Magyar egyháztörténeti vázlatok 20. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2008)

2008 / 1-2. szám - Magyar–szláv kapcsolatok a Kárpát-medencében - TÓTH István: Az alföldi evangélikus papság szerepe a szlovák értelmiség nevelésében

MAGYAR EGYHAZTORTENETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2008/1-2 TÓT’H ISTVÁN AZ ALFÖLDI EVANGÉLIKUS PAPSÁG SZEREPE A SZLOVÁK ÉRTELMISÉG NEVELÉSÉBEN Adalékok az alföldi szlovákok nemzeti önazonosság tudatának kérdésköréhez 19. és 20. század A 18. század nagy népmozgásai nemcsak a szlovák-magyar nyelvhatár délre való el­tolódását eredményezte, hanem az egykor tisztán magyar területeken — a nyelvhatártól jóval távolabb is- megjelentek a szlovák telepesek. Itt komoly településeket keltettek is­mét életre, így válhatott Békéscsaba Európa legnagyobb szlovákok lakta településévé. Használt nyelvük és erős, jól szervezett egyházuk segítségükre volt hovatartozásukat illetően. A 19. század első felében is —annak ellenére, hogy beszélt nyelvük a szlovák — szükség volt olyan tanítókra, kántorokra, mint Karol Straka Békéscsabán. Az ő leve­lezéséből értesülhetünk arról, hogy az 1839-es évben Békés megyében 45 000,-nél több szlovák van s ezeket 12 lelkész és 22 tanító látja el lelki és értelmi szükséglettel. 1837 óta Békéscsabán működött — Karol Straka és Zajac Dániel lelkész alapításával — egy Szlovák Olvasó Társaság. 1839-ben 28 tagja van. Ezek közül 2 földműves és 3 pedig kézműves. Tehát 23 fő lelkész, kántor ill. tanító, egyszóval az értelmiséghez tartozott. Ez az egyszerű tény is azt igazolja, hogy az Alföldre települt szlovákok keresték a kap­csolatot egