A Magyar Detektív, 1934 (9. évfolyam, 1-19. szám)
1934-01-01 / 1. szám
A MAGYAR DETEKTÍV Аж újévi gratuláció Vidám elbeszélés Írta: VÉCSEI LEÓ Ilyenkor, újesztendő beköszöntésekor, régi idők óta az a szokás, hogy — azonképpen mint családtagok, jóbarátok, ismerősök boldog újesztendőt kívánnak egymásnak, — a hivatalokban az alantasabb tisztviselők, végig az egész rangétrán, tisztelegnek feljebbvalóiknál, kerek kis szónoklat kívánatos sztaniolpapírjába csomagolva jókívánságaikat. Ez az alábbi, szorul szóra megtörtént, kis történet, mely a hetvenes évek végén esett meg Thaisz Elek főkapitánysága alatt a budapesti államrendőrségen, éppen az ilyen tradicionális újévi szokásból veszi tárgyát. I. Az egyik, idősebb kerületvezető kapitány abban az időben — előre készülvén az üdvözlések fogadására — egy palack jóféle hazai szilvóriumot hozott magával a hivatalába, hogy majd megkínálja vele a tisztelgő küldöttség tagjait. A kedvderítő illatos itóka egy ártatlan Selters-ásványvizes palackban volt, úgy, hogy senki sem sejthette, milyen kincses tartalma van az ismert, sárgacímkés üvegnek. Ha nem azok az ármányos írnokok — akkor még így titulálták a jogvégzett, kezdő rendőrtisztviselőt — mégis csak megneszelték a palack drága tartalmát és a szilveszteri, természetesen a hivatali órákig tartó, mulatság mámorával a fejükben, nyomban elhatározták, hogy megtréfálják a különben aranyszívű és tréfakedvelő kapitányt. Hozattak nyomban a sarki szatócstól egy palack eredeti Selters-vizet és kicserélvén a dugókat, azt tették a szilvóriumos palack helyére, a kapitány íróasztala lábához. Magát a szilvóriumos üveget a legármányosabbik rejtette el, a háta mögé. II. Amikor mindezt gondosan előkészítették, felsorakoztak a szobában, üdvözlő küldöttségnek és várták a kapitányt. Amint belépett a szomszédos hivatalszobából, megkezdődött a dikció, majd elkövetkezett a válasz és annak végeztével az ünnepélyes pillanat, ami A híres angol „Two minute story” műfajából való az alábbi kis történet, amelynek ötesztendő napján kívül, a rendőrség jubileuma és a kultúrhistóriai háttér is fűszeres aktualitást ad.kor a szekrényekből előkerültek az apró likőrös poharak és csobogva teltek meg egymásután — a kellemetlen ízű ásványvízzel. Ez azonban csak a koccintás után derült ki, amikor a kapitány élvezettel hajtotta fel pohara tartalmát, hogy a következő percben prüszkölve, köpködve szabadkozzék a nem várt orvosság ellen: — Ne igyatok urak! Hej, János,. .. Csak egy másodpercre fordult az ajtó felé a kapitány, de ez elég volt a fürge írnoknak, hogy visszacserélje a régi Seltersvizes üveget. Amikor a kapitány tajtékzó dühvel az asztal felé fordult és megragadta a palackot, hogy tartalmát a padlóra öntözze, már a hazai szilvóriumos üveg volt a kezében. Annak drága tartalma lescsiant tehát szét a padlón... III. De alig értek a földre az eső cseppek, visszahőkölt a kapitány. A felcsapódó ismerős illat nyomban elárulta, hogy itt könnyelmű pazarlás folyik a kincset érő itallal. S. növelte a csalódást, hogy a küldöttség furfangos tagjai, mintegy jelszóra kihajtották a poharakban lévő ásványvizet és műértőleg csettentettek hozzá: — Ez aztán az ital! A kapitány zavartan ült le a helyére és nagyot húzott a kezében levő palack maradékából. Szilvórium volt az, semmi kétség. Csak kevés! Mert a java már ott párolgott a padlón. Ekkor a kapitány — híres lévén gyors nyomozótalentumáról — csakhamar felismerte a helyzetet és megszólalt nagy csendesen: — Hát akkor igyunk még egy pár pohárkával urak! Én már csak ennél maradok, ti meg használjátok, — a másik üveget. RozsNYAI Sándor Arizona zeneszerző ** * IAWIШ dancing-bárja forgó táncparkett. Este 10-től reggel 5-ig. Minden hónap 1-én, vasár- és ünnepnap d. u. 5-8-ig műsoros tánc teadélután Belépődíj nincs.