A Magyar Detektív, 1928 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1928-09-15 / 18. szám
36. oldal A MAGYAR DETEKTÍV 18. szám A TERRORFIÚK VÉRKRÓNIKÁJA (IX) A dunaföldvári ellenforradalom vérbefojtása — Halálos ítéletek a vészbíróság tanácskozása előtt — Szabályszerű jegyzőkönyv a tömeggyilkosságról — A paksi terrorista-vérengzés — Szamuelli Tibor és Korvin-Klein Ottó Kőszegen — A győri terrorcsapat vérengzései, írta: SZATHMÁRY RÓBERT detektív felügyelő Nagysikerű krimináltörténeti tanulmány-sorozatunk itt következő kilencedik közleménye különböző vidéki kegyetlenkedések pontos történetét adja: Számuelli Tibor, Korvin-Klein Ottó és bűntársaik vadállati vérengzéseit, amelyek ilyen áttekinthető, vérvirágos csokorba fűzve nyomtatásban még nem is láttak napvilágot. 1919. év június hó 21-én Haubrich József hadügyi népbiztos, Kelemen János vörösőrségi századparancsnokot századával Dunaföldvárra küldte azzal, hogy az ottani ellenforradalmat verje le. A vörös csapat, melynek politikai megbízottja Répászky István lett, útrakelt s vasúton eljutott Előszállásig, ahol a vasúti síneket felszedve találták s így a század az útközben Adonyszabolcsnál hozzájuk csatlakozott székesfehérvári vasutas századdal együtt gyalog vonult be Dunaföldvárra, ahol Aranyos György kormányzótanácsi biztos és Tánczos Vendel, a szegszárdi forradalmi törvényszék elnöke fogadták őket. Aranyos és Tánczos nyomban vésztörvényszéket alakítottak, melybe a bevonuló vörös csapat képviseletében Rudler Ignác és Lengyel József vörösőröket is beválasztották. A budapesti vörösőröket Aranyos portyázó járőrbe küldte ki a községbe, míg Tánczos a székesfehérvári vörösőröket és az ott székelő „tengerészeket” túszok szedésével bízta meg. Egyidejűleg pedig a községben és környékén — mint a hadvezérek a háborúban — kihirdették a statáriumot. A vörösőröknek első dolguk az volt, hogy a rekvirált borból és pálinkából annyit ittak, hogy teljesen lerészegedtek, így azután részeg állapotban a legkegyetlenebb garázdálkodást, rablást és fosztogatást vitték véghez, a jobb sorsra érdemes dunamenti községben. A fosztogatás után jött a hadisarc: 2.000.000 korona, amit terrorisztikus fellépéssel be is szedtek a megfélemlített és meggyötört lakosságtól. Negyvennél több volt azoknak a száma, akiket részben mint ellenforradalmárokat, részben mint túszokat „kihallgatás” végett Aranyos elé hurcoltak. Aranyos röviden döntött! Négy ember nevét felírta egy darab papírosra, ezt átadta a megalakított rögtönítélő bíróságnak azzal, hogy a megnevezetteket halálra kell ítélni. — Nem fog ártani egy kis példát statuálni a lakosság előtt, különben is statárium van és ilyenkor mindent lehet, — mondotta a szolgálatkészen várakozó „bírósági” tagoknak. Meg volt tehát pecsételve a négy szerencsétlen ember sorsa már a rögtönítélő bíróság tárgyalása előtt. Egy út állt csak azok előtt, akármit is vallottak volna: a halál útja!