Magyar Demokrata, 2008. április-június (12. évfolyam, 14-26. szám)

2008-06-04 / 23. szám

Vontatottan és alacsony hatásfokkal folyik a hazai cigányság integrációja, állapította meg az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Inté­zete, amely összefoglaló tanulmányt készített a magyarországi romák tá­mogatásáról, illetve e támogatások mértékéről, hatékonyságáról. Az ÁSZ szerint a legtöbb gondot az ellenőrzések, az átláthatóság hiánya okozza. Az ÁSZ jelentése szerint 1996 és 2006 között összesen 120 milliárd forintnyi támogatást kaptak a magyar államtól a hazai romák. Ebből 106 milliárdot közvetett, 14 milliárdot pedig közvetlen, azaz célzott módon. Való­szerűtlenül kicsi ez az összeg. A közvéle­mény el sem hiszi, a magyar lakosság ugyanis úgy véli, az állam valósággal dédel­geti a hazai cigányságot, és számolatlanul gurítja neki a segélyező és támogató forinto­kat. Ebben az össztársadalmi érzetben azonban benne vannak azok a támogatások és segélyek, például a gyerekek után járó összegek is, vagy a szegénységenyhítő támo­gatások, amelyek minden olyan magyar ál­lampolgárnak járnak, akik az adott kategó­riába esnek. A támogatások és segélyek je­lentős része a romáknál köt ki, mivel szám-Játszóház és napközi roma gyerekeknek Tarnabodon. A Tutor Alapítvány, a Máltai Szeretetszolgálat és a Szociális Minisztérium összefogásával kialakított intézmény csepp a tengerben. A támogatások kétharmada elfolyik arányuknál sokkal magasabb arányban képviselik magukat a rászorultsági vagy családtámogatási rubrikákban. A romáknál 600 százalékos az eltartottsági ráta, azaz egy eltartóra hat eltartott jut. A nem rom­áknál másfél. Az ÁSZ vizsgálata nem terjed ki erre a te­repre. Nem is terjedhet. Magyarországon ugyanis nincs etnikai jellegű adatgyűjtés, senki sem vizsgálja a segélyezés etnikai megoszlását. Bár a jelentés is utal rá, hogy az efféle vizsgálatokat egyetlen törvény sem tiltja, a roma jogvédők hisztérikusan tilta­koznak az ilyen jellegű adatfelvételek és ku­takodások ellen. Rasszizmussal vádolva mindenkit, aki mégis belefog ebbe. Kétharmada eltűnik A jogvédők tiltakozásának és nyomásgya­korlásának az a következménye, hogy a ci­gányság állami támogatásáról és ami még rosszabb, a támogatások hatékonyságáról nem készültek felmérések és elemzések, sőt senki sem ellenőrizte azt. Olyannyira nem, hogy ki sem alakultak az adatfelvétel és az ellenőrzés, a nyomon követés egységes mód­szerei. Ha valamelyik minisztérium készí­tett is egy-egy belső, házi használatú jelen­tést, azt nem lehetett más tárcák hasonló jellegű anyagaival összevetni, annyira kü­lönbözőek voltak a vizsgálati és értékelési szempontok. Az Ottare-kabinet 1999-ben megpróbált egy egységes követési-ellenőrzé­si rendszert kialakítani. Mire azonban ez teljesen elkészült volna, jött a kormányvál­tás 2002 tavaszán, s Medgyessy Péter kabi­netje mindezt már feleslegesnek tartotta. Jellemző, hogy az Országgyűlés csupán 2007-ben merészkedett odáig, hogy felkérje az Állami Számvevőszéket egy romatámo­gatásokkal kapcsolatos vizsgálatra. A bajt már nem lehetett tovább odázni. Hiába emelte kormányzati pozícióba a Gyurcsány­­kormány Horváth Aladárt, a radikális roma jogvédőt, ezt a felmérést már ő sem akadá­lyozhatta meg. A hazai romák felzárkózta­tása ugyanis kicsordult a politikai szólamok edényéből. Nem érzelmi és nem is etnikai kérdés, hanem az ország egyik legnagyobb sorsproblémája lett. M­ASZ-tarlalmány a romSHámogatásáról E3EE3 2008. június 4.

Next