Magyar Demokrata, 2005. október-december (9. évfolyam, 40-52. szám)

2005-10-20 / 42. szám

MAGYARORSZÁG Kritikus tömeg A kormánypolitika játékszerei lettek a nyugdíjas emberek Ac&odZ&t UAA^£­&k­^jLd­^f’ ( c\yac[^ \ ~k­4 C^t&X. rty(- (r)ory\ Mit ér az ember, ha nyugdíjas? Eltűntek-e a 2002-es negatív kampány okozta se­bek az emberek lelkéből? A félelem vagy a józan ész alapján születhet döntés jövő­re arról, milyen irányban haladjon előre Magyarország? Ki, mire és hogyan fogja felhasználni a hárommillió nyugdíjast a közelgő választások előtt? Élhet-e szaba­don, lelkiismerete alapján szavazati jogával a létminimum alatt tengődő több mint másfél millió idős ember? Okozhat-e demokráciadeficitet a létbizonytalanság? Cirkuszt és kenyeret, nagy adag pörkölttel - így kezdődött az MSZP kampánya a közel­múltban, amikor tízezer nyugdíjast terelt össze Battonyára, hogy az ingyenebéd mel­lett meghallgassák Gyurcsány Ferenc szá­mukra összeállított ígérethalmazát. Egy egész ország láthatta, hogyan hatódott meg a 3,5 milliárdos magánvagyonnal rendelke­ző, alagsori medencével feltuningolt luxus­villában éldegélő kormányfő akkor, amikor kétszobás panelben tengődő édesanyjáról beszélt, aki havonta aggódva figyeli a gázóra állását. Többmilliónyi sorstársa van Gyur­csány mamának, na nem a családi köteléket illetően, hanem ami a mérőállásokat illeti. Kilencszázezer nyugdíjas havonta ötven­ezernél kevesebből él, hétszázezer idős em­bernek pedig negyvenezer forintnál is ki­sebb összeget hoz havonta a postás. A létmi­nimum összege 56 ezer forint, vagyis 1,6 mil­lió idős ember él ezen szint alatt. Ahogy 2002-ben, úgy most is a politika já­tékszerévé válnak a nyugdíjasok - jósolgat Szabó Károly. A 72 éves férfi öt évtizeden ke­resztül lakatosként dolgozott, most ötvenöt­ezer forintos nyugdíjából éldegél Budapes­ten egy ferencvárosi panellakásban. Nem tit­kolja, hogy három évvel ezelőtt a szocialis­tákra szavazott, döntésének oka a Medgyes­­sy Péter által megígért 19 ezer forint volt. Szerinte jövőre is sokan, ahogy ő is, ismét az alapján választ majd pártot, hogy ki mennyit ajánl az idős embereknek. - Ebben az országban a legfőbb értékmé­rő a pénz, hiszen mindenért fizetni kell, a vá­lasztások is ezen dőlnek el - összegzi tapasz­talatát Szabó Károly. Hasonló véleményt fo­galmazott meg a hatvanas éveinek közepén járó Rózsika is, akivel egy fővárosi bérház lépcsőházában találkoztunk. Éppen takarí­tott, mint mondta, ezzel egészíti ki az 53 ez­res nyugdíját, amit negyvennyolc évnyi mun­ka után kap. Szerinte az ő korosztályának már csak annyi feladata van, hogy csendben elfogadja, amit felülről megszavaznak nekik. - Most azt mondták, hogy javul a gazda­ság, talán nekünk is könnyebb lesz kicsit - mondja Rózsika. Ő még nem csalódott. - A 19 ezret kifizették és lesz 13. havi nyugdíj is, a Gyurcsány meg újabb emelésről beszélt. - Mennyivel növekedtek a havi kiadásai az ellátáshoz képest? - tesszük fel a kérdést. - Drágább lett minden, de ez így volt min­dig és így is marad - kapjuk a választ, miköz­ben egy újabb lépcsőfordulót mos fel - még hat kanyar hátra van - közli, majd lábával tol egyet a felmosóvödrén és tovább serénykedik. Ígéretekben nincs hiány, nyolc hónappal a választások előtt Gyurcsány Ferenc öt évre szóló nyugdíjkorrekciós programot hirdetett meg. Eszerint 2010-re 2,6 millió idős ember ellátása évente 51 ezer forinttal nőne. A kor­mányfő hosszú távra tervező elképzelésének hátterében egyetlen motívum áll, hatalmának megőrzése. Az ötéves terv kitalálása egyetlen dolgot sugall az időseknek, az emelésre csak akkor kerülhet sor, ha a szocialisták az or­szág élén maradnak. Az ellenzék támogatja a gyurcsányi törekvéseket, csupán annyit kér­dez, honnan teremti elő az emelések fedeze­tét a szocialista párt, miért várt eddig az ► lailliKlüHil 2005. október 20. 19

Next