Magyar Demokrata, 2007. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)

2007-11-01 / 44. szám

Morn Gábor az SZDSZ ügyvivője I. rész A Magyar Nemzet október 27-i számának címlapján két egymás alatt elhelyezett cikket talál. A felső címe Összeomlás, amely arról számol be, hogy a Tárki felmérése szerint a biztos pártválasztók között önök egy százalékon állnak. Az alatta lévő címe pedig Az SZDSZ már igazodna. Ez így kezdődik: „Horn Gábor el tudná képzelni a közös kormányzást egy Orbán Viktor nélküli Fidesszel”. Önt megkérdezte a lap erről, mire így felelte: „nem Orbán Viktor személyéről van szó, »mert az mindegy«, hanem a Fi­desz »szélsőségekkel kokettáló« szellemi­ségével”. Cser-Palkovics András, a Fidesz helyet­tes szóvivője erre frappánsan és tömören ennyit reagált a lapnak: „Nem hiszem, hogy egy mélyen a parlamenti küszöb alatt álló párt politikusainak nyilatkozataival, ötleteléseivel foglalkozni kellene”. De ha már ön abszurditásokról fantá­ziál, azt viszonzom. Legalább akkora abszurditással. Mégpedig azzal, hogy kifejtem önnek, mit tennék én akkor, ha a Fideszt nem Orbán Viktor vezetné, hanem én. Vagyis az ön arcátlanul nevetséges fel­tétele - Orbán nélküli Fidesz - hipoteti­kusan teljesülne. Az, hogy önök egy ilyen Fidesszel még egy Orbán Viktor vezette Fidesznél is ke­vésbé állnának össze, nem is kell bizony­gatnom. Mert miközben mérhetetlenül gyűlöl­nek­­ és nem műgyűlölettel érveimet rettegve cenzúrázva, ahová csak kezük elér, azért gyakran hiányzom önöknek, amikor hitelesen akarják halálra ijeszt­getni koalíciós választóikat. Visszatérve „ajánlatára”: abba két rú­gást is becsomagolt kérlelt jövőbeli part­nerének. Az egyik rúgás annak elnökét célozta meg. A másik meg a pártot magát. Elsőként erre az öncélú és ugyanakkor ostoba, önellentmondást „tartalmazó” rúgásra gondolok: „nem Orbán Viktor személyéről van szó, »mert az mindegy«, hanem a Fidesz »szélsőségekkel kokettá­ló« szellemiségével”. Hiszen ha Orbán Viktor személye „mindegy” (ellentétben korábbi mondatá­val, mely szerint Orbán az akadály), de a Fidesz szellemisége zavarja önöket, akkor miért éppen azt az önellentmondásos fel­tételt állítja, hogy Orbán lecserélése a fel­kínált feltétel (hatalmuk megtartására)? Nem kellene eldöntenie, Horn úr, hogy végül is Orbán zavarja-e önöket, vagy a Fidesz szellemisége? Ennyit az ön két mondatáról. De azért arra is ki kell térnem, hogy kinek adta eredetileg nyilatkozatát a Fi­desszel való együttkormányzásról. Ez a stop.hu nevű internetes portál. Ennek „moderált” fórumán olvasható egy beírás, amely október 23-i, 17:11 per­ces bejegyzéssel ez olvasható Wittner Máriáról és Morvai Krisztináról: „Mikor lesznek felakasztva ezek a szarháziak... ez a »tömeggyilkos« nőnemű...” Arról talán most ne is gondolkodjunk el, hogy az ön oldala mit mondana példá­ul az e hetilapnak nyilatkozó fideszes po­litikusokról azok után, ha e lap például az ön, és - mondjuk - Tom Lantos (mint „szarháziak”) „felakasztását” sürgetné? Látja, milyen szelíd - kevésbé sértő jelző most nem jutott eszembe­­ a jobbol­dal, hogy annak sajtója ilyen esetekkor meg se szólja magukat? De folytatom levelemet, amelynek egyik lényeges üzenete, hogy bizonyítsa, önnek nem hogy Orbán Viktor távozását kellene követelnie a Fidesz éléről, hanem őt lottófőnyereményként kellene értékel­nie egy olyan ember helyett, mint - a gondolati síkon maradva - én, aki persze nem gyakorló politikus, hanem csupán a politika passzív szemlélője. És annak is passzív szemlélője, hogy miként viselkednek más országok párt­vezetői, vagy miként viselkednek önök. A „lottófőnyeremény” kifejezést nem véletlenül említettem, hiszen ez éppen a Fideszben elterjedt vélemény volt Gyur­­csányról, annak miniszterelnöki színre lépése után. Vagyis, hogy Gyurcsány Fe­renc jelent „lottófőnyereményt” a Fi­desznek. A jelek - vele az ország tönkretétele is, amelyet a gazdasági mutatók ékesen de­monstrálnak - persze mintha azt mutat­nák, hogy Gyurcsány nem egészen vál­totta be a jobboldal nagy pártjában hozzá fűzött reményeket (legutóbb a tavalyi vá­lasztások idején), de hát nem ez az első eset a világtörténelemben, hogy egy párt nagyon nagyot téved. Most pedig térjünk a közvetett bizo­nyításra. Vagyis arra, hogy én, mint említettem, a politika passzív szemlélője, mit tennék a Fidesz élén azon abszurd helyzetben, ha ott lennék. Kezdjük a legfrissebb eseményekkel. Orbán Viktor a radikálisok hídelzárá­­sát úgy kommentálta, hogy „a Fidesz a törvényes rend pártja, a törvénytelen megoldásokat a Fidesz nem tudja elfo­gadni”. A párt elnöke helyett én - a Fidesz ve­zetőjeként - egyszerűen hallgattam volna. Mint ahogyan önök teszik majd, ha kor­mányzásom első fél évében a ma csak lát­szattiltakozásokra képes szakszervezetek kifejezetten akkori kormányom megdön­tése céljából általános, és az egész ország életét megbénító sztrájksorozatot robban­tanak ki kifejezetten politikai céllal. Ennek lehetséges megelőzésére már most nyilvános polémiába kezdenék a szakszervezetekkel, azok vezetőit „a dol­gozók érdekeit eláruló multimilliomos MSZP-s hóhéroknak” nevezve (az erős szavak jobban megmaradnak az emberek fülében), ami ürügy lenne a közvélemény előzetes felkészítésére. Hetente kérdezném meg a szakszerve­zeti vezetőktől - fütyülve arra, hogy mit Lovas István nyílt levelei Ha én pártelnök lennék... 2007. november 1. K­M­i­Mfrial

Next