A Magyar Detektív, 1928 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1928-02-15 / 4. szám
4. szám A MAGYAR DETEKTÍV 21. oldal A SZÁRFÖLDI GYÚJTOGATÓ Pesti detektív falun. — A különös biztosítási ügynök. — A „Csinos” és a „Szürke” története. — Az elbocsátott cséplőgépész bosszúja. — Az ellopott tűzoltószerek. — Gyújtogatás puskaporral. — A beismerő vallomás részletei. Ember detektív sikeres nyomozása. Irta: SZALAY ÁGOSTON detektívfőfelügyelő Fordulatos, eleven és szellemes cselekménye mellett az alább következő, való igaz detektív történet legfőbb értéke, hogy egy, sötétben, tapogatódzva induló detektívnyomozás teljes képét adja a sikeres befejezésig s nem nélkülözi a gyakorlati tanító célzatot sem Sopron vármegye Szárföld községben példátlan nagy tűzvész pusztított az elmúlt évek egyik tavaszán. Leégett hat lakóház, hatvankét pajta, negyven istálló, két cséplőgép, elpusztult rengeteg ló, szarvasmarha, sertés és baromfi, s a tűz martalékává lett minden széna és szalmakazal. A tűzvész okozta kár meghaladta, mostani értékelés szerint harmincnégyezer pengőt. A község lakosságát megrémítette a borzasztó tűzeset, s valóságos istenítéletet láttak a váratlan szerencsétlenségben. A csendőrség részéről megejtett nyomozás gyújtogatást állapított meg. A csendőrök gyanúja alapján el is fogták a község négy jómódú gazdájának fiát, akik közül az egyik szívbajos volt, s a kihallgatás izgalmai annyira megviselték idegrendszerét és gondolkozó képességét, hogy a csendőrök előtt beismerte, hogy ő gyújtotta fel társaival a községet. A beismerő vallomás alapján mind a négy embert a soproni kir. ügyészségnek adták át. A község lakossága azonban nem tudott belenyugodni a történtekbe, mindenfelé azt rebesgették, hogy ártatlanul hurcolták börtönbe a négy legényt, akik semmiesetre sem lehettek gyújtogatók. Valami új, erélyes megnyugtató nyomozástól várták a nagyobb eredményt és az ügy tisztázását. A kiküldetés A község római katolikus lelkésze útján a belügyminisztert kérték meg, hogy egy fővárosi államrendőrségi detektívet küldjenek ki, aki azután megoldja a fogas problémát. A belügyminiszter a kérés indokolását elfogadta és elrendelte, hogy egy detektív azonnal utazzon a községbe s kezdje meg a nyomozást. Csoportom egyik ügyes, agilis tagját, Ember József detektívet szemelték ki az ügy nyomozására. A detektív kiküldéséről egyedül a község plébánosa tudott, ő nála szállt meg, s tőle tudta meg a rettenetes tűzvész közvetlen részleteit. A községben, bár az eljárásnak megfelelő öltözetet vett magára, mégis feltűnt Ember detektív, mint ismeretlen, nem a községhez tartozó, nem ott lakó, a környékbeliekkel rokonságban nem levő ismeretlen, s ezért ügyes fifikával kellett dolgoznia. Úgy mutatkozott be mindenütt, mint biztosítási ügynök, akit az intézet küldött oda a községbe a tűzkár felvétele céljából. Nyomozás közben az egyik károsult gazda elmondotta Ember detektívnek a tűzesetet, s azt, hogy mi minden égett oda és mennyi a kára. A keresztkérdés — Hát mondja csak, gazd’uram, — kérdezte ártatlan arccal a detek