Magyar Demokrata, 2011. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)
2011-05-11 / 19. szám
MŰHELY Kerényi Imre Az öncenzúra ethosza E hétre jöhet az öncenzúra. Az előző lapszámból kiszorította az öncenzúrát a húsvéthétfői öröm. A mai írás miatt néhány kedves olvasó ezt mondja majd: irgumburgum. De mégis. Fontosabb a gondolat, ha jó, mint a siker, ha bármilyen is. A világ változásra vágyik, új Megváltó kellene. Az nincs, de itt a régi Megváltó szelleme. És itt vannak a szellem emberei, a megváltásra váró kicsi megváltók. Igen, az, cenzúra megvetendő intézmény. Az öncenzúra viszont erény. A balliberális újságírók sikoltoztak, mikor a médiatörvényben olvasták a személyek és csoportok nyílt vagy burkolt megsértésére vonatkozó tilalmat. Az öncenzúra kétségtelenül megnehezíti az újságírói munkát, mely ősidők óta henye és munkaeszközként használja a sértegetés, a gyanúsítás, a verbális ledorongolás nemtelen technikáit. A nyílt vagy burkolt sértés jogi tilalma pedig tág teret enged a beteg lelkű szövegértelmezőknek. De az öncenzúra mégis az egyik legnemesebb emberi entitás. Azt jelenti: pontos vagyok és nem pontatlan, igaz vagyok, nem hamis, mértéktartó, nem mértéktelen, ízléses, nem ízléstelen, fegyelmezett, nem fegyelmezetlen, megértő, nem kirekesztő, író és nem köpködő. A személyek és csoportok nyílt vagy burkolt megsértésére vonatkozó tilalom az új magyar médiatörvény lelke. Sajnos láthatatlan lelke. Az EU a médiatárgyalások végpontján e passzus mellőzését kérte. Nyilván a nemzetközi újságíró-társadalom nyomására. A szabados és az öncenzúra nemességét nem ismerő média által tönkretett emberek milliói ilyen esetekben nem számítanak. De nincs baj. Mert az átalakított passzus is előrelépés a verbális agresszió nyers világából az emberbarát újságírás irányába. A médiatörvény személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport kirekesztését tiltja, nyílt vagy burkolt megsértését nem. E kitétel újítása az, hogy nemcsak a kisebbség, hanem a többség irányába is hat. Tilos tehát nemcsak a cigányozás, hanem a magyarozás is, nemcsak a zsidózás, hanem a keresztényezés is, ha a közölt médiatartalom kirekesztő jellegű. Sok dolga lesz a médiahatóságnak és a másodfokú bíróságnak, de jobb volna, ha média-főpapjaink szellemi életünk jobbítása érdekében cenzúráznák önnön tevékenységüket. Mert kontra, mondja a nemzeti oldal. Rekontra, mondja a ballib világ. Szubkontra, mondja az egyik. Mer kontra, mondja a másik. Aztán jön a Fedák Sári. S utána mi jön? A mégredáltabb sári? Meddig még? Szellemi polgárháború ad infinitum, unokáinknak is? Ki kezdeményezzen? Természetesen a vezető, a nemzeti-konzervatív oldal, mely végre kivívta illő helyét a magyar médiában. A mieink a médiaháború során ellenfeleink utálatos fegyverét, a verbális agressziót fordították ellenfeleik ellen. És győztek. A vesztes fél dühében kirobbantotta a média-világháborút, ez új helyzet. De nincs baj. Van húsz-harminc felkészült médiabajnokunk, akik rutinszerűen visszaverik a méltatlan támadásokat. De ezt a mieink most már tehetik méltó módon is. Szellemi életünk konszolidálása a cél. Ha kevés a remény, akkor is. Új minta kell, melyet betartani és betartatni nagyobb öröm, mint engedni a kötelezőnek vélt köpködés görcsös kényszerének. Tartsuk be a médiatörvény láthatatlan lelkét. Kerüljük tudatosan személyek és csoportok nyílt vagy burkolt megsértését. Mi. A nemzeti oldal. Egyoldalúan. A konfliktuselméletet tanítjuk és tanuljuk évtizedek óta. Konfliktus kizárólag két fél között lehetséges. Mesterházy úr mostanában nagyon csapkodja a párnát. Mi van, ha részünkről nem párnacsapkodás a válasz, hanem hűvös érvelés, szellemes pamflet, vagy semmi? Ha a mi győzteseink e helyes taktikát választanák, az egyoldalúan párnát csapkodó Mesterházy úr arca fellépésről fellépésre feszültebb lenne, pillantása egyre jobban szűkülne, szeme egyre feketébben szúrna, a jelenség egyre kevésbé lenne vonzó. Jó lenne ez nekünk így. Heller tanárnő ide-oda futkos, mutatóujját magasra elemeli, mint Rákosi, mint Lukács, mint Major, s mond valami sértőt. Istenem, milyen tirádákat lehet írni e sajátos hölgyről! De nem jobb egyedül hagyni őt szenvedélye zuhatagában? Játssza el a kontrát, a rekontrát, a szubkontrát, a mórkontrát egyedül, aztán kérdezze meg Fedák Sárit, hogyan lehet valaki népszerű e hazában. Szóval mi van, ha változik a minta? Mi van, ha a nemzeti oldal médiahősei túllépnek e mai kocsmán? Rosszkedvünk tele tündöklő nyárrá válna, Mesterházy úr egyedül csapkodná a párnát a gangon, Heller tanárnő pedig magasra emelné mutatóujját a négyes metrón. A médiát a közérdek ellenőrzése alá vonni nem kell félnetek, jó lesz. ■ (Következik: A műsorkészítők) 62 2011. május 11.