Magyar Demokrata, 2005. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)

2005-02-24 / 8. szám

MŰHELY Orbán Viktor titka A két beszéd közti különbséget már bőségesen elemezték, a két ember közti különbség pedig aligha részle­tezhető. Ha most lennének a választá­sok. .. de addig még kell néhányat aludni. Baxter Moszkvában járt, Putyin cár atyus­­ka és egykori tartótiszt örülhetett, mert Baxter megköszönte, hogy a hős szovjet csapatok felszabadították Magyarorszá­got a német fasizmus rabigája alól. Hogy ez nekünk, magyaroknak mennyibe ke­rült, azt nem tette hozzá. Putyin viszont megígérte: „úgy alakítjuk kapcsolatain­kat, hogy 1956 soha többé ne fordulhas­son elő”. Őszintén szólva nem tudom, ez fenyegetés vagy megnyugtatás, mert az oroszok százévenként egyszer múlhatat­lan vágyat éreznek hazánk megszállásá­ra, ha pedig Putyin azt mondja, nem lesz több 1956, akkor ez azt is jelenti, többet esélyünk sem lesz a Nagy Testvér atyai gondoskodásának elhárítására. Itthon közben ismét fellángolt az ordas náciveszély. Mint utóbb kiderült, két ittas szerb turista súlyosan bántalmazott egy indiai turistát, aki a Hősök terén készített videofelvételeket. A két szerbet a rendőr­ség elfogta, s a közlemény szerint az „Inci­densnek” nem volt rasszista indítéka, ám az éber szociálliberális kórus máris felzen­­dült, s azonnal megjelent a Népszabadság­ban a Nyil levél a belügyminiszterhez, melyben a Vér és Becsület aznapi de­monstrációja kapcsán máris kijelentették: „.. .fasiszta suhancok a nyár utcán zavarta­lanul bántalmazhatják hazánk külföldi vendégeit A közrend ilyen mértékű ösz­­szeomlása, s ami ezt lehetővé teszi: a tár­sadalmi és politikai életet átható rassziz­mus a legmélyebb aggodalommal tölt el bennünket ” És így tovább, ismerős szö­veg, a chartázó értelmiség, a zámolyi ro­mákért tollat ragadó széplelkek, a Bácsy Diana ellen tömegtüntetést szervezők hangja. „Mit kíván tenni a rasszista erő­szak elfojtása érdekében?” kérdezi két szociológus a szegény kis belügyminisz­tertől, aki persze azonnal elhatárolódik a rasszizmustól és súlyos következménye­ket helyez kilátásba. A felháborodott aláírók persze főleg szociológusok és más értelmisé­giek, egy-két ismertebb név is akad köztük, például Bojtár B. Endre, Krausz Tamás vagy Szakonyi Péter újságíró, aki nyilván egy Ró­zsa Ferenc-díjért pedálozik oly kitartóan, de akad itt olyan is, aki „dr. Judit Gordon-Lend­­vay pszichiáter és pszichoanalitikus”néven ír­ta alá az antifasiszta kiáltványt, bizonyára e kis csoport lelki gondozójaként, valahol kül­földön. Ez a paranoiás lélekállapot immár az egész balliberális táborra átterjedt, talán tény­leg megrettentek, hogy „nem tudják úgy tönkretenni hazánkat hogy közös erővel 2006 ban ne tudnánk felépíteni”, amint Orbán Viktor ezt megfogalmazta. Szegény kis Bol­gár György sem tudott már mást kitalálni (Népszava, február 18.), csak azon ijedezik, hogy Orbán Viktor „olyan ember, aki H betűs Nagy-Magyarország matricát ragaszt az autó­jára”. Bolgár egy tévériport felvételén vette észre ezt a szörnyű dolgot, és „egyszerre tart­ja nevetségesnek, sajnálatosnak és bosszan­tónak”, mert „a nagy magyar álmok bármiféle kergetése vagy akár csak matricás megidézé­­se ugyanis irreális és felelőtlen”. Eltöprentg azon, mi lenne, ha Schröder kancellár ragasz­tana ilyen matricát autójára a régi Németor­szágról, majd cikkét így zárja: „És nagyon is a körre tartozik, hogy Magyarország követke­ző miniszterelnöke ezek szerint olyan politi­kus akar lenni, aki lelke mélyén és az autója hátulján megkérdőjelezi az új, demokratikus együttműködésen alapuló európai rendet Ez egyszerűen hátborzongató. ’’Azért idézem ezt az