Magyar Demokrata, 2019. október-december (23. évfolyam, 40-52. szám)

2019-11-06 / 45. szám

MAGYARORSZÁG MAGYAR ÖRÖKSÉG A Himnusz és a nemzeti opera megalkotója 1810. november 7-én született Erkel Ferenc, aki több mint fél évszázados páratlan zeneszerzői, karmesteri és zongoraművészi pályafutása alatt a magyar zenei élet felvirágoztatásán fáradozott. Kultúrtörténeti szempontból is jelentős életműve jóval túlmutat az 1844-ben komponált nemzeti himnusz zenéjének megalkotásán. A magyarságnak a XIX. századig nem volt önálló nemzeti himnusza. Mind a katolikusok, mind a reformátusok saját néphimnuszukat énekelték, de népszerű volt a hatóságok által többször betiltott Rákóczi-induló is. Hivatalos alkalmak­kor azonban hosszú időn át az osztrák császári himnuszt játszották, ami a köz­vélemény számára elfogadhatatlan ma­radt. Kölcsey Ferenc 1823-as keltezésű Him­nuszának megzenésítésére Bartay Endre — a reformkori magyar művelődés elis­mert színházigazgatója és pedagógusa - kezdeményezésére 1844 februárjában hirdettek pályázatot. A tizennégy beér­kezett alkotás közül végül Erkel Ferencit nyilvánította győztesnek a többek között Vörösmarty Mihályt és Szigligeti Edét is felvonultató bírálóbizottság. A diadalról a Honderű című népszerű korabeli újság a következőképpen számolt be: „A nyertes pályamű szerzőjének Erkel Fe­­rencz kiálltatok ki. Szívesen osztozunk a kö­zönség élénk éljenkiáltásaiban, mellyekkel a nyertes szerzőt kihívta... Most csak az van hátra, hogy Erkelünk gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismer­ni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy ez nem sokára a legnagyobb népszerű­séget vívandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik.” Az óhaj hamarosan valóra vált, hiszen a hazafias költemény megzenésített vál­tozata a XIX. század közepétől nemzeti imádsággá vált, hivatalosan azonban csak 1989-ben került be a Magyar Köztársaság alkotmányába. Érdekes a mű születéstörténete is, amelyet az ifjú Gárdonyi Géza jegyzett le, a már idős mesterrel készített interjú nyomán. A vissza­emlékezés szerint Erkel eleinte nem gondolt rá, hogy zenét írjon Kölcsey soraira, ám a határidő letelte előtti napon a pályázati felhívást közzé­tevő Bartay Endre igazgató bezárta a Nemzeti Színház egyik zongorás szobájába, tollat, tintát, kottapapírt adott neki, és addig nem engedte ki, amíg meg nem írta a Himnuszt... A romantikus elbeszélés való­ságtartalma azonban megkérdője­lezhető, hiszen a pályázatra készült munkákat benyújtásuk időrendjé­ben sorszámmal látták el, és mivel Erkel műve az egyes sorszámot kapta, minden bizonnyal nem az utolsó pillanatban, hanem éppen hogy elsőként készült el. Erkel Ferenc kultúrtörténeti szem­pontból is kiemelkedő életműve ugyan­akkor túlmutat a Himnusz zenéjének megkomponálásán. Bár az 1848/49-es harcokban nem vett részt, szimboli­kus jelentőségű hazafias művei, köztük a Himnusz, a közönség követelésére március 15-én felcsendültek a Nemzeti Színház színpadán. Az első karnagyként három évtizedes szolgálatot teljesítő mű­vész a forradalom és szabadságharc le­verése után is a fővárosi hangversenyélet fellendítésén fáradozott. Útjára indította a Filharmóniai Társaságot, Liszt Feren­cet segítve közreműködött a Zeneakadé­mia megalapításában, amelynek tíz éven át igazgatója és zongoratanára is volt, mindemellett a Magyar Királyi Opera­ház örökös fő-zeneigazgatói címével is kitüntették. A Hunyadi László és a Bánk bán című műveivel pedig európai rangra emelte a magyar nemzeti operát. Katona József drámájának megzenésítését a ze­netörténészek egyenesen a korai magyar operairodalom betetőzéseként jegyzik. Bár az 1860-as évektől egyre több saj­tótámadás érte Wagner-ellenessége miatt, és mert — egyébként rendkívül tehetsé­ges - fiai neki köszönhetően töltöttek be egyre magasabb pozíciókat, Erkel élete végéig köztiszteletben álló zenei tekintély maradt. Erről tanúskodik meg­számlálhatatlan címe, rangja, kitüntetése. 1893-ban, 83 éves korában bekövetkezett halála után fényes gyászpompával temet­ték el. A Fiumei úti sírkertben az általa alapított Filharmóniai Társaság Zeneka­ra a Hunyadi László gyászindulójával és a Himnusz áldást kérő dallamaival vett örök búcsút tőle. ■ 2019. november 6. lianMni«! 48

Next