Magyar Demokrata, 2008. április-június (12. évfolyam, 14-26. szám)
2008-06-04 / 23. szám
Vontatottan és alacsony hatásfokkal folyik a hazai cigányság integrációja, állapította meg az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete, amely összefoglaló tanulmányt készített a magyarországi romák támogatásáról, illetve e támogatások mértékéről, hatékonyságáról. Az ÁSZ szerint a legtöbb gondot az ellenőrzések, az átláthatóság hiánya okozza. Az ÁSZ jelentése szerint 1996 és 2006 között összesen 120 milliárd forintnyi támogatást kaptak a magyar államtól a hazai romák. Ebből 106 milliárdot közvetett, 14 milliárdot pedig közvetlen, azaz célzott módon. Valószerűtlenül kicsi ez az összeg. A közvélemény el sem hiszi, a magyar lakosság ugyanis úgy véli, az állam valósággal dédelgeti a hazai cigányságot, és számolatlanul gurítja neki a segélyező és támogató forintokat. Ebben az össztársadalmi érzetben azonban benne vannak azok a támogatások és segélyek, például a gyerekek után járó összegek is, vagy a szegénységenyhítő támogatások, amelyek minden olyan magyar állampolgárnak járnak, akik az adott kategóriába esnek. A támogatások és segélyek jelentős része a romáknál köt ki, mivel szám-Játszóház és napközi roma gyerekeknek Tarnabodon. A Tutor Alapítvány, a Máltai Szeretetszolgálat és a Szociális Minisztérium összefogásával kialakított intézmény csepp a tengerben. A támogatások kétharmada elfolyik arányuknál sokkal magasabb arányban képviselik magukat a rászorultsági vagy családtámogatási rubrikákban. A romáknál 600 százalékos az eltartottsági ráta, azaz egy eltartóra hat eltartott jut. A nem romáknál másfél. Az ÁSZ vizsgálata nem terjed ki erre a terepre. Nem is terjedhet. Magyarországon ugyanis nincs etnikai jellegű adatgyűjtés, senki sem vizsgálja a segélyezés etnikai megoszlását. Bár a jelentés is utal rá, hogy az efféle vizsgálatokat egyetlen törvény sem tiltja, a roma jogvédők hisztérikusan tiltakoznak az ilyen jellegű adatfelvételek és kutakodások ellen. Rasszizmussal vádolva mindenkit, aki mégis belefog ebbe. Kétharmada eltűnik A jogvédők tiltakozásának és nyomásgyakorlásának az a következménye, hogy a cigányság állami támogatásáról és ami még rosszabb, a támogatások hatékonyságáról nem készültek felmérések és elemzések, sőt senki sem ellenőrizte azt. Olyannyira nem, hogy ki sem alakultak az adatfelvétel és az ellenőrzés, a nyomon követés egységes módszerei. Ha valamelyik minisztérium készített is egy-egy belső, házi használatú jelentést, azt nem lehetett más tárcák hasonló jellegű anyagaival összevetni, annyira különbözőek voltak a vizsgálati és értékelési szempontok. Az Ottare-kabinet 1999-ben megpróbált egy egységes követési-ellenőrzési rendszert kialakítani. Mire azonban ez teljesen elkészült volna, jött a kormányváltás 2002 tavaszán, s Medgyessy Péter kabinetje mindezt már feleslegesnek tartotta. Jellemző, hogy az Országgyűlés csupán 2007-ben merészkedett odáig, hogy felkérje az Állami Számvevőszéket egy romatámogatásokkal kapcsolatos vizsgálatra. A bajt már nem lehetett tovább odázni. Hiába emelte kormányzati pozícióba a Gyurcsánykormány Horváth Aladárt, a radikális roma jogvédőt, ezt a felmérést már ő sem akadályozhatta meg. A hazai romák felzárkóztatása ugyanis kicsordult a politikai szólamok edényéből. Nem érzelmi és nem is etnikai kérdés, hanem az ország egyik legnagyobb sorsproblémája lett. MASZ-tarlalmány a romSHámogatásáról E3EE3 2008. június 4.