Magyar Demokrata, 2007. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)
2007-11-01 / 44. szám
Morn Gábor az SZDSZ ügyvivője I. rész A Magyar Nemzet október 27-i számának címlapján két egymás alatt elhelyezett cikket talál. A felső címe Összeomlás, amely arról számol be, hogy a Tárki felmérése szerint a biztos pártválasztók között önök egy százalékon állnak. Az alatta lévő címe pedig Az SZDSZ már igazodna. Ez így kezdődik: „Horn Gábor el tudná képzelni a közös kormányzást egy Orbán Viktor nélküli Fidesszel”. Önt megkérdezte a lap erről, mire így felelte: „nem Orbán Viktor személyéről van szó, »mert az mindegy«, hanem a Fidesz »szélsőségekkel kokettáló« szellemiségével”. Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője erre frappánsan és tömören ennyit reagált a lapnak: „Nem hiszem, hogy egy mélyen a parlamenti küszöb alatt álló párt politikusainak nyilatkozataival, ötleteléseivel foglalkozni kellene”. De ha már ön abszurditásokról fantáziál, azt viszonzom. Legalább akkora abszurditással. Mégpedig azzal, hogy kifejtem önnek, mit tennék én akkor, ha a Fideszt nem Orbán Viktor vezetné, hanem én. Vagyis az ön arcátlanul nevetséges feltétele - Orbán nélküli Fidesz - hipotetikusan teljesülne. Az, hogy önök egy ilyen Fidesszel még egy Orbán Viktor vezette Fidesznél is kevésbé állnának össze, nem is kell bizonygatnom. Mert miközben mérhetetlenül gyűlölnek és nem műgyűlölettel érveimet rettegve cenzúrázva, ahová csak kezük elér, azért gyakran hiányzom önöknek, amikor hitelesen akarják halálra ijesztgetni koalíciós választóikat. Visszatérve „ajánlatára”: abba két rúgást is becsomagolt kérlelt jövőbeli partnerének. Az egyik rúgás annak elnökét célozta meg. A másik meg a pártot magát. Elsőként erre az öncélú és ugyanakkor ostoba, önellentmondást „tartalmazó” rúgásra gondolok: „nem Orbán Viktor személyéről van szó, »mert az mindegy«, hanem a Fidesz »szélsőségekkel kokettáló« szellemiségével”. Hiszen ha Orbán Viktor személye „mindegy” (ellentétben korábbi mondatával, mely szerint Orbán az akadály), de a Fidesz szellemisége zavarja önöket, akkor miért éppen azt az önellentmondásos feltételt állítja, hogy Orbán lecserélése a felkínált feltétel (hatalmuk megtartására)? Nem kellene eldöntenie, Horn úr, hogy végül is Orbán zavarja-e önöket, vagy a Fidesz szellemisége? Ennyit az ön két mondatáról. De azért arra is ki kell térnem, hogy kinek adta eredetileg nyilatkozatát a Fidesszel való együttkormányzásról. Ez a stop.hu nevű internetes portál. Ennek „moderált” fórumán olvasható egy beírás, amely október 23-i, 17:11 perces bejegyzéssel ez olvasható Wittner Máriáról és Morvai Krisztináról: „Mikor lesznek felakasztva ezek a szarháziak... ez a »tömeggyilkos« nőnemű...” Arról talán most ne is gondolkodjunk el, hogy az ön oldala mit mondana például az e hetilapnak nyilatkozó fideszes politikusokról azok után, ha e lap például az ön, és - mondjuk - Tom Lantos (mint „szarháziak”) „felakasztását” sürgetné? Látja, milyen szelíd - kevésbé sértő jelző most nem jutott eszembe a jobboldal, hogy annak sajtója ilyen esetekkor meg se szólja magukat? De folytatom levelemet, amelynek egyik lényeges üzenete, hogy bizonyítsa, önnek nem hogy Orbán Viktor távozását kellene követelnie a Fidesz éléről, hanem őt lottófőnyereményként kellene értékelnie egy olyan ember helyett, mint - a gondolati síkon maradva - én, aki persze nem gyakorló politikus, hanem csupán a politika passzív szemlélője. És annak is passzív szemlélője, hogy miként viselkednek más országok pártvezetői, vagy miként viselkednek önök. A „lottófőnyeremény” kifejezést nem véletlenül említettem, hiszen ez éppen a Fideszben elterjedt vélemény volt Gyurcsányról, annak miniszterelnöki színre lépése után. Vagyis, hogy Gyurcsány Ferenc jelent „lottófőnyereményt” a Fidesznek. A jelek - vele az ország tönkretétele is, amelyet a gazdasági mutatók ékesen demonstrálnak - persze mintha azt mutatnák, hogy Gyurcsány nem egészen váltotta be a jobboldal nagy pártjában hozzá fűzött reményeket (legutóbb a tavalyi választások idején), de hát nem ez az első eset a világtörténelemben, hogy egy párt nagyon nagyot téved. Most pedig térjünk a közvetett bizonyításra. Vagyis arra, hogy én, mint említettem, a politika passzív szemlélője, mit tennék a Fidesz élén azon abszurd helyzetben, ha ott lennék. Kezdjük a legfrissebb eseményekkel. Orbán Viktor a radikálisok hídelzárását úgy kommentálta, hogy „a Fidesz a törvényes rend pártja, a törvénytelen megoldásokat a Fidesz nem tudja elfogadni”. A párt elnöke helyett én - a Fidesz vezetőjeként - egyszerűen hallgattam volna. Mint ahogyan önök teszik majd, ha kormányzásom első fél évében a ma csak látszattiltakozásokra képes szakszervezetek kifejezetten akkori kormányom megdöntése céljából általános, és az egész ország életét megbénító sztrájksorozatot robbantanak ki kifejezetten politikai céllal. Ennek lehetséges megelőzésére már most nyilvános polémiába kezdenék a szakszervezetekkel, azok vezetőit „a dolgozók érdekeit eláruló multimilliomos MSZP-s hóhéroknak” nevezve (az erős szavak jobban megmaradnak az emberek fülében), ami ürügy lenne a közvélemény előzetes felkészítésére. Hetente kérdezném meg a szakszervezeti vezetőktől - fütyülve arra, hogy mit Lovas István nyílt levelei Ha én pártelnök lennék... 2007. november 1. KMiMfrial