Magyar Demokrata, 2012. április-június (16. évfolyam, 14-26. szám)
2012-05-16 / 20. szám
ersze ha valami divatba jön, akkor minden szinten érvényesül az olyan egyszerű párosításoktól kezdve, mint a motívumok változtatás nélküli átemelése egy mai farmerre, egészen a high-class darabokig, amelyeken elsőre talán nem is látszik, hogy a mögöttük álló tervezőigondolat a magyar hagyományokból táplálkozik. Ha valakit érdekel ez a vonal, egy kis kutatással bármit megtalálhat a piacon: tetoválást, esküvői tortát, bútort, tapétát , mindenféle minőségben, a gagyitól a jó értelemben vett dizájnig. Így aztán, ahogy divatba jött a magyar, felújult vele a régi vita is: mennyire kell magyarosnak lennie egy viseletnek vagy bárminek ahhoz, hogy annak tekintsük? Vannak, akik az autentikus mintákat és formákat kérik számon a jelenleg kapható darabokon, mások viszont azt hiányolják, hogy nem eléggé progresszívek, nem divatosak az ilyen ruhák, hanem egyfajta időn kívüli, alkalmi viseletek. A vitát nem tisztünk eldönteni, hiszen az, hogy mi a szép, igencsak ízlésfüggő, és egyébként is, a divatot parancsolni nem lehet. Abban azonban mindenki egyetért: nem lehet kapni olcsón, nagy választékban olyan hétköznapi ruhákat, amelyek a népművészetből vagy a magyar motívumokból táplálkoznak. Ezeket a darabokat leginkább csak drágán és alkalmi viseletként árusítják, szűkös kínálatban. Pedig lenne rá igény, ezt éppen az egyszerű, matyómintás pólók és farmerok iránti kereslet jelzi , a szemfüles vállalkozók ugyanis időben észrevették, hogy divat a magyar. - Nincs háttéripar a hazai tervezők mögött - magyarázza F. Dózsa Katalin. - Ez összefügg magának a magyar divatipar- Esztány István HövülőTáskái A csíkos-sávos bőrtáskák a székely rakott szoknyák alapján születtek. „Elnéztem, ahogy a lányok pörögnek tánc közben" 2012. május 16. D 57 H