Magyar Demokrata, 2008. április-június (12. évfolyam, 14-26. szám)

2008-04-02 / 14. szám

Angyal Munkács felett Visszakerült a turulmadár a várra Nyolcvannégy év után ismét díszíti turulmadár Munkács várát. A hét millenniumi emlékmű közül a legmaga­sabbat 1896-ban állították fel, majd a csehszlovák kormány 1924-ben lebontatta. A visszaállítást és Belény Mi­hály bronszobrának költségeit a Munkácsy-gyűjteményéről híres, Munkácsról származó amerikai üzletember, Pákh Imre finanszírozta. - Édesapja, Pákh Sándor volt az öt­letszerző... - Ő 1924 óta szeretné visszaállítani a tu­rulmadarat a helyére. Miután lefűrészelték az emlékműről, a harmincas években szó volt arról, hogy áthozzák Sátoraljaújhelyre, ám az akkori magyar miniszterelnök meg­keresésére a csehszlovák külügyminisztéri­um az válaszolta, hogy beolvasztották. Ez persze nem volt igaz, az első bécsi döntés után a honvédség megtalálta a vár udvarán. Gondolom, a világháború miatt nem került sor a visszaállítására, s a szovjetek 1945 má­jusában aztán valóban beolvasztották. Vö­rös csillagok készültek belőle, amelyekből jutott Munkácsra, Kárpátalja több falujába, Csehszlovákiába, sőt Magyarországra is. A szobor két lábfeje azonban megmaradt, apámnak sikerült valahogyan megszerezni, és éveken keresztül dugdosnia, mint a re­mény jelképét. Amikor aztán megtörtént a rendszerváltás, és Ukrajna önálló lett, a szü­leim újra aktívan részt vettek a munkácsi társadalmi életben. Csaknem két évtizednyi munkába telt, de teljesült édesapám álma. Nemsokára a 101. születésnapját ünnepli. - Hogyan sikerült elérni, hogy ezt az ukrán hatóságok teljes mértékben tá­mogassák az újraépítést? - Szerepet játszott benne, hogy odavit­tük a Munkácsy-kiálltást, ami fantaszti­kus sikerrel zárult. Másrészt az utóbbi idő­ben többször is Munkácsot választották az ukrán-magyar találkozók helyszínének, így nemrég járt itt Viktor Juscsenko állam­fő és Sólyom László köztársasági elnök, te­hát ebből a szempontból is megnőtt a város jelentősége. Magyarország most már EU- tag, és efelé kacsingat Ukrajna is, a jelenle­gi vezetés pedig belátja, hogy az oda vezető út részben rajtunk keresztül húzódik, így jobb barátkozni, mint viaskodni. Mind­emellett Munkács Kárpátalja első számú turisztikai nevezetessége, s a szobor a vár történelmi jellegéhez tartozik, így a megyei és a városi vezetők százszázalékosan az ügy mellé álltak. Aktív szerepet vállalt a munkácsi vár igazgatója is, aki egyben a kárpátaljai kormányzó fia, az apját meg is vádolták azzal, hogy magyar származású. Az ukránok egyszerűen megértik, hogy ez a terület több mint ezer évig Magyarország volt, és ezen nem lehet változtatni. Még az ukrán érdemrend nagykeresztjét is meg­kaptam a kultúrában és a műemlékek visz­­szaállításában elért sikerekért. - Hogyan fogadták a munkácsi ma­gyarok a szobrot? - Mivel elég gyakran járok vissza, tudom, hogy egy ilyen gesztus szimbolikus jelentő­séggel bír. Akár a munkácsi kiállítás, ez is egy kulturális, ünnepi esemény, főképp, mert sikerült a magyar szabadságharc 160. évfordulójával összekötni. Most szeretnénk az avatáshoz megnyerni egy prominens ma­gyarországi személyt. - Maga a visszahelyezés is igen lát­ványosra sikerült. - Kényszerűségből, elég drága is lett. A bronzszobor ugyanis körülbelül egy tonna, s csak teherszállító helikopterrel lehetett a helyére tenni. Nem volt megfelelő szállító­­eszköz sem Kárpátalján, sem Szlovákiában, végül egy Kremencsug nevű ukrán város­ból, több száz kilométerről kerítettünk egy MI8-ast, és valóban nagyon látványos volt, ahogy körberepült a város felett a hatalmas, hatméteres fesztávolságú, és több mint két méter magas szoborral. Ez volt a legnagyobb millenáris emlékmű a hét körül, 25 méteres obeliszkkel, amire a három eredeti kurucfe­­jet is vissza tudtuk tenni, ezeket is apám szerezte meg. Maga a szobor viszont nem az eredeti másolata, hanem egy ungvári szob­rászművész, Berény Mihály saját alkotása, aki végigjárta Magyarországon az összes tu­rult. Fantasztikus szobrot sikerült alkotnia, aminek angyalra emlékeztető alakja lett. A megbékélés madarának szántuk. - Valódi kulturális misszió a Mun­­kácsy-kiállítássorozat is. - Nagy sikernek tartom, Kecskeméten már a 935 ezredik látogatót üdvözöltük, s ezután még Esztergomban, aztán Székesfe­hérváron mutatjuk be. Mindig is az volt az álmom, hogy az összmagyarság tíz százalé- Somfai Sándor 2008. április 2. Itúl I'il'P41

Next