A Magyar Detektív, 1929 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1929-06-15 / 12. szám
28. oldal A MAGYAR DETEKTÍV mesterkéltség nélkül csurogtak a szájából a szavak, a teremben mindnyájan úgy éreztük, hogy ebből az egyszerű kis teremtésből más körülmények között egy nagyszerű színész loboghatott volna ki, egy őszseni, aki meghódította volna a legigényesebb lelkeket is. Olyan szavakkal beszélt ez a kis teremtés, hogy ámulva kérdeztük magunktól, honnan fejlődhetett benne ki ez a nyelvi készség, a kifejezésbeli finomságok és adottságok ilyen ezerszínű palettája? Maga a törvényszéki tanács tudós és sokat tapasztalt elnöke valósággal megdöbbenve tekintett erre az egyszerű leányra, aki a tárgyalóterem rideg és szigorú környezetében nem vesztette el a fejét s a reászegeződő kutató, éles szempárok tüzében az egyedüli volt, aki tudta és kíméletlenül forgatta ebben az egyszerűnek látszó esetben az igazságot. Keresztkérdések, Magyarország egyik legtehetségesebb védőügyvédjének borotvaéles faggatása egy cseppet sem hoztak zavarba. Valóságos szellemi párbaj fejlődött ki az egyszerű leány s a nagyeszű fiskális között, aki minden erejével támadó pontot keresett a szavak mögött és nem talált. A vád háttere Annyit kivettek belőle, hogy Dékán Mária nemcsak egyszerű alkalmazott volt a malomban, hanem az öreg tulajdonos szerelmi játékeszköze is. Megtetszett neki, megkapta, mint ahogy ilyen egyszerű teremtéseknél nem is esik ilyesmi olyan súlyos beszámítás alá. Felmerült a kérdés, vájjon nem vezeti-e ezt a kis falusi teremtést ilyen erős vád megkonstruálásában valami személyes bosszú? Megkapta-e az általa szolgáltatottakért az ellenértéket ? Kiderült, hogy kapott ruhát, kapott az akkori viszonyok között meglehetős nagy pénzösszeget, az uraságnál jó dolga volt, munkája kevés akadt, inkább amolyan tessék-lássék szerep, házkörüli teendő, amelyet elvégezhetett sok más egyéb alkalmazott is. A szegény malomtulajdonos ügye nagyon roszszul állt a tárgyalás vége felé. Még mindig a leánnyal bajlódott a nagyhírű ügyvéd, a törvényszék elnöke jóakaratúlag, elnézően engedett teret ennek a viaskodásnak, talán pszichológiai érdeklődésből is, mert amint említettük, élvezet volt figyelni ennek az egyszerű teremtésnek ösztönös, belső kultúráját és nagyszerű beszédét. A meglepő fordulat A kitűnő fiskális nem tévedett, Dékán Mariból kicsúszott ez a kis mondat: A Feri mondta, hogy így mondjam. A tárgyalóteremben mindenki felszisszent. Ki az a Feri? Az elnök, a védő padjáról kérdészuhatag ömlött a leány felé. Dékán Mária sápadt arccal hallgatott. A védő kérdőleg fordult a vádlotthoz: „Nem tudná ön megmondani, hogy ki az a legény, akiről a tanú beszél?” A boldogtalan malomtulajdonos maga is meghökkenve szólalt meg: A fiam! Aztán lassan kiderült, hogy a malmot nem az öreg tulajdonos, hanem a malomtulajdonos fia gyújtotta fel. Ez a fiú elzüllött lélek volt, akit az apa kitagadott s már hosszabb ideje meg sem tűrte a ház környékén. Ő volt a titkos mágus, a diabolikus eseménykeverő ebben az egész ügyben. Ő ismerte fel leghamarabb ebben a kis teremtésben a nagyszerű színésznőt, a kitűnő beszélőtehetséget, akit azután a saját céljaira szuggerált. Innen eredt, hogy titkos tete a téteken, gyakori találkozások alkalmával nagyvárosi nyelvet sajátított el a falusi kis virág, aki egyébként egészen jelentéktelen, színtelen életet élt volna. A tárgyalás ilyen körülmények között azzal a drámai fordulattal végződött, hogy az apát felmentették, ellenben letartóztatták az elzüllöt fiút,aki 12. szám