Magyar Demokrata, 2005. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)
2005-01-06 / 1. szám
IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bencsik András Főszerkesztőhelyettes: Jókuthy Zoltán Vezető szerkesztő: Sándor Csilla, Sinkovics Ferenc Publicisztika: Szalay Károly, Szentmihályi Szabó Péter, Ungváry Zsolt Főmunkatárs: Ágoston Balázs, Hankó Ildikó, Matúz Gábor Riport: Kállay-Nagy Szilvia, Kántor Yvette, Kurucz Péter, Somorjai Viktória, Szakács Gábor, Szentei Anna, Zsebők Csaba Média: Bándy Péter Külpolitika: Sayfo Omar Arckép: Boros Károly Egészség, életmód: R. Papp Ágnes Kultúra: Barta Boglárka, Fehérváry Krisztina Levelezés: Keck Zsigmond RTV-műsormelléklet: Bercsi Katalin Fotó: Agg Károly, T. Szántó György, Veres Nándor, Nagy Bertalan Karikatúra: Szmodis Imre, Kállay-Dabrowsky Zsolt Művészeti vezető: Baranyai Jenő Tipográfia: Székely-Magyari Hunor, Valkóczi József Szedő: Cseh Ágnes Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1062 Budapest, Andrássy út 124. Kiadóigazgató: Bencsik Dávid Titkárság: H-P 10-16 óráig Titkárságvezető: Adame Judit Tel.: 354 2350, 354 2351, fax: 354 2359 E-mail: demokrata@demokrata.hu Levélcím: 1243 Budapest, Pf. 592 Terjesztési igazgató: Nagy Judit Tel.: 354 2353, fax: 354 2359 E-mail: terjesztes@demokrata.hu Hirdetésfelvétel: Jenei Margit Tel.: (06 20)941 6910, E-mail: jeneim@axelero.hu Kiadja az Artamondó Kft. A lap kiadását támogatja a Magyar Ház Alapítvány Az Artamondó Kft. bankszámlaszáma: 10700079-04835505-51100005 SWIFT kód: CIBHHUHB Nyomda: Adoc Interprint Kft. HU-ISSN 1417-6432 A Magyar Demokrata terjesztési adatait a _kRRTESZ Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség auditálja Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Előfizethet közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken. Postacím: 1900 Budapest; e-mail: hirlap@posta.hu; zöldszám: (06 80) 444 444. Kiadói előfizetés: 1062 Bp., Andrássy út 124., tel.: 354 2353. Árusításban terjeszti a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők. Belföldi előfizetés díja: egy hónapra: 1300 Ft, negyedévre 3900 Ft, fél évre 7800 Ft, egy évre 15 600 Ft. Az újság a Magyar Ház Könyvesboltokban és a szerkesztőségben 300 Ft-ért vásárolható meg. Meg nem rendelt kéziratokat és fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Címlap: Baranyai Jenő Címlapfotó: archív fIZIMAmata Demokrata KONZERVATÍV hetilap 9. évfolyam 1. szám 2005. január 6. BENCSIK ANDRÁS Erő és szeretet Hogy a szeretet ereje vagy az erő szeretete a sikeresebb-e a történelemformálás gyakorlatában, arra nézvést az elmúlt fél év látszólag csattanós választ adott. Az ezredforduló információs civilizációja elhozván a messzemenően antidemokratikus és kizárólagosságra törő, sok esetben kartellszerűen működő média túlhatalmát a civil társadalmakon, látszatdemokráciává silányította a szabad választás intézményén, az egyéni tisztességen és a közös felelősségen alapuló polgári demokráciákat, miáltal egyszer és mindenkorra világossá tette, hogy amint a XX. században menthetetlenül bukásra volt kárhoztatva, aki a XIX. század neoromantikáját követte, úgy szenved vereséget, aki az irracionális XXI. században a XX. század racionalizmusára épít A kétigenes népszavazás totális kudarcában nem az a lesújtó - bár mindkét politikai tábor a maga sovány kis diadalát ünnepelte -, hogy nem volt kétmillió igaz ember Magyarországon, hanem az, hogy már nincs kétmillió épeszű ember, hiszen józan ésszel könnyen belátható, hogy az Európai Unió