Magyar Demokrata, 2013. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)
2013-01-30 / 5. szám
Az Állati oknyomozók egyik legmegrendítőbb epizódjának ígérkezik a parlagi sasok mérgezéséről szóló rész. Az ügy nem ad túl hízelgő képet a magyar emberek természetvédelemmel kapcsolatos felfogásáról, más országokban is előfordulnak ilyen esetek? MOLNÁR ATTILA DÁVID: - Magyarország a parlagi sasok egyik utolsó menedéke Európában, ami nagy felelősséget ró ránk. Jellemző egyébként, hogy minél kevesebb természeti kincse van egy országnak, annál környezettudatosabb. Mi a határon vagyunk, nagy a környezettudatosság és még van is mit menteni. Számos természetvédelmi projekt működik nálunk sikerrel, ilyen például a rákosi vipera védelme. Éppen ezért felháborítóak a parlagisas-mérgezések: 2005 óta hatvankilenc állat pusztult el - legalábbis ennyiről tudunk. Viszont összesen csak száznegyven költőpár él hazánk területén, ráadásul ez az európai állomány kétharmada, tehát hatalmas a veszteség. Erre már Brüsszel is felfigyelt, LIFE-projekt indult a parlagi sasok védelmében. TÓTH ZSOLT MARCELL: - A ragadozó állatok mérgezése világszerte sokfelé tapasztalható, mert az emberek sokszor kártevőként tekintenek rájuk. A magyarországi esetekben a parlagi sas mellett rengeteg rétisas, egerészölyv is elpusztult, egyik alkalommal még kutyák is. A mérgezők elsődleges célpontjai általában a rókák és más, apróvadat tizedelő állatok, csakhogy a mérget bármelyik állat megeheti, egy adag mindig több áldozatot szed. MOLNÁR ATTILA DÁVID: A használt mérgek legtöbbje ráadásul illegális szer, ugyanis az emberre is komoly veszélyt jelent. Tehát már a rágcsálók ellen sem szabad bevetni őket. A rókák és más vadak egyedszámának korlátozására pedig vannak jól bevált, legális módszerek. - Elképzelhető, hogy tudatos irtó hadjárat áll az ügyek mögött? MOLNÁR ATTILA DÁVID: - Nincs kizárva a célzatosság, hiszen számos, konkrétan sasok ellen irányuló erőszakos cselekményről tudunk. A Fővárosi Állatkertbe gyakran kerülnek söréttel meglőtt példányok, és a mérgezett állatok némelyikében is volt sörét. - Miért olyan nehéz megtalálni a tetteseket? STODULKA GÁBOR: - Sokszor lehetetlen forró nyomon elindulni, mert egyrészt nehézkes, kissé bürokratikus az eljárás, például a hivatalos feljelentést a nemzeti parkoknak kell megtenniük, ami hivatali időhöz kötve működik, egy pénteki ész- MOLNÁR ATTILA DÁVID Rendező, producer. A Természetfilm.hu alapítója, jelenleg elnöke is, a Filmdzsungel természetfilmes videótár egyik megalkotója. Jelésnél az ügy áttolódhat hétfőre, keddre. A bűnjelek viszont hamar eltűnnek a természetben, nyáron elbomlanak, télen a tetemet azonnal megeszik a rókák, a varjak, a hollók. Szemtanú pedig gyakorlatilag nincs. A Nemzeti Nyomozó Iroda egyébként kiterjedt nyomozást folytat az ügyben, remélhetőleg fény derül az elkövetők kilétére. - A kommunikáció, a felvilágosító programok nyújthatnak megoldást? Hogyan győznének meg valakit, aki például arra készül, hogy egy sasra lőjön? MOLNÁR ATTILA DÁVID: - A mi filmjeink nem azoknak szólnak, akik tettlegességre, bűncselekményre vetemednek az állatokkal szemben, velük az igazságszolgáltatásnak van dolga. Mi két dolgot tehetünk: megmutatjuk a nagyközönségnek, hogy ilyen szörnyű dolgok is történnek odakint a természetben, másrészt igyekszünk már kis kortól kezdve pozitív példákkal erősíteni az adott faj megítélését a társadalomban. Azért is csodálkozom, hogy ennyi erőszak éri ezt a szerencsétlen állatfajtát, mert a sas jelképes madár, alig van olyan címer, amiben ne szerepelne. A nagyméretű, fenséges ragadozómadaraknak mindenhol erős kultuszuk van, itthon is, elég csak a turulra gondolni, ami a kerecsensólyomhoz köthető. A parlagi sasoknak emellett fontos ökológiai értéke van, büszkének kellene lennünk arra, hogy nálunk ilyen szép állomány alakult ki. Ráadásul ez jórészt a hazai szakembereknek köszönhető, elsősorban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. Ők futtatják az EU által a legjobbnak ítélt LIFE-projekteket, a természetvédelem frontvonalán harcolnak. - Honnan jött az Állati Oknyomozók koncepciójának ötlete? TÓTH ZSOLT MARCELL: - Adta magát, mert a természetvédelmi projektekhez sokszor társul oknyomozó, feltáró munka. Ezenkívül az elmúlt tíz évben, amióta a Természetfilm.hu egyesületét megalapítottuk, rengetegféle nyersanyagunk gyűlt össze, ezek pedig újrahasznosíthatók egy új koncepció mentén. STODULKA GÁBOR: - A természetfilmezés drága műfaj, komolyan meg kell gondolni, hogy miért és hova megyünk ki, hiszen technikát viszünk, embereket, miközben előfordulhat, hogy aznap semmi hasznosat nem tudunk felvenni. Tehát ha egy témához már eleve rendelkezünk illusztrációs felvételekkel, akkor kevesebbet kell hozzáforgatni, és olcsóbban öszszeáll a történet. Az Állati oknyomozók kiváló az ilyen hasznosításhoz, ráadásul sajnos aktuálissá váltak ezek a történetek. MOLNÁR ATTILA DÁVID: - Azért van ennyiféle felvételünk, mert műhelyként rengeteg független filmessel dolgozunk együtt, egyik kollégánk is éppen Kongóban forgat. Ezek az emberek egyszer csak megjelennek nálunk, csapzottan, lesoványodva, egy nagyon jó anyaggal, amit csapatmunkában filmmé dolgozunk össze. 2013. január 30.