Magyar egyháztörténeti vázlatok 19. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2007)
2007 / 1-2. szám - Források - SOMORJAI Ádám OSB: Adalékok a magyarországi bencések apostoli vizitációjához és reformjához
A vizitációs levelezések között találtam rá négy olyan 1929. évi fontos dokumentumra, amelyek Kelemen Krizosztom főapáti koadjutor kinevezéséhez további értékes adalékul szolgálnak. Időrendben az első Giuseppe M. Casari szervit a tartományfőnök válaszlevele, amely hivatkozva Alessio Enrico Lépicier bíboros, a Szerzetesi Kongregáció prefektusa 1929. április 17-én kelt levelére, részletesen ismerteti a magyarországi bencések helyzetét, Serédi hercegprímással ellentétes véleményt fejt ki a kinevezendő koadjutor személyét illetően, a nagykáptalan összehívását nem tartja alkalmasnak, még Kelemen Krizosztom személyét sem ajánlja, ellenben más rendből keresne alkalmas jelöltet. E feltűnő önálló vélemény kifejtésének körülménye kapcsán arra lehet gondolni, hogy a koadjutor személyének keresését illetően a szervita rendi Lépicier bíboros megkérdezte rendtársát, aki Magyarországon teljesített szolgálatot és így helyismerettel rendelkezett. 3 Giuseppe M. Casari O.S.M., született Budrióban (Bologna főegyházmegye) 1879. febr. 15-én, Saluzzóban öltötte magára a szervita ruhát 1894. febr. 19-én, 1895-ben egyszerű fogadalmat, 1902-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Rómában, a Pápai Orbán Egyetemen végezte filozófiai és teológiai tanulmányait, ahol filozófiából doktorált, teológiából licenciát szerzett. 1903. ápr. 15-én szentelték pappá. 1904 szeptemberében Magyarországra küldték, ahol 37 évet töltött. Novíciusmester Egerben (1904), majd növendékelöljáró és perjel (1908), 1912-től Langeggben (Ausztria) perjel, 1914-1918 majd 1928-1935 tartományfőnök. 1920-tól generális definitor, 1921-1938 budapesti perjel. Máriaremetét az ő idejében építik ki. Mivel németül is, magyarul is folyékonyan beszélt, az apostoli nunciusok húsz éven át, 1921 és 1942 között igénybe vették szolgálatait, naponta segítette őket munkájukban. 1941-ben Rómába hívták, a harmadrend valamint a Hétfájdalmú Testvérület generális delegátusa lett, a L’Addolorata havi folyóirat igazgatója. Számos éven át Őszentsége Államtitkárságán is szolgálatot tett. 1941-től a Szerzetesi Kongregáció, 1949-től pedig a Szent Ritus kongregáció konzultora. 1949. dec. 8-án, miközben a „Salus populi romani” kegyképnek a római S. Maria Maggiore Bazilikából a Szent Péter-bazilikába való ünnepélyes átvitelén vett részt, agyvérzést kapott, meghalt 1949. dec. 13-án. Eltemetve Rómában, a S. Maria in Via templomban, temetésén részt vett Angelo Rotta nuncius is. — L. L’Osservatore Romano, 1949. dec. 15. Acta Ordinis Servorum B.M.V., 34 (1949) 106. sz. 75-77; P.G.G., In memoriam Giuseppe Casari, in: II Servo di Maria 63 (1950) 13; ROSCHINI, G. M. O.S.M., Galleria Servitana II. Religiosi illustri dell’Ordine dei Servi di Maria dal 1933 al 1976, Roma 1976. 41. sz. 47. — Ezúton köszönöm meg Duka Árpád O.S.M. készséges segítségét. 4 Alexis-Henri-Marie Lépicier O.S.M. bíboros, született Vaucouleurs-ben (Franciaország) 1863. febr. 28-án, itt ismerte meg a szervitákat, azoknak az iskolájába járva. Londonban öltötte magára a szervita ruhát 1878. márc. 1-jén, 1879-ben egyszerű fogadalmat tett, pappá szentelték 1885. szept. 18-án. Rómában, a Pápai Orbán Egyetemen fejezte be filozófiai és teológiai tanulmányait, ahol két doktorátust is szerzett. Két évig Londonban működött mint novíciusmester. 1892-ben meghívták római egyetemének dogmatika teológiai tanszékére, ahol 21 évig működött, sokat publikált, közülük legismertebb az Institutiones Theologiae Dogmaticae ad textum S. Thomae, 25 kötetben. X. Szent Pius pápa megbízásából Anglia és Skócia egyházmegyéinek apostoli vizitátora. Párhuzamosan rendjének fontosabb hivatalait is betöltötte. Alapítója és első rektora római tanulmányi központjuknak: „Collegio Internazionale di S. Alessio Falcionieri”. Generális konzultor, majd generális prokurátor, végül, 1913-ben rendjének generális perjele (generálisa). 1920-ban meghívják a párizsi Institut Catholique mariológiai tanszékére, de inkább Rómában marad saját kollégiumában. 1923-ban XI. Pius pápa kinevezi a félbeszakadt I. Vatikáni Zsinat folytatására felállított bizottság elnökévé. 1924. máj. 22-én tarsusi c. érsekké szentelték, Kelet-India apostoli vizitátora, ahol 19 hónap alatt 40 egyházkormányzati egységet (egyházmegyét stb.) látogatott meg. 1927-ben Eritrea és Abesszínia apostoli vizitátora. 1927. dec. 19. bíboros, 1928. dec. 17-től a Szerzetesi Kongregáció prefektusa, 1935. dec. 31-én benyújtotta lemondását, meghalt 1936. máj. 20-án. — L. ROSCHINI, G. M. OSM.: II Cardinale Lépicier, Roma 1937. Uo.: Galleria Servitana II. Religiosi illustri dell’Ordine dei Servi di Maria dal 1933 al 1976, Roma 1976. 9. sz. 9-11. DEL RE, N.: La Curia romana. Lineamenta storico-giuridici, Libreria Editrice Vaticana, Vatikánváros 19984. 182. 162