Magyar Demokrata, 2008. július-szeptember (12. évfolyam, 27-39. szám)

2008-07-03 / 28. szám

MA­GYARORSZÁG - Lezárul végre a turulügy? - Korábban is mondtam, hogy a turul már 2005. október 22-én, felavatásakor is jó konstrukció volt mind építéstechnikailag, mind pedig művészeti szempontból, csak a Fővárosi Közgyűlés politikai döntése hiány­zott. Az I. kerületi önkormányzat azt mond­ta, hogy a szobor építészi szempontból rend­ben van, a világítással, területrendezéssel nincs probléma, így ennek a politikai dön­tésnek a hiánya irreleváns, az építési enge­délyezés hatósági procedúrája lezárható. Azt gondolom, nagy öröm, hogy a II. világ­háború áldozataira végre méltóképpen em­lékezhetünk, senki sem kérdőjelezheti meg, hogy az emlékmű, amelyen ezeregyszáz név szerepel, jogszerűen áll ott. Nyilvánvalóan a Közigazgatási Hivatal - amely nem is tu­dom, jelenleg jogszerűen létezik vagy sem - még kifejtheti a mostani döntéssel ellenté­tes álláspontját, de a dolog már nem arról szól, hogy kell-e bontani, vagy sem. - Számított arra annak idején, hogy lényegében három évig tart a huzavo­na az engedély körül? - Amikor 2002-ben elhatároztuk, hogy emlékművet állítunk, nem számítottam többéves küzdelemre Ám amikor felavattuk a turult, már sejtettem, hogy ez egy hosszú procedúra lesz. De, ahogy mondani szokták, minden jó, ha jó a vége, és nagyon örülök, hogy megszületett ez a döntés. Mivel a Fő­városi Közgyűlés törölte korábbi tiltó hatá­rozatát, így megállja a helyét az I. kerületi jegyzőnek az érvelése, hogy most új helyzet van, amikor ki lehet adni az engedélyt. A megállapított 190 ezer forintos bírságot pe­dig, ha kell, örömmel kifizetem a Hegyvidék önkormányzata helyett.­­ Minek köszönhető ön szerint, hogy a turullal egy időben avatott, a holo­kauszt áldozatainak emléket állító Igazak Fala, vagy a most készülő, a vi­lágháború polgári áldozatainak tisz­teletére állítandó emlékmű engedélye­ MITNYAN GYÖRGY ■ 1968-ban született Budapesten ■ Jogi diplomát szerzett, ezután két évig volt ügyvédi gyakorlaton ■ 1994-től alpolgármester, 1998-2006- ig polgármester a budapesti Hegyvidéken ■ Jelenleg egy önkormányzati tanács­adó céget vezet­­ése úgy ment át, mint kés a vajon, míg a turul kapcsán évek óta vita zajlik? - Úgy hiszem, talán annyit kéne ten­nünk, hogy nem a turul szimbolikájára kel­lene kihegyeznünk az egész ügyet. A II. ke­rületi Pesthidegkúton, a Náncsi néni ven­déglőjétől nem messze a Turul utcát talál­juk, turulmadaras emlékművet rengeteg helyen avattak 1990 óta, a tatabányai szo­bor kapcsán annak idején Göncz Árpád ak­kori köztársasági elnök is pozitívan szólt a turulról. Nem ezzel van a baj. Csak 2005 ok­tóberében néhány politikai kalandor kitalál­ta, megpróbál tőkét kovácsolni egy mondva­csinált botrányból a közelgő választások előtt. Polgármesterségem idején úgy gondol­tuk, megpróbáljuk méltóképpen lezárni a temetetlen múltat. A Böszörményi út egyik végén felállítottuk a holokauszt áldozatai­nak emlékművét, a másikon pedig a világ­háború polgári és katonai áldozatainak léte­sítettünk emlékhelyet, nemzetiségre, vallás­ra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Nem volt méltó az áldozatok emlé­kéhez, hogy néhány szocialista és szabad de­mokrata botrányt csinált emiatt. Ahogy az Igazak Fala vagy a most készülő, Alkotás úton állítandó emlékmű engedélyezése tör­tént, az lenne a helyes és normális.­­ Nem bánja, hogy most, amikor a turul megkapta az engedélyt, már nem ön a polgármester? - Nem. Számomra már azt is öröm volt látni, hogy az emlékhely él: az emberek lá­togatják, mécsest gyújtanak, fejet hajta­nak. Persze jó lett volna, ha már annak ide­jén megkapunk minden papírt, de nincs bennem semmi rossz érzés kizárólag azért, hogy már Pokorni Zoltán vezeti a Hegyvi­déket az engedélyezés befejezésekor. Az a lényeg, hogy végre minden rendben van a turulszobor körül.­­ Bár már nem polgármester, nem szakadt el az önkormányzatok vilá­gától. A hírek szerint a helyhatóságok nagyon rossz helyzetben vannak. Ön is ezt tapasztalja? - Legyünk igazságosak. A közel 3100 önkormányzat működése ugyanis még mindig nem korszerű, részben ennek az eredménye a mostani nehéz helyzet. Kü­lön kellene választani, hogy mi az önkor­mányzat és mi az állam feladata, átfogó re­formra lenne szükség. Aztán az is igaz, hogy az önkormányzatok, sok esetben ér­zelmi alapon, olyan feladatokat is ellátnak, amelyeket nem lenne szükséges.­­ Mit ért érzelmi alapon? Mondjuk azt, amikor egyes budapesti kerüle­tek maguk tartanak fenn gimnáziu­mokat, holott ez a főváros feladata? Vagy említhetnénk a kórházak hely­zetét, több település szintén maga tar­taná fenn az egészségügyi intézmé­nyeket, hogy a helyi polgároknak le­gyen hová menniük, ha betegek lesz­nek. Ez is érzelmi döntés?­­ Átfogó, kimerítő választ erre nem lehet adni, mert minden helyzet, minden telepü­lés és intézmény ügye más és más. Pusztán arra akartam rávilágítani, hogy amikor az önkorm­ányzatoknak kevés pénz jut, akkor bizonyos döntésekkel még rosszabb körül­mények közé sodorják saját magukat. Az előző kérdésre visszatérve: az önkormány­zatok helyzete valóban egyre rosszabb 1990 óta, mert egyre több a feladatuk és ehhez nem kapják meg a szükséges pénzt, ezen túlmenően olyan pluszfeladatokat is vállalnak, amelyeket nem lenne kötelessé­gük, ráadásul eddig elmaradt az önkor- Reform kell Az I. kerületi jegyző megadta az engedélyt a XII. kerületi turulszoborra, így, ahogy Pokorni Zoltán június elején a Demokratában bejelentette, a tu­rul marad. Erről és az önkormányzatok helyzetéről beszélgettünk Mit­­nyan Györggyel, a Hegyvidék korábbi polgármesterével. / 2008. július 9. ES2ESE3I

Next