Magyar Demokrata, 2005. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)

2005-01-06 / 1. szám

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bencsik András Főszerkesztő­helyettes: Jókuthy Zoltán Vezető szerkesztő: Sándor Csilla, Sinkovics Ferenc Publicisztika: Szalay Károly, Szentmihályi Szabó Péter, Ungváry Zsolt Főmunkatárs: Ágoston Balázs, Hankó Ildikó, Matúz Gábor Riport: Kállay-Nagy Szilvia, Kántor Yvette, Kurucz Péter, Somorjai Viktória, Szakács Gábor, Szentei Anna, Zsebők Csaba Média: Bándy Péter Külpolitika: Sayfo Omar Arckép: Boros Károly Egészség, életmód: R. Papp Ágnes Kultúra: Barta Boglárka, Fehérváry Krisztina Levelezés: Keck Zsigmond RTV-műsormelléklet: Bercsi Katalin Fotó: Agg Károly, T. Szántó György, Veres Nándor, Nagy Bertalan Karikatúra: Szmodis Imre, Kállay-Dabrowsky Zsolt Művészeti vezető: Baranyai Jenő Tipográfia: Székely-Magyari Hunor, Valkóczi József Szedő: Cseh Ágnes Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1062 Budapest, Andrássy út 124. Kiadóigazgató: Bencsik Dávid Titkárság: H-P 10-16 óráig Titkárságvezető: Adame Judit Tel.: 354 2350, 354 2351, fax: 354 2359 E-mail­: demokrata@demokrata.hu Levélcím: 1243 Budapest, Pf. 592 Terjesztési igazgató: Nagy Judit Tel.: 354 2353, fax: 354 2359 E-mail: terjesztes@demokrata.hu Hirdetésfelvétel: Jenei Margit Tel.: (06 20)941 6910, E-mail: jeneim@axelero.hu Kiadja az Artamondó Kft. A lap kiadását támogatja a Magyar Ház Alapítvány Az Artamondó Kft. bankszámlaszáma: 10700079-04835505-51100005 SWIFT kód: CIBHHUHB Nyomda: Adoc Interprint Kft. HU-ISSN 1417-6432 A Magyar Demokrata terjesztési adatait a _k­­RRTESZ Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség auditálja Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Előfizethet közvetlenül a postai kézbesí­tőknél, az ország bármely postáján vagy Budapes­ten a Hírlap Területi Képviseleteken. Postacím: 1900 Budapest; e-mail: hirlap@posta.hu; zöld­szám: (06 80) 444 444. Kiadói előfizetés: 1062 Bp., Andrássy út 124., tel.: 354 2353. Árusításban terjeszti a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők. Bel­földi előfizetés díja: egy hónapra: 1300 Ft, negyed­évre 3900 Ft, fél évre 7800 Ft, egy évre 15 600 Ft. Az újság a Magyar Ház Könyvesboltokban és a szerkesztőségben 300 Ft-ért vásárolható meg. Meg nem rendelt kéziratokat és fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Címlap: Baranyai Jenő Címlapfotó: archív fIZIMAm­­ata Demokrata KONZERVATÍV hetilap 9. évfolyam 1. szám 2005. január 6. BENCSIK ANDRÁS Erő és szeretet Hogy a szeretet ereje vagy az erő szeretete a sikere­­sebb-e a történelemformálás gyakorlatában, arra nézvést az elmúlt fél év látszólag csatta­­nós választ adott. Az ezredfor­duló információs civilizációja elhozván a messzemenően an­tidemokratikus és kizáróla­gosságra törő, sok esetben kartellszerűen működő média túlhatalmát a civil társadalma­kon, látszatdemokráciává silá­­nyította a szabad választás in­tézményén, az egyéni tisztes­ségen és a közös felelősségen alapuló polgári demokráciákat, miáltal egy­szer és mindenkorra világossá tette, hogy amint a XX. században menthetetlenül bu­kásra volt kárhoztatva, aki a XIX. század neoromantikáját követte, úgy szenved vere­séget, aki az irracionális XXI. században a XX. század racionalizmusára épít A kétigenes népszavazás totális kudar­cában nem az a lesújtó - bár mindkét poli­tikai tábor a maga sovány kis diadalát ün­nepelte -, hogy nem volt kétmillió igaz em­ber Magyarországon, hanem az, hogy már nincs kétmillió épeszű ember, hiszen jó­zan ésszel könnyen belátható, hogy az