Magyar egyháztörténeti vázlatok 7. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1995)

1995 / 1-2. szám - Módszertan, adattár, szemle - MOLNÁR Antal: A 85 éves P. Lukács László SJ köszöntése

Első munkatársnak a Chieriben teológiai tanulmányait végző Polgár Lászlót szemelte ki. Polgár 1950 elején kereste fel őt levélben s Szántó Istvánról írandó diplomamunkájához kért segítséget. Ez adta az ötletet P. Lukácsnak, hogy a végzős teológus-hallgatót a történészmunka ügyének megnyerje. Követ­kező évben személyesen is felkereste Chieriben, beszélgetéseik eredményekép­pen született meg a jezsuita rend magyarországi történetének feldolgozására vonatkozó tervük. Ők ketten az anyaggyűjtés és előkészítés munkáját vállal­ták, amely alapján egy jó tollú történész megfelelő színvonalú szintézist tud majd készíteni. Az „ Archivium Historicum Provinciáé Hungáriáé S.J.”, vagyis egy történeti apparátus összeállítása több részfeladatot tartalmazott. Először is össze kell gyűjteni a levéltári dokumentumokat és azokat közzé kell tenni. Ezzel párhuzamosan szükség van a rendi névtárak alapján egy életrajzi reper­tórium összeállítására, a magyar jezsuiták műveinek, illetve a rendről szóló magyar vonatkozású munkák teljes bibliográfiájára, végül az egyetemes rend­történeti Synopsis­ mintájára egy magyar kronológia megírására. P. Polgár 1954-ben tudott munkához látni, az éves egyetemes rendtörténeti bibliográfia összeállítása és a történeti intézet könyvtárának vezetése mellett ő is csak fél munkaidőben foglalkozhatott a magyar rendtörténettel. Mivel P. Lukács a XVI. századi anyagot ekkorra már jórészt összegyűjtötte, így P. Polgár a XVII. század elejére vonatkozó levéltári anyaggyűjtést és a magyar rendtörténeti bibliográfia összeállítását kapta feladatul. P. Lukács bővíteni kívánta munka­­közösségüket, így megpróbálta P. Aratót és P. Bielecket is bevonni, akik azon­ban más rendi elfoglaltságaik miatt erre nem tudtak vállalkozni. Az Ausztriá­ban élő P. Őry Miklós kezdettől fogva „kültagnak” számított, s maradandó értékű Pázmány-kutatásaival valóban nagy szolgálatot tett a magyar törté­netírásnak. Hasznos munkatársat nyertek a magyar páterek P. Szilas László személyében. Ő is - miként annak idején P. Polgár - disszertáció-ügyben vette fel P. Lukáccsal a kapcsolatot 1953-ban. Témájához (Alfonso Carillo erdélyi tevékenysége) 1954-ben személyesen végzett anyaggyűjtést P. Lukács útmuta­tásai alapján. Tanulmányainak befejeztével 1963-ban került a rend történeti intézetébe (Institutum Historicum Societatis Jesu), ahol fontos megbízatások után 1993-ban annak igazgatója lett. Itt kell végül szólni P. Fejér Józsefről, aki rövid eegenhoveni tanárság után 1958-ban kapott diszpozíciót a jezsuiták római levéltárába, s legendás anyagismeretével és szolgálatkészségével évtize­dekig segítette P. Lukács és minden ott dolgozó magyar kutató munkáját. P. Lukács és P. Polgár hangyaszorgalommal végzett munkájának hamaro­san meglett az eredménye. 1955-re P. Polgár elkészült a magyar rendtörténeti bibliográfiával, amelyet két év múlva sikerült publikálnia, 1956-ban pedig ki­adásra készen állt az összegyűjtött forrásanyag XVI. századi része. Ekkor a történeti intézet vezetősége felajánlotta a magyar forrásoknak az intézet soro­zatában (Monumenta Historica Societatis Jesu) való közzétételét. Az 1957-es 5 Synopsis históriáé Societatis Jesu. Lovanii 1950. 6 Ladislaus Polgár S.I. : Bibliographia de história Societatis Iesu in regnis olim corona hungarica unitis (1560-1773). Subsidia ad históriám S.I. vol. 2. Romáé 1957. 184 p.

Next