A Magyar Detektív, 1929 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1929-06-15 / 12. szám

40. oldal A MAGYAR DETEKTÍV 12. szám már, hogy vesz egy jobb ruhát ne­kem, mint ez itt rajtam. — Haha... hát mégis nőügy! — kiáltottam elszörnyedve. — Ne üvölts azért, még nem ég a ház! A Zonnenstrál Böske igen tekin­télyes teremtés, már csak a testi ter­jedelménél és az erejénél fogva is. A vagányok úgy félnek tőle, mint a tűztől. És nagy dolog az, ha valaki-* nek egy öltözet ruhát ajánl fel. — Mindenesetre én is úgy számí­tom, mint irodalmi sikereim egy újabb állomását — szóltam közbe kissé keserűen. — De folytasd csak, mert kíváncsi vagyok a végére. — A többi már nem olyan lénye­ges — legyintett egykedvűen Ger­gely doktor. — A Zonnenstrál Böské­­nek van egy lovagja, a Hanzer Laj­csi, akiről már említést tettem neked. Régi tolvaj és betörő, jó néhány évet ült már, de most állítólag megjavult, tisztességes életet él, mestersége van, az apja mellett dolgozik. Házias, ren­des ember lett, innen a neve, hogy Hauzer Lajcsi. — Mi az apja? — Kutyapecér ... Most ő is sin­­térkedik. Hivatalos közeg egyszóval és a Liliom­ban nagy a tekintélye. Nos, ez a Hauzer Lajcsi kijelentette, hogy ott vágja beléd a drótfogót, ahol előtalál. — Énbelém ? ... Hát mi közöm hozzá ? — Neked tulajdonképpen semmi. De ne felejtsd el, hogy errefelé en­gem ismernek a te neved alatt. En­gem pedig a Hauzer Lajcsi rettentően gyűlöl a Zonnenstrál Böske miatt. Pedig esküszöm, semmi komoly oka nincs, sem neki, sem a többieknek. — A többieknek? Hát többen is vannak ? — Igen. Van itt még néhány va­gány, akik bosszút esküdtek ellened. Elhatározták, hogy meglesnek vala­hol az uccán, amikor a szerkesztőség­ből hazamegy. Azért aztán úgy gon­doltam, hogy jobb, ha tudsz ezekről a dolgokról. — Persze, mindenesetre köszönöm! — Nincs mit, öregem! De azért ne félj semmit, amíg engem látsz. Utó­végre a barátod vagyok és egyben hi­vatalos személy vagy mi a szösz! Közben megérkeztünk a villamos végállomásához és gyalog folytattuk utunkat, valami ócska kalyibákból álló barakktábor mellett, ami régeb­ben kertészeti telep lehetett. Minde­nütt barátságtalan tekintetű, topron­gyos emberek... A környezet egy Csep­pet sem volt bizalomkeltő. A további keresztkérdésekre azután nagy nehezen kiszedtem egyre hallga­tagabbá váló útitársamból annyit, hogy pár nappal ezelőtt egy Puk­­kancs Feri nevű padlásbetörőt ■— szúrt sebbel az oldalában — holtan találtak a környéken. Az esetről ak­kor hírt is adtunk a napilapokban, persze csak néhány sorban, röviden, hiszen az első perctől kezdve az volt a vélemény, hogy valami italos, kocs­mai verekedés során kapott kést az oldalába a legény. Bizonyos gyanú­­okok alapján most a már említett Hauzer Lajcsit gyanúsították a gyil­kossággal és Gergely doktor kapott megbízást, hogy óvatosan figyelje meg a kutyapecérré lett vagányt, aki régebben csakugyan sokat járt együtt a szerencsétlen sorsú Pukkancs Feri­vel. — Tudod, a Pukkancs Feri is csap­ta a szelet a Zonnenstrál Böskének s így hidegültek el egymástól — fejez­te be Gergely doktor kissé zavaros felvilágosításait. — Én azonban úgy gondolom, hogy más, sokkal, súlyo­sabb titok van a szegény Pukkancs Feri halála mögött, mint az egyszerű féltékenység. No, majd a végére já­runk ma mindennek. De várj csak egy A FŐVÁROS LEGELŐKELŐ] CORVIN SZÍNHÁZ TELEFON: Vili, JÓZSEF KÖRÚT és ÜLLŐI ÚT SAROK J- 388-88, s. 385-84 Fenyvessy Árpád zeneigazgató vezényel A LEGNAGYOBB HAZAI ÉS KÜLFÖLD

Next