Magyar egyháztörténeti vázlatok 7. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1995)
1995 / 1-2. szám - Módszertan, adattár, szemle - MOLNÁR Antal: A 85 éves P. Lukács László SJ köszöntése
MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK REGNUM ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 1995/1-2 MOLNÁR ANTAL A 85 ÉVES P. LUKÁCS LÁSZLÓ ÚJ KÖSZÖNTÉSE* Ha egy történész, bárhol a világon, közel 20000 oldalnyi forráspublikációt tesz közzé igen magas színvonalon - az nem csak hazája historiográfiájának válik rendkívüli jelentőségű alakjává, hanem munkássága a nemzetközi történetírásban is megkerülhetetlen mérföldkő marad. S ha mindez olyan korszakban történik, amikor a részdiszciplína (koraújkori katolikus egyháztörténet) művelése az adott országban teljesen lehetetlenné válik, akkor a fenti megállapítások még inkább érvényesek. Esetünkben pontosan ez a helyzet: 1948 után Magyarországon a katolikus egyháztörténetírás tulajdonképpen megszűnt. S míg művelődés-, társadalom-, vagy éppen kormányzattörténet ürügye alatt középkortörténészeink egyháztörténeti témákkal is foglalkoztak, addig a katolicizmus története évtizedeken át szinte tabu-téma maradt a gazdaságtörténeti problémákra és függetlenségi harcaink históriájára koncentráló koraújkori kutatásokban. Érthető okokból a hivatalos ideológia sokkal inkább megtűrte - ha nem is támogatta - a protestáns egyháztörténetet, s a katolikus egyház (kiváltképp a jezsuiták) csakis az elnyomó Habsburg hatalom és a retrográd eszmék kiszolgálóiként tűnhettek fel az általában forrásidegen és igen egyoldalú történeti munkákban. 1948: kulcsfontosságú év a magyar történettudomány történetében. Az ekkor történt változások évtizedekre meghatározták a hazai történetírás irányát, amely többek között az egyháztörténeti kutatások végét jelentette. A politikai változások miatt pontosan ebben az évben kezdte meg egy 38 éves magyar jezsuita középiskolai tanár történeti kutatómunkáját Rómában: Lukács Lászlónak hívták. Az egybeesés nem véletlen, de mégis szimbolikus jelentőségű. Volt olyan magyar pap történész, aki a stafétabotot átvette itthon elhallgattatott kollégáitól, s a munkát a történelem adta kitűnő lehetőséget felismerve folytatta és folytatja hihetetlen munkabírással majd félévszázada. A magyar szakmai köztudat az 1960-as évek végén figyelt fel a külvilág zajától visszavonulva dolgozó jezsuita történész munkásságára, az 1970-es évektől kezdve egyre intenzívebbbé váltak a hazai történészek látogatásai, az 1980-as években ez már igazi munkakapcsolatokat is jelentett. Páter Lukács hatalmas életműve és szeretetreméltó lénye nem ismeretlen tehát a történészszakmában, min t Szerkesztőségünk e tanulmánnyal köszönti a Rómában élő s dolgozó kiváló jezsuita egyháztörténészt. 247