apró, gyűlölködő ostobaságot, mert van benne egy elszólás, amiért még kaphat a fejé­re szegény Bolgár: tényként említi, hogy Or­­bán Viktor lesz Magyarország következő mi­niszterelnöke. Mi tudjuk ezt, de örvendetes, hogy már ő is tudja. Azt is tudják már, hogy néhány héttel ez­előtt még Orbán volt a megfontolt vezető, Gyurcsány a dinamikus, most meg fordítva van ”, írja valaki a Magyar Hírlapban, csak sze­gény Hiller jegyezte meg keserűen, hogy „öt főpróba után gyenge előadást hallottunk, hi­szen Baxter programbeszédére csak egy „pa­naszbeszéd” volt a válasz, hiszen Orbán, Ká­dár János ifjonti reinkarnációja „a múltba ré­ved”, Demszky pedig az Orbán-kormányt hi­báztatta, mely bilincsbe verte Budapestet és nem adott pénzt a 4-es metróra. Hogy az Ügy­nök- és Baxter-kormány miért nem adott pénzt ugyanerre, azt a máris bukott főpolgár­mester nem említette. Egy másik Magyar Hírlap-cikk (Vidám szerda, február 16.) pedig így vélekedik: „Ha Gyurcsány Ferenc hétfői parlamenti évnyitója semmitmondásával az 1989 előtti időszakot idézte, akkor a tegnapi Orbán-beszéd egyenesen a hetvenes éveket Adott volt ugyanis Kudlik Júlia, bár ő a Deltá­ban jobb volt nem beszélve a Gazdit kéré­sünkről. Orbán Viktor viszont láthatóan nem­csak túlélte a decemberi népítélet kudarcát, de annak tapasztalataiból fel is hizlalta magát Szót sem ejtett már autonómiáról, kettős ál­lampolgárságról, helyette dőlt a szociális de­magógia, s körvonalazódik az új stratégia: a pártelnök vándorprédikátorként járja az or­szágot összegyűlt hívei előtt sétál, gesztiku­lál, példabeszédeket mond három dimenzió­ban, ígér és buzdít Ha így megy tovább, Né­meth Sándor megijedhet mert nemcsak a va­sárnapok lesznek vidámak. ” Németh Sándor hitgyülis lapjában, a Hetekben (február 18.) azt írják, Baxter „emelkedettre vette a formát és mindenkihez szólt”, „Orbán Viktor azon­ban ismét csak hívei körében tudott feloldód­ni...” Hát így is lehet csúsztatni. Ugyanitt Fricz Tamás úgy foglalta össze véleményét „Gyurcsány Ferenc kommunikált, Orbán Viktor pedig mondani akart valamit”. Ágh At­tila ellenben a tőle elvárható színvonalon azt mondja, ,s nem talk-show volt hanem egy mű­­világ, melynek főszereplője Bajor Imrére sok­kal inkább emlékeztetett, mint egy komoly ál­lamférfira. Álközönségnek, álkérdésekre ál­válaszok születtek, minden elemében mester­kélt cukormázas és negédes volt Hamisítat­lan baloldali populizmust láthattunk keresz­tény, nemzeti, polgári tartalommal feltöltve.” Mindezt persze nem Baxterról nyilatkozta, hanem Orbán Viktorról. Az persze nem popu­­lizmus, hogy Baxter meglátta a jövőt és ben­ne a baloldal újjászületését - nem az, hanem egy megroggyant átmeneti figura vágyképe. Vajon mit akar tényleg tenni Baxter ezzel a szerencsétlen országgal a maradék időben? Felemelni a romákat, s éppen akkor, amikor lemondott Csűk Tamás, az MSZP országos ci­gánytagozatának elnöke, aki azt mondta: ,Megelégeltem, hogy a szocialista párton be­lül lekicsinylően, hatalmi pökhendiséggel ke­zelik a romaügyet”? Csík Tamás felháboro­dottan ecsetelte, hogy az MSZP „díszcigá­nyai” egyáltalán nem törődnek a romákkal, igaz, egy tudósítás azonnal magyarázatot is adott a probléma lényegére. .A számlák alap­ján 700 liter üdítő, 29 kvó felvágott, 120szendi- Elképzelem, amint Baxter tanácsadói gyá­szos képpel kerülgetik főnöküket az ország­értékelés fiaskója után. Nehéz lehet ilyenkor megszólalni. Baxtert nyitván érdekli, mi le­het Orbán Viktor titka. Aztán az egyik főta­nácsadó majd kiböki a véleményét: „Főnök, talán néha igazat is kellene mondani.” SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER - VISSZASZÁM­LÁLÁS Demokrata 2005/8 OS

Next