A Magyar Detektív, 1929 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1929-06-15 / 12. szám

28. oldal A MAGYAR DETEKTÍV mesterkéltség nélkül csurogtak a szájából a szavak, a teremben mindnyájan úgy éreztük, hogy eb­ből az egyszerű kis teremtésből más körülmények között egy nagyszerű színész loboghatott volna ki, egy őszseni, aki meghódította volna a legigényesebb lelkeket is. Olyan szavakkal beszélt ez a kis teremtés, hogy ámulva kérdeztük magunktól, honnan fejlődhetett benne ki ez a nyelvi készség, a kifejezésbeli fi­nomságok és adottságok ilyen ezer­színű palettája? Maga a törvény­­széki tanács tudós és sokat tapasz­talt elnöke valósággal megdöbbenve tekintett erre az egyszerű leányra, aki a tárgyalóterem rideg és szigo­rú környezetében nem vesztette el a fejét s a reászegeződő kutató, éles szempárok tüzében az egyedüli volt, aki tudta és kíméletlenül forgatta ebben az egyszerűnek látszó eset­ben az igazságot. Keresztkérdések, Magyarország egyik legtehetsége­sebb védőügyvédjének borotvaéles faggatása egy cseppet sem hoztak zavarba. Valóságos szellemi párbaj fejlődött ki az egyszerű leány s a nagyeszű fiskális között, aki min­den erejével támadó pontot keresett a szavak mögött és nem talált. A vád háttere Annyit kivettek belőle, hogy Dé­kán Mária nemcsak egyszerű alkal­mazott volt a malomban, hanem az öreg tulajdonos szerelmi játékesz­köze is. Megtetszett neki, megkap­ta, mint ahogy ilyen egyszerű te­remtéseknél nem is esik ilyesmi olyan súlyos beszámítás alá. Felme­rült a kérdés, vájjon nem vezeti-e ezt a kis falusi teremtést ilyen erős vád megkonstruálásában valami személyes bosszú? Megkapta-e az általa szolgáltatottakért az ellenér­téket ? Kiderült, hogy kapott ruhát, kapott az akkori viszonyok között meglehetős nagy pénzösszeget, az uraságnál jó dolga volt, munkája kevés akadt, inkább amolyan tes­sék-lássék szerep, házkörüli teen­dő, amelyet elvégezhetett sok más egyéb alkalmazott is. A szegény malomtulajdonos ügye nagyon rosz­­szul állt a tárgyalás vége felé. Még mindig a leánnyal bajlódott a nagy­hírű ügyvéd, a törvényszék elnöke jóakaratúlag, elnézően engedett te­ret ennek a viaskodásnak, talán pszichológiai érdeklődésből is, mert amint említettük, élvezet volt fi­gyelni ennek az egyszerű teremtés­nek ösztönös, belső kultúráját és nagyszerű beszédét. A meglepő fordulat A kitűnő fiskális nem tévedett, Dékán Mariból kicsúszott ez a kis mondat: A Feri mondta, hogy így mondjam. A tárgyalóteremben mindenki felszisszent. Ki az a Feri? Az elnök, a védő padjáról kérdészuhatag ömlött a leány felé. Dékán Mária sápadt arccal hallga­tott. A védő kérdőleg fordult a vádlotthoz: „Nem tudná ön meg­mondani, hogy ki az a legény, aki­ről a tanú beszél?” A boldogtalan malomtulajdonos maga is meghök­­kenve szólalt meg: A fiam! Aztán lassan kiderült, hogy a malmot nem az öreg tulajdonos, hanem a malom­tulajdonos fia gyújtotta fel. Ez a fiú elzüllött lélek volt, akit az apa kitagadott s már hosszabb ideje meg sem tűrte a ház környékén. Ő volt a titkos mágus, a diabolikus eseménykeverő ebben az egész ügy­ben. Ő ismerte fel leghamarabb eb­ben a kis teremtésben a nagyszerű színésznőt, a kitűnő beszélőtehetsé­get, akit azután a saját céljaira szuggerált. Innen eredt, hogy tit­kos tete a téteken, gyakori találko­zások alkalmával nagyvárosi nyelvet sajátított el a falusi kis virág, aki egyébként egészen jelentéktelen, színtelen életet élt volna. A tár­gyalás ilyen körülmények között az­zal a drámai fordulattal végződött, hogy­ az apát felmentették, ellenben letartóztatták az elzüllöt fiút,­­aki 12. szám

Next