Magyar egyháztörténeti vázlatok 7. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1995)
1995 / 1-2. szám - Módszertan, adattár, szemle - MOLNÁR Antal: A 85 éves P. Lukács László SJ köszöntése
Első munkatársnak a Chieriben teológiai tanulmányait végző Polgár Lászlót szemelte ki. Polgár 1950 elején kereste fel őt levélben s Szántó Istvánról írandó diplomamunkájához kért segítséget. Ez adta az ötletet P. Lukácsnak, hogy a végzős teológus-hallgatót a történészmunka ügyének megnyerje. Következő évben személyesen is felkereste Chieriben, beszélgetéseik eredményeképpen született meg a jezsuita rend magyarországi történetének feldolgozására vonatkozó tervük. Ők ketten az anyaggyűjtés és előkészítés munkáját vállalták, amely alapján egy jó tollú történész megfelelő színvonalú szintézist tud majd készíteni. Az „ Archivium Historicum Provinciáé Hungáriáé S.J.”, vagyis egy történeti apparátus összeállítása több részfeladatot tartalmazott. Először is össze kell gyűjteni a levéltári dokumentumokat és azokat közzé kell tenni. Ezzel párhuzamosan szükség van a rendi névtárak alapján egy életrajzi repertórium összeállítására, a magyar jezsuiták műveinek, illetve a rendről szóló magyar vonatkozású munkák teljes bibliográfiájára, végül az egyetemes rendtörténeti Synopsis mintájára egy magyar kronológia megírására. P. Polgár 1954-ben tudott munkához látni, az éves egyetemes rendtörténeti bibliográfia összeállítása és a történeti intézet könyvtárának vezetése mellett ő is csak fél munkaidőben foglalkozhatott a magyar rendtörténettel. Mivel P. Lukács a XVI. századi anyagot ekkorra már jórészt összegyűjtötte, így P. Polgár a XVII. század elejére vonatkozó levéltári anyaggyűjtést és a magyar rendtörténeti bibliográfia összeállítását kapta feladatul. P. Lukács bővíteni kívánta munkaközösségüket, így megpróbálta P. Aratót és P. Bielecket is bevonni, akik azonban más rendi elfoglaltságaik miatt erre nem tudtak vállalkozni. Az Ausztriában élő P. Őry Miklós kezdettől fogva „kültagnak” számított, s maradandó értékű Pázmány-kutatásaival valóban nagy szolgálatot tett a magyar történetírásnak. Hasznos munkatársat nyertek a magyar páterek P. Szilas László személyében. Ő is - miként annak idején P. Polgár - disszertáció-ügyben vette fel P. Lukáccsal a kapcsolatot 1953-ban. Témájához (Alfonso Carillo erdélyi tevékenysége) 1954-ben személyesen végzett anyaggyűjtést P. Lukács útmutatásai alapján. Tanulmányainak befejeztével 1963-ban került a rend történeti intézetébe (Institutum Historicum Societatis Jesu), ahol fontos megbízatások után 1993-ban annak igazgatója lett. Itt kell végül szólni P. Fejér Józsefről, aki rövid eegenhoveni tanárság után 1958-ban kapott diszpozíciót a jezsuiták római levéltárába, s legendás anyagismeretével és szolgálatkészségével évtizedekig segítette P. Lukács és minden ott dolgozó magyar kutató munkáját. P. Lukács és P. Polgár hangyaszorgalommal végzett munkájának hamarosan meglett az eredménye. 1955-re P. Polgár elkészült a magyar rendtörténeti bibliográfiával, amelyet két év múlva sikerült publikálnia, 1956-ban pedig kiadásra készen állt az összegyűjtött forrásanyag XVI. századi része. Ekkor a történeti intézet vezetősége felajánlotta a magyar forrásoknak az intézet sorozatában (Monumenta Historica Societatis Jesu) való közzétételét. Az 1957-es 5 Synopsis históriáé Societatis Jesu. Lovanii 1950. 6 Ladislaus Polgár S.I. : Bibliographia de história Societatis Iesu in regnis olim corona hungarica unitis (1560-1773). Subsidia ad históriám S.I. vol. 2. Romáé 1957. 184 p.