Magyar Demokrata, 2001. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)

2001-05-31 / 22. szám

Reklámújság Zuglóban? is. Mélységesen felháborított bennünket, hogy a Zuglói La­­pok pár héttel ezelőtti egyik számában Magyar Bálint kor­mányt és Fideszt mocskoló egész oldalas gyűlölködését közölték. Ez nem pártlap, nem az SZDSZ újságja! Kiad­ja a XIV. kerületi önkormány­zat. Ideje lenne felvilágosíta­ni a polgármesternőt, hogy nem egyszerű ízléstelenség, hanem erkölcstelenség a párt­ját a zuglói polgárok pénzén reklámozni. Fizetett politikai hirdetésként akarják megetet­ni ezt a magyarbálinti mocs­­kolódást, de mi azt is tudni szeretnénk, ki fizet kinek, mi­ért és mennyit? Feltűnő, hogy ez a szerkesztőség, a Zuglói Lapok szinte minden oldalon (a helybeliek doktordoktor polgármesternek csúfolják) az ő dicséretét zengi valami­lyen ürüggyel. Bizonyára jól élnek az önkormányzat pén­zén. Kérjük, olvassák el néha ezt a lapot. Kéthetente jelenik meg 67 ezer példányban. Be­dobják a postaládába, a tájé­kozatlan polgár (akinek talán más újságra nincs pénze) in­nen tudja meg, hogy „a Fi­desz a közpénzek és a magán­vagyonok szemérmetlen le­­nyúlására használja a frissen szervezett felvilágot­­ a ma­gyar polip felülről, állami se­gédlettel terjeszkedik lefe­lé...” stb., mindezt Kutalikné segedelmével. És hol van eb­ből a lapból egy kormánypár­ti, egy fideszes politikus? Al­szanak, vagy nem közlik őket? A zuglóiakat talán nem érdekli, hogy ők mit monda­nak? (Egyébként a mag­yarbálinti szöveg megjelent Népszabadságban is.) Ne hagyjuk szó nélkül mindezt! 1 / Kelemenek Zuglóból Tompörböködés isl Szíveskedjenek közölni Solymossy József (Velence) le­vélírójukkal, hogy az „MSZP rendületlenül” (Magyar Demok­rata 2001/12 szám, a szerk.) cí­mű opuszában butaságot írt. Nem 1939-ben született a „Szózatnak egy ízléstelen pa­ródiája: hazudnak rendületle­nül...” Bármily kínos, ezt a pa­ródiát a legmagyarabb költőnk alkotta­­ Arany János­, vala­mikor az 1849 utáni ronda időkben, mely feltűnően ha­sonlít a mostanira, némely vo­­nlatkozásában. Ha csak az önök lapját vesszük, máris kiderül, mennyi­re igaz ez a „paródia”. A cik­kekhez méltóak az olvasói leve­lek is. Hja, madarat tolláról... Igazából csak amiatt olva­som a lapjukat, amiért József Attila is megírta: „Böködd, bö­­ködd tomporukat kedves fegy­verünk, Hadd tudjuk meg, tusa nélkül csatát nem nyerünk.” Tudniuk kell, meddig ér körü­löttünk a jobboldali (bocsánat!) moslék. Hogy ne álljunk meg a harcban, a veszély elég nagy. A nevemet nem merem meg­írni, zsidó is vagyok, kommu­nista is vagyok, szeretnék ágy­ban párnák közt meghalni. Üd­vözlettel egy olvasójuk, de nem hívük. (A szerző nevét ide szoktuk ír­ni. Helyette most: egy gyáva, kommunista zsidó. Ő mondta. A szerk.) és azt sugallják, hogy teljesen felesleges egy tudományosan el­fogadott vizsgálati módszert al­kalmazni a felmerülő vita eldön­tésében, mert a szóban forgó „Petőfi-csontváz” eleve női csontváz és punktum. , Mindenki, aki ebben kétel­s­kedik, az hülye, de legalábbis félművelt, mert ugye azt min­den diák tudja, hogy Petőfi Segesvárnál eltűnt, hogy ott halt meg. És ez utóbbihoz kell ragaszkodni, mert aki eltűnt, az - feltehetőleg - meg is halt. Ez így lett elültetve a köztudatba. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy akit nem találtak vagy nem találnak, csak azt lehet el­tűntnek nyilvánítani. Úgy tűnik, mintha egyes művelt, tanult, jelentős döntési pozícióban lévő embereknek az lenne a legmegnyugtatóbb, ha Petőfit továbbra is valamelyik segesvári tömegsírban tudhat­nák, és mintha a felbukkanó költő jelen korunkban is félel­met keltene egyesekben. Ha valaki eltűnt, arról mél­tán lehet azt hinni, hogy rab­ságba hurcolták, tehát költőnk­kel is ez történhetett, még ak­kor is, ha erre semmilyen írá­sos dokumentum nem utal, nem készült, vagy nem maradt fenn. Teljesen érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartom azt, hogy nem a kézzel fogható dol­gokon keresztül akarunk bizo­nyítani, hanem egy feltételezés által, miszerint, mivel a levél­tárban nincs írásos dokumentu­­m az elhurcolásról, így Petőfi­nek meg kellett halnia Seges­várnál. Valaki kitalálta, hogy a csontváz egy nő csontváza. És ebbe szerintük bele is kellene nyugodnunk és a média által mindent el is követnek, hogy a társadalom egy részének tuda­tába a maguk véleményét bele­mossák. És sokan el is hiszik, hogy kézzelfogható bizonyí­tékra nincs is szükség, mivel a kérdést ők már eldöntötték. A lényeg: Petőfinek meg kellett halnia Segesvárnál. És ha nem, akkor is! Valamilyen oknál fogva egyesek még mindig fél­nek Petőfitől. Valószínűleg azért, mert az ő szempontjuk­ból nézve semmi szükség sincs arra, hogy ennek a nemzetnek legyenek kézzelfogható emlé­kei, hősei - még ha maradva­ Hittel a jövőbe tekinteni is. Ellenérzéssel tölt el, ha vala­milyen, tudományosan, exakt módon igazolható és bizonyítha­tó állítást csak puszta szavakkal akarnak megcáfolni, holott igény és lehetőség volna a fel­merülő kérdés korrekt módon történő bizonyítására, illetve cá­folatára. Petőfi Sándor költőnk földi maradványairól, illetőleg dr. Kiszely István és Morvai Fe­renc által Barguzinban fellelt és exhumált - feltételezett - földi maradványainak igazolá­sáról lenne szó. A tévében és a sajtóban tett nyilatkozatok - kivéve a Kiszely és Morvai mellett állókat - szin­te maradéktalanul arról szólnak L­ EVELEZES nyaikban is­­, amikhez vagy akikhez zarándokolva a nemzet tagjai a múltba nézve hittel tud­janak a jövőbe tekinteni. Faragó Illés, Baja úrLeépülés Frei módra Kedves Demokrata, vagy egy éve Frei úr az RTL-ben után­ai árta kivégzések hogyan f­iának és mikéntjének. Odáig rendben van, hogy meginterjú­volt néhány csaknem elkötele­zett urat, akit eme sorstól a ha­lálbüntetés eltörlése mentett meg és hogy hoszszabb beszél­getést folytatott egy nyugalma­zott akasztófa árnyékában egy ítélet-végrehajtó kinézetű úr­ral. Ezek után azonban bemu­tatott két aktust on­line, villa­mos ülőbútorral és kötéllel, fe­kete-fehérben, drámai aláfestő szöveggel. Az utóbbiról, ha fi­gyelt a néző, megállapíthatta, hogy lengyel eredetű, és hogy arrafelé ezek szerint elég po­csék technikával akasztanak Nos, vagy fél évvel később, egy késő este játszott tényleg lengyel, melodramatikus film­alkotásban láttam viszont ezt a képsort, színesben, még a hangkulissza is stimmelt. Ezek után lehet, hogy a vil­lanyszék se volt igazi? Vagy most annak örüljek, hogy len­gyel barátaink igazságszolgál­tatási szakértelmét nem Frei úr drámai betétei jellemzik? I . Kolonits Ferenc, Bp . Nocsak­­ a. Az egyik kereskedelmi té­vében Novi Sadnak nevezte a narrátor az ősi magyar Újvidé­ket. A külföldi riportfilm ma­­gyarítói már nem tudták lefor­dítani a városnevet a saját nyelvükre. A múltat végképp eltörlik. Herder-díjat érdemel­nek a szinkronizálók. Hiszen nyelvileg beteljesítették a nagy német jóslatát, miszerint kipusztul a magyarság. Kéte­zer húszban a parlament Nándorfehérvár termét Belg­rád teremre módosítja majd a feledékeny közbeszéd? Egy német sose nevezné Königs­berget, a filozófus Kant város­át Kalinyingrádnak. V.K. Q.

Next