égszínkék zászlaja alatt formálódó földrészállamban a nemzeti identitás lesz az utolsó eszköz a nemzeti szuverenitás megőrzésére, s ezen keresztül egy adott táji egység - a XX. században ezt országnak hívták - érdekei képviseletére más táji egységek lakóival szemben. Amíg az elmúlt évszázadokban ezt az érdekérvényesítő gyakorlatot, ha minden kötél szakadt, úgynevezett háborúkkal rendezték a táji egységek lakói, kik olykor érdekszövetségekbe tömörültek és így küzdöttek egymással, most ugyanezt valóságos és virtuális területeken gazdasági, mentális és egyéb célokból vívják, sokszor nem azonosítható ellenfelekkel. Mint például Amerika terrorellenes háborúja az azonosíthatatlan terroristák ellen, kiket mindig ott vél megtalálni, ahol épp szüksége van rá. Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy a magyarországi nemzeti progreszszió legjava, mely előszeretettel téves, mert múlt századi szóhasználattal polgárnak nevezi magát, felmérje e paradigmális változás lényegét, s ennek ismeretében fogalmazza át a változatlanul fontos, sőt életbevágó céljait. A nemzeti érdekérvényesítés, régies szóhasználattal a nemzeti önérdek a XXI. században egészen egyszerűen értékesíthetetlen árucikké vált a politikai demagógia hipermarketeiben, azokban a multikulturális központokban, amelyek a tömegmédiumok segítségével bevásárlóplázákba olvasztották az egyén otthonát is. Hiba volna ezért a politikai stílusban keresni a dolgok gyökerét, és az udvarias, viszszafogott, elegáns stílust annak erőtlenségéért kárhoztatni, másfelől a durung műveletlenség pimasz arroganciáját - „méri, ki az a Sekszpír, tán ismer engem?” - csak azért isteníteni, mert statisztikai tény, hogy több a tahó. 2005 első fele a 2006-os választási kampány felkészülési időszaka lesz, az év második felében pedig ténylegesen megkezdődik a választási harc. Nem az győz majd, aki agresszívebb, durvább és kíméletlenebb lesz, hanem az, aki higgadtan, félelem és elfogultság nélkül képes lesz felmérni, hogy mi a tét, mi a cél, milyen úton és milyen áron érhető el a győzelem. Nem a szeretet ereje vagy az erő szeretete között kell választani, mert lehet, hogy az egyik, lehet, hogy a másik, de lehet, hogy egy harmadik út vezet a győzelemhez. A kétigenes népszavazás megmutatta, hogy a magyarul beszélő népesség két részre osztható. Leegyszerűsítve a dolgokat, a népesség egyik részét alapvetően a gyűlölet, az önzés, az irigység mozgósítja, míg a vele szemben álló oldalt ennek éppen az ellenkezője. Kiderült, hogy akik a gyűlölet és a széthúzás erejében hisznek, majdnem annyian vannak, mint akiket a szeretet és az összefogás ereje mozgat, de mindkét tábor elvész a közömbösök tengerében. Iyen a XXI. század magyar népessége, és ezen akár sopánkodunk, akár búsongunk, akár önvigasztaló mondatokat mondogatunk, nem tudunk változtatni. Egyet tehetünk így év elején, amikor még friss minden, amikor még van néhány hét, tán egy-két hónap összeszedni a gondolatokat, tanulmányozhatjuk a történelmet. Mert voltak korok, amikor a polgár és a proletár, a középréteg és a plebs, a közösség és az egyén, az érték és az érdek hasonlóan antagonisztikus ellentétbe került. Ebből az ősi és örök válságból a történelem tanítása szerint mindig az emelte ki győztesen a társadalmat, aki képes volt a kor eszközrendszerét alkalmazva megragadni a hatalmat. Utóbb az egyiket dicsérjük, a másikat elítéljük. De észrevehetnénk végre, hogy a győzelemhez egyazon felismerés vezette őket, az időben csak előre vezet út. ■ EGY HÉT 3