A Magyar Detektív, 1930 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1930-09-01 / 17. szám
Valamennyi állam nagyvárosában erős küzdelem folyik a gépjárművek okozta nagy lárma leküzdésére. Newyork városában állandó bizottság alakult, amely nemcsak a járművek okozta zaj, hanem mindenféle járma megszüntetését tűzte ki feladatául, így a rádió, továbbá a nyilvános helyeken és magánlakásokban előforduló zaj ellen is küzd. A newyorki rendőrség pénzbüntetéssel sújtja azokat, akik éjjel valamely helyiségből az alvó polgárokat zavaró zajjal távoznak. A szükségtelen autódudálás szintén büntetést von maga után. Ugyancsak ilyen elbírálás alá esnek az uccai árusok és házalók. A büntetést maga az uccán szolgálatot teljesítő rendőr eszközli, aki mindjárt a helyszínen kitölti a nála készenlétben levő blankettát és azonnal be is hajtja az egy-két dollárig terjedő pénzbüntetést. A kitöltött nyomtatvány egyúttal, nyugtául szolgál. Tekintettel arra, hogy — mint az orvosok tapasztalati tényekkel igazolják, — a nagyváros fokozott lármája az idegekre rombolólag hat, ez a szigorú rendőri eljárás nagyon üdvös és remélhető, hogy valamennyi államrendőrség hamar be fogja vezetni. A megrögzött fiatalkorú bűnöző Izgatóan kalandos életet élt az alig tizenkilenc éves William Arlington. Már gyermekkorában a chicagói bíróságokkal gyűlt meg a baja: vagy a szabad gazdaságokban, vagy szülei otthonában, vagy az iskolában, gyermektársai kárára érték tetten lopáson. Megrögzöttségéhez később is hű maradt, úgyhogy a fiatalkorúak bírósága javítóintézetbe internáltatta. A szigorú nevelőintézet ép ellenkező hatást ért el, mint amilyet a bíróság várt. Egyik éjjel Arlington eltűnt. Az ágytakaró segítségével leereszkedett az ablakon és elszökött. Első útja egy volt iskolatársához vezetett, akitől mindjárt egy öltözet ruhát és öt dollárt lopott. Ezután egy revolvert vett magának és kiment a pályaudvarra. A pénztárnál jegyet váltott és beszállt a newyorki gyorsvonatba. Két órával később a vonat fülkéiben és folyosóján pánik keletkezett. Az egyik elsőosztályú fülkében egy férfiholttestet találtak. A nála levő iratokból megállapították, hogy az illető egy newyorki ékszerészkereskedő, aki üzleti úton volt. Az ékszerészt revolvergolyó ölte meg. Tekintettel arra, hogy zsebeiben iratain kívül egyetlen dollárt sem találtak, mindenki tisztában volt azzal, hogy rablógyilkosság történt. Azonnal minden intézkedést megtettek a tettes kilétének megállapítására vonatkozólag, azonban eredményt nem értek el. Egy fiatal női utas emlékezett arra, hogy egy fiatalember közvetlen a gyilkosság felfedezése utáni időben a robogó vonatról leugrott. Ez a bejelentés a vonaton levő és a nyomozást teljesítő detektívet nem befolyásolta. Éles figyelés alá vette a nőt. Melléje ült és az eseményről eldiskurálva megkínálta egy cigarettával. Amidőn az a tárcájából a kínált cigarettát kivette, a detektív éles pillantást vetett a kezére, és ezzel mindjárt meg is győződött gyanújának helyességéről. Azonnal ki is jelentette, hogy gyilkosság gyanúja miatt őrizetbe veszi. Amidőn az őrizetest a szolgálati fülkébe vitte, észrevette azt is, hogy cipőjén vérnyomok vannak. A legközelebbi állomás rendőrszobájában keresztkérdésekkel ostromolta az ifjú hölgyet. Akkor derült ki, hogy a női ruhába öltözött William Arlingtonnal azonos. Miután az ék-