Magyar Demokrata, 2018. július-szeptember (22. évfolyam, 27-39. szám)

2018-09-05 / 36. szám

KULTÚRA A VIRTUÓZOK NEM CSAK A KLASSZIKUS ZENÉT, A MAGYAR KULTÚRÁT IS NÉPSZERŰSÍTI Mester és tanítványa Tavaly év végi közös fellépésük után újabb nagyszabású koncerten lép együtt színpadra Bogányi Gergely és Boros Misi. A Virtuózok eddigi történetét felidéző gálaműsor első felében kettejük zongorajátéka áll a középpontban, majd az elmúlt négy évad győzteseit és legemlékezetesebb versenyzőit láthatja a közönség szeptember 7-én a Budapest Sportarénában. ►SZÖVEG NÉMET DÁNIEL FOTÓT: SZÁNTÓ GYÖRGY Miután Boros Misi 2014-ben megnyerte a Virtuózok klasszikus zenei televíziós tehetségkutató műsor aktuális évadát a kicsik korcsoportjában, lehetősége volt találkozni Bogányi Gergellyel, aki Szobon mesterkurzust tartott neki. Az akkor ti­zenegy éves fiú hamar megtalálta a közös hangot a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművésszel, később pedig egyre szorosabb szakmai és emberi kapcsolat alakult ki közöttük. - Óriási ajándék számomra, hogy nem csupán a tanítóm lett, hanem barátokká váltunk, és bármiről beszélgethetek vele, ráadásul nagyon jól működünk együtt a munkában is - mondja Boros Misi. Utób­binak a fiú szerint a legfőbb záloga, hogy zeneileg is egy hullámhosszon legyenek, tudjanak reagálni a másik játékára, hiszen ha négykezes darabot adnak elő, vagy két zongorán játszanak, akkor együtt kell megszólalnia a futamuknak. Misi a Vir­tuózok óta számtalan kiváló zongoristával játszott már, de még soha nem tapasztalta, hogy valakivel ennyire átélje a zenét, és ezért az ajándékért nagyon hálás a találko­zásukat lehetővé tevő Peller Mariannak és a Virtuózoknak. A zenén túl szerinte az is közrejátszik ebben, hogy Bogányi Gergely és ő emberileg is összhangban vannak: sok időt töltöttek együtt nyáron, és nem csupán zenéltek, hanem hajóztak, járkál­tak a városban, és beszélgettek - ilyenkor nyoma sem érződött a két generáció közti harmincéves szakadéknak. Istenáldotta tehetség — Mindez valószínűleg annak is kö­szönhető, hogy én a lelkemben megre­kedtem tizenhat éves szinten — csatlako­zik a beszélgetéshez Bogányi Gergely. Ő annak idején egyébként nagyon örült a mesteri feladatra szóló felkérésnek, már csak azért is, mert így közvetve meghá­lálhatta, továbbadhatta azt a sok útmu­tatást, irányítást, segítséget, amit fiatal korában a tanáraitól, mások mellett Ba­­ranyay Lászlótól vagy Rados Ferenctől ka­pott. A másik ok pedig az volt, hogy bár nagyon kevés lehetősége és ideje van az oktatásra, Misit olyan kvalitású tehet­ségnek tartja, akivel valódi öröm foglal­kozni. Hogy ez a fajta kicsillanó tálentum honnan ered egy adott emberben, azon Bogányi Gergely is elgondolkozik olykor. Neki ugyanis „könnyű dolga volt”, hiszen zenészcsaládból származik, így természe­tes volt számára, hogy zongorázik, nem is emlékszik olyan időszakra az életében, amikor nem ez állt volna a tevékenysége középpontjában. Sok későbbi világklasz­­szis zenész azonban egyáltalán nem ilyen közegben nőtt fel, például Liszt Ferenc, aki érdekes módon éppen a nagy üstökös­hullás évében, 1811-ben született, és úgy vált halhatatlanná, hogy a családjában senki nem zongorázott. Hasonlóképpen megmagyarázhatatlan, istenáldotta te­hetségnek tartja Boros Misit is. A közös munka már négy éve zajlik közöttük, és mint a fiatalember meséli, ez idő alatt rengeteget tanult, úgy érzi, Bogányi Gergely a teljes zenei tudását igyekszik átadni neki.­­ Rengeteg ötlete és meglátása van fo­lyamatosan, akár barokk, romantikus vagy éppen kortárs darabról van szó, min­dig tud újat mutatni. Konkrét példával élve, Schubert négykezeseit, Bach szvit­jeit vagy Mozart szonátáit korábban más tempóban, más dinamikában játszottam, de Gergely megvilágította ezeknek a daraboknak a másik oldalát, és arra biz­tatott, hogy nem kell kapkodni, ezáltal sokkal jobban megteltek színekkel ezek a zeneművek - magyarázza a fiú. Mestere mindehhez annyit tesz hozzá, hogy egy darab olyan, mint egy katedrális, hierar­chia szerint épül fel, nem lehet az ablak legalul, nem állhat a saját díszítésén, meg­határozott statikája, sorrendje, minősége van. Ha mindezek letisztulnak, onnantól kezdve viszont hagyni kell, hogy a mű­vész a szabad érzelemvilágával megtöltse, de fordítva nem működik: az emóciókra nem lehet ráhúzni egy épületet. Büszke magyarság Ezt a gondolatmenetet igyekszik a gyakorlatban is minél jobban megmutat­ni Misinek, igaz, kicsit más módszerrel, mint ahogyan annak idején ő kapta. Ma ugyanis Bogányi Gergely szerint kicsit gyorsabbnak kell lenni, közhelyes megál­lapítás, de igaz: felgyorsult a világ, min­denki rohan, így rövidebb idő áll rendel­kezésre a felkészülésre, egyre fontosabbá válik a rendkívül célirányos és eredmény­motivált oktatás. Már csak ezért sem hagyhatja, hogy tanítványai a levegőbe álmodozzanak, rendkívül katonásan él is 2018. szeptember 5. IMiiIWik­inl

Next