Eu­rópai Unió égszínkék zászlaja alatt formá­lódó földrészállamban a nemzeti identitás lesz az utolsó eszköz a nemzeti szuvereni­tás megőrzésére, s ezen keresztül egy adott táji egység - a XX. században ezt or­szágnak hívták - érdekei képviseletére más táji egységek lakóival szemben. Amíg az elmúlt évszázadokban ezt az ér­dekérvényesítő gyakorlatot, ha minden kö­tél szakadt, úgynevezett háborúkkal rendez­ték a táji egységek lakói, kik olykor érdek­­szövetségekbe tömörültek és így küzdöttek egymással, most ugyanezt valóságos és vir­tuális területeken gazdasági, mentális és egyéb célokból vívják, sokszor nem azono­sítható ellenfelekkel. Mint például Amerika terrorellenes háborúja az azonosíthatatlan terroristák ellen, kiket mindig ott vél megta­lálni, ahol épp szüksége van rá. Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy a magyarországi nemzeti progresz­­szió legjava, mely előszeretettel­­ téves, mert múlt századi szóhasználattal­­ polgár­nak nevezi magát, felmérje e paradigmális változás lényegét, s ennek ismeretében fo­galmazza át a változatlanul fontos, sőt élet­bevágó céljait. A nemzeti érdekérvényesí­tés, régies szóhasználattal a nemzeti önér­dek a XXI. században egészen egyszerűen értékesíthetetlen árucikké vált a politikai demagógia hipermarketeiben, azokban a multikulturális központokban, amelyek a tömegmédiumok segítségével bevásárlóplázák­­ba olvasztották az egyén ott­honát is. Hiba volna ezért a politi­kai stílusban keresni a dolgok gyökerét, és az udvarias, visz­­szafogott, elegáns stílust an­nak erőtlenségéért kárhoztat­ni, másfelől a durung műve­­letlenség pimasz arroganciá­ját - „méri, ki az a Sekszpír, tán ismer engem?” - csak azért isteníteni, mert statiszti­kai tény, hogy több a tahó. 2005 első fele a 2006-os választási kam­pány felkészülési időszaka lesz, az év má­sodik felében pedig ténylegesen megkez­dődik a választási harc. Nem az győz majd, aki agresszívebb, durvább és kíméletle­nebb lesz, hanem az, aki higgadtan, féle­lem és elfogultság nélkül képes lesz fel­mérni, hogy mi a tét, mi a cél, milyen úton és milyen áron érhető el a győzelem. Nem a szeretet ereje vagy az erő szeretete kö­zött kell választani, mert lehet, hogy az egyik, lehet, hogy a másik, de lehet, hogy egy harmadik út vezet a győzelemhez. A kétigenes népszavazás megmutatta, hogy a magyarul beszélő népesség két részre osztható. Leegyszerűsítve a dolgo­kat, a népesség egyik részét alapvetően a gyűlölet, az önzés, az irigység mozgósítja, míg a vele szemben álló oldalt ennek éppen az ellenkezője. Kiderült, hogy akik a gyűlö­let és a széthúzás erejében hisznek, majd­nem annyian vannak, mint akiket a szeretet és az összefogás ereje mozgat, de mindkét tábor elvész a közömbösök tengerében. Iyen a XXI. század magyar népessé­ge, és ezen akár sopánkodunk, akár bú­songunk, akár önvigasztaló mondatokat mondogatunk, nem tudunk változtatni. Egyet tehetünk így év elején, amikor még friss minden, amikor még van néhány hét, tán egy-két hónap összeszedni a gondola­tokat, tanulmányozhatjuk a történelmet. Mert voltak korok, amikor a polgár és a proletár, a középréteg és a plebs, a közös­ség és az egyén, az érték és az érdek ha­sonlóan antagonisztikus ellentétbe került. Ebből az ősi és örök válságból a történe­lem tanítása szerint mindig az emelte ki győztesen a társadalmat, aki képes volt a kor eszközrendszerét alkalmazva megra­gadni a hatalmat. Utóbb az egyiket dicsér­jük, a másikat elítéljük. De észrevehet­­nénk végre, hogy a győzelemhez egyazon felismerés vezette őket, az időben csak előre vezet út. ■ EGY HÉT 3

Next