Magyar Demokrata, 2012. április-június (16. évfolyam, 14-26. szám)

2012-05-16 / 20. szám

ersze ha valami divatba jön, ak­kor minden szinten érvényesül az olyan egyszerű párosítások­tól kezdve, mint a motívumok változtatás nélküli átemelése egy mai farmerre, egészen a high-class darabokig, amelyeken elsőre talán nem is látszik, hogy a mögöttük álló tervezői­­gondolat a magyar hagyományokból táp­lálkozik. Ha valakit érdekel ez a vonal, egy kis kutatással bármit megtalálhat a piacon: tetoválást, esküvői tortát, bútort, tapétát , mindenféle minőségben, a gagyitól a jó értelemben vett dizájnig. Így aztán, ahogy divatba jött a magyar, felújult vele a régi vita is: mennyire kell magyarosnak lennie egy viseletnek vagy bárminek ahhoz, hogy annak tekintsük? Vannak, akik az autentikus mintákat és formákat kérik számon a jelenleg kapha­tó darabokon, mások viszont azt hiányol­ják, hogy nem eléggé progresszívek, nem divatosak az ilyen ruhák, hanem egyfajta időn kívüli, alkalmi viseletek. A vitát nem tisztünk eldönteni, hiszen az, hogy mi a szép, igencsak ízlésfüggő, és egyébként is, a divatot parancsolni nem lehet. Abban azonban mindenki egyetért: nem lehet kapni olcsón, nagy választék­ban olyan hétköznapi ruhákat, amelyek a népművészetből vagy a magyar motívu­mokból táplálkoznak. Ezeket a darabokat leginkább csak drágán és alkalmi viselet­ként árusítják, szűkös kínálatban. Pedig lenne rá igény, ezt éppen az egyszerű, ma­tyómintás pólók és farmerok iránti keres­let jelzi , a szemfüles vállalkozók ugyanis időben észrevették, hogy divat a magyar. - Nincs háttéripar a hazai tervezők mö­gött - magyarázza F. Dózsa Katalin. - Ez összefügg magának a magyar divatipar- Esztány István H­övülőTáskái A csíkos-sávos bőrtáskák a székely rakott szoknyák alapján születtek. „El­néztem, ahogy a lányok pörögnek tánc közben" 2012. május 16. D 57 H

Next