A Magyar Detektív, 1929 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1929-06-15 / 12. szám
40. oldal A MAGYAR DETEKTÍV 12. szám már, hogy vesz egy jobb ruhát nekem, mint ez itt rajtam. — Haha... hát mégis nőügy! — kiáltottam elszörnyedve. — Ne üvölts azért, még nem ég a ház! A Zonnenstrál Böske igen tekintélyes teremtés, már csak a testi terjedelménél és az erejénél fogva is. A vagányok úgy félnek tőle, mint a tűztől. És nagy dolog az, ha valaki-* nek egy öltözet ruhát ajánl fel. — Mindenesetre én is úgy számítom, mint irodalmi sikereim egy újabb állomását — szóltam közbe kissé keserűen. — De folytasd csak, mert kíváncsi vagyok a végére. — A többi már nem olyan lényeges — legyintett egykedvűen Gergely doktor. — A Zonnenstrál Böskének van egy lovagja, a Hanzer Lajcsi, akiről már említést tettem neked. Régi tolvaj és betörő, jó néhány évet ült már, de most állítólag megjavult, tisztességes életet él, mestersége van, az apja mellett dolgozik. Házias, rendes ember lett, innen a neve, hogy Hauzer Lajcsi. — Mi az apja? — Kutyapecér ... Most ő is sintérkedik. Hivatalos közeg egyszóval és a Liliomban nagy a tekintélye. Nos, ez a Hauzer Lajcsi kijelentette, hogy ott vágja beléd a drótfogót, ahol előtalál. — Énbelém ? ... Hát mi közöm hozzá ? — Neked tulajdonképpen semmi. De ne felejtsd el, hogy errefelé engem ismernek a te neved alatt. Engem pedig a Hauzer Lajcsi rettentően gyűlöl a Zonnenstrál Böske miatt. Pedig esküszöm, semmi komoly oka nincs, sem neki, sem a többieknek. — A többieknek? Hát többen is vannak ? — Igen. Van itt még néhány vagány, akik bosszút esküdtek ellened. Elhatározták, hogy meglesnek valahol az uccán, amikor a szerkesztőségből hazamegy. Azért aztán úgy gondoltam, hogy jobb, ha tudsz ezekről a dolgokról. — Persze, mindenesetre köszönöm! — Nincs mit, öregem! De azért ne félj semmit, amíg engem látsz. Utóvégre a barátod vagyok és egyben hivatalos személy vagy mi a szösz! Közben megérkeztünk a villamos végállomásához és gyalog folytattuk utunkat, valami ócska kalyibákból álló barakktábor mellett, ami régebben kertészeti telep lehetett. Mindenütt barátságtalan tekintetű, toprongyos emberek... A környezet egy Cseppet sem volt bizalomkeltő. A további keresztkérdésekre azután nagy nehezen kiszedtem egyre hallgatagabbá váló útitársamból annyit, hogy pár nappal ezelőtt egy Pukkancs Feri nevű padlásbetörőt ■— szúrt sebbel az oldalában — holtan találtak a környéken. Az esetről akkor hírt is adtunk a napilapokban, persze csak néhány sorban, röviden, hiszen az első perctől kezdve az volt a vélemény, hogy valami italos, kocsmai verekedés során kapott kést az oldalába a legény. Bizonyos gyanúokok alapján most a már említett Hauzer Lajcsit gyanúsították a gyilkossággal és Gergely doktor kapott megbízást, hogy óvatosan figyelje meg a kutyapecérré lett vagányt, aki régebben csakugyan sokat járt együtt a szerencsétlen sorsú Pukkancs Ferivel. — Tudod, a Pukkancs Feri is csapta a szelet a Zonnenstrál Böskének s így hidegültek el egymástól — fejezte be Gergely doktor kissé zavaros felvilágosításait. — Én azonban úgy gondolom, hogy más, sokkal, súlyosabb titok van a szegény Pukkancs Feri halála mögött, mint az egyszerű féltékenység. No, majd a végére járunk ma mindennek. De várj csak egy A FŐVÁROS LEGELŐKELŐ] CORVIN SZÍNHÁZ TELEFON: Vili, JÓZSEF KÖRÚT és ÜLLŐI ÚT SAROK J- 388-88, s. 385-84 Fenyvessy Árpád zeneigazgató vezényel A LEGNAGYOBB HAZAI ÉS KÜLFÖLD