinten, de szeretnénk továbbra is működtetni ezt az egészet, igazi problémát csak az időegyeztetések jelentenek. - Magas színvonalú zenét játszotok, ugyanakkor elfogadsz-e a stúdióhoz érkező mindenféle reklámmegbízást? - Mi reklámstúdió vagyunk, ahol kezdettől fogva igyekszem szétválasztani a zenét és a reklámokat. A reklámzene iparosmunka, amit legjobb tudásunk szerint igyekszünk ellátni, a zene azonban más. Senkinek a lemezén nem működök közre, ha az nem kedvemre való. - Mint ötlet kitől származott Nostradamus jóslatainak megzenésítése? - Ez nagyon-nagyon régi elképzelésem volt, azzal együtt, hogy nem kedvelem az okkult dolgokat, nem is hiszek bennük. Amikor azonban megnéztem az Orson Welles-féle filmváltozatot, bekattant, hogy a téma magában hordozza a zenei lehetőséget is. Megpróbáltunk úgy összeállítani sorokat, hogy azoknak kézzelfogható értelmük legyen, hiszen Nostradamus nem így fogalmazott. Rébuszokba foglalt utalásai ezerféleképp értelmezhetők, mint pl. 1999-re az Antikrisztus eljövetele várható, míg más olvasatban „csak” napfogyatkozás lesz. Nem igazolni szerettük volna a jóslatokat, hanem mint alapanyagba helyezve magunkat csupán elképzelni, hogy mi lenne ha...? - Vendégzenészeket is hívtatok. Miért kellett kibővíteni a létszámot, hiszen az album minden részletét felvehettétek volna magatok is? - Kivéve az éneket, mert ez nálunk sosem volt, a latin idézetekhez viszont odakívánkozott. Minden szólamra más személyt kerestünk, így kerültek képbe régi barátaink, Demeter Gyuri, az operista Gerdesits Feri és Bátor Tomi, az Operettszínházból Ullmann Zsuzsa. Muck Feri szaxofonos gyakori vendég és az East együttes egykori gitárosa, Varga Jani is éppen egy reklámanyagon dolgozott itt a stúdióban, amikor megmutattam neki egy zenei ötletemet. Ő játszott hozzá valamit, de olyan jól sikerült, hogy benne is hagytuk. - Az előbb említetted, hogy nem kedveled az okkult dolgokat, ugyanakkor mégis sci-fi regényt írtál. - Igen, A csapda című regényemnek most jelent meg a második kötete. Ezt a műfajt mindig is szerettem, már a Solaris név kiválasztása sem volt véletlen, a későbbiekben pedig minden számunk sci-fi ihletésen alapult. Én Asimov, Lem, Arthur C. Clarke regényein nőttem fel, sajnos a sci-fi ma már mást jelent. Elszaporodtak a nyolckarú lények, a nyálcsorgató idegenek, tényszerűen tárgyalnak a földönkívüliekről, valaki állítja, hogy egy UFO-asszony megerőszakolta, ami annak idején legfeljebb novellaszinten jelenhetett volna meg. Ezt a vonalat egyáltalán nem kedvelem, azt viszont igei,ha végig zongorázhatom a „Mi lenne ha...?” lehetőségeket, amint az a Nostradamus lemez esetében is történt. Izgalmas számomra, hogy alig néhány év alatt, amióta A csapdát elkezdtem írni, egy sereg dolog bejött abból, amit a regényben elképzeltem. . Szakács Gábor 36 Fotó: Knap Zoltán Demokrata 1999/21