Magyar Demokrata, 2006. július-szeptember (10. évfolyam, 27-39. szám)

2006-08-17 / 33. szám

20 MAGYARORSZÁG Az élet viszont kegyetlenül túllépett a kedd éjszakai tragédián. Pénteken délelőtt egy VIII. kerületi lakástűztől térnek vissza a tűz­oltók a Tűzoltóság Fővárosi Parancsnoksá­gára, a szolgálatban lévők többsége ott volt a Műegyetemnél. Zajtai György zászlós, megbízott szolgálatvezető parancsnok is, aki miután visszatértek a kivonulásról, hatá­rozott utasításokat ad beosztottainak a fel­szerelés átvizsgálásra, a légzőpalackok cse­réjére. A kollégák csendben dolgoznak, nem viccelődnek, teszik a dolgukat, van köztük olyan, aki egy járművön szolgált a kedden elhunyt egyik tűzoltóval. A parancs­nok körbevezet bennünket az autók, a fel­szerelések között, minden kérdésünkre vá­laszol, ami az eszközökre vonatkozik. A kedd éjszakai eseményekről nem beszél... A tűzoltóautó ajtaja nyitva, mellette tűzol­tócsizmák, védőruha, minden riasztásra ké­szen. Úgy, ahogy kedden este, úgy, ahogy mindennap. Azért, hogy amikor egy segély­hívás befut a hírközpontba, és néhány ke­resztkérdés után kiderül, hogy valós veszély áll fenn, és nem téves riasztásról van szó, azonnal indulni tudjanak. Amint megvan a káresemény címe, a bejelentő adatai, riaszt­ják az egységeket - magyaráz a parancsnok. A tűzoltók felveszik a védőfelszereléseiket, a névvel ellátott sisakot, amely a mechanikus sérülések ellen véd. A tűzoltóruha többréte­gű, elsődleges rétege nem ég, csak izzik, a tűztől óvja meg a mentésben résztvevőket. A következő réteg nedvesség-ellenálló anyag­ból készült, ami megakadályozza, hogy a víz, vegyi anyag, vér elérje a tűzoltó testét. A hő­ellenálló réteg a legvastagabb része a ruhá­zatnak, a három réteg kombinációja elegen­dő védelmet nyújt 40 KW/négyzetméter su­gárzó hőhatással szemben. A védőcsizma lángokkal szemben 15 másodpercig, kon­takt hőhatás ellen 250 Celsius-fokig negyven percig nyújt védettséget A csizmatalpban egy fémlap van, amely a mechanikus sérülé­sektől óvja a talpat, az orrészében hasonló célból acélbetétet helyeztek el. Ha tűzhöz ri­asztják az egységeket, akkor a felszerelés ki­egészül a légzőkészülékkel és az álarccal. Az egyes fecskendő és a csoportkocsik fel van­nak szerelve infrakamerával. A riasztás el­hangzása után az egyes fecskendő a pa­rancsnokkal és a kettes megy felderíteni, ők állapítják meg, hogy van-e életveszély, mi ég, mit veszélyeztet a tűz. Az egyes fokozatú riasztásnál két fecskendő vonul a helyszínre tíz fővel. Nem mondjuk ki, de kedden éjsza­ka is minden így kezdődött A tűzoltás veze­tője, aki általában az egyes fecskendőnél van, eldönti, hogy emeli-e a felderítés alap­ján a riasztás fokozatát, vagy elegendő a helyszínen lévő felszerelés és létszám a mentéshez. | ' '' - A Műegyetemnél először I-es riasztást rendeltek el, a hármas fokozatnál vonult ki innen a Józsefvárosból a kettes fecskendő, vitték a ventillátort, nekünk az V-ös fokozat­nál kellett mennünk. Amikor elrendelték a III-as fokozatot, hallgattuk a rádión a történ­teket és belehallatszottak a töredékek, hogy valaki nem kap levegőt. Amikor odaértünk, azonnal lementünk a pincébe az egyes fecs­kendő személyzetével, útközben találkoz­tunk egy csapattal, akik hozták fel az egyik kollégánkat, nekik segítettünk. A helyszí­nen elmondták, hogy bentrekedtek a tűzol­tók és elfogyott a levegőjük, megfulladtak... Két személyautó áll meg a rohamkocsik mellett, az antennán gyászszalag, újabb négy tűzoltó érkezett a meghallgatásra. Köszöntik egymást a kollégák, nem úgy, mint máskor... Aztán néhány másodperc csend, és a parancsnok előveszi a közvéle­ményt leginkább foglalkoztató eszközt, az oxigénpalackot és mindent részletesen el­magyaráz. A leggyakrabban a tűzoltók a hat liter űrtartalmú palackot használják, ami 300 bar nyomással van feltöltve. Ez in­tenzív munka valamint stresszhelyzet ese­tén 15-20 percre elegendő levegőt biztosít a tűzoltónak. A járműveken további hat pa­lack tartalék is található. A tűzoltónak meg kell nézni, hogy mennyi levegőt használt el a befelé úton, ha már ennek a mennyi­ségnek csak a duplája van a palackban, el kell indulni kifelé. A tartályban 1800 liter levegő van, ebből 1620 használható fel. Egy óra mutatja a palackban lévő nyomást, és így kiszámolhatjuk, hogy mennyi leve­gő maradt még. Van egy hangos figyel­meztető, ami 56 barnát szólal meg, ilyen­kor azonnal el kell indulni kifelé. A pince­tüzek oltása az egyik legveszélyesebb mű­velet, mivel ismeretlen, gyúlékony anya­gokat tárolhatnak a mélyben, gáz- és vil­lanyvezeték húzódhat a falban. Oltás köz­ben előfordul, hogy a forró levegő megfor­dulhat, alulra kerül és az ott lévő tűzoltó a forró gőztől megéghet. A pincéből való menekülést régen külön kiképzésen oktat­ták a tűzoltóknak, egy bombapincéből kel­lett kijutni kötél segítségével.­­ Két aranyszabály van ilyenkor, hogy a tömlő jobboldalán közlekedünk, a másik, az Ariadné fonala, vagyis az, hogy a tömlő mentén tájékozódunk, ha ez nem megold­ható például a tűzeset felderítésekor, akkor egy kötéllel biztosítjuk ki magunkat, amely segít a visszaút megtalálásában. Zene szólal meg a hangszóróból, majd a sziréna, újabb riasztás. A videocsoport tag­jainak kell kivonulniuk, elindul a két autó, az ablakból tűzoltók integetnek, menniük kell tovább... ■ Menni kell tovább... A pincetüzek oltása az egyik legveszélyesebb művelet Gyászol a tűzoltóság. A Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság épületének homlokza­tán fekete zászló emlékeztet mindenkit a három tűzoltó tragédiájára. Pénteken délelőtt nagy a jövés-menés a parancsnokságon, meghallgatták a kórházból ki­engedett hat tűzoltót, valamint azokat, akik a három szerencsétlenül járt bajtár­sukat kihozták a pincéből. Vontatottan folyik a beszélgetés, az elszántság, a ha­tározottság helyett most fájdalom tükröződik a szemekben. 2006. augusztus 17. K­@nlGitiffl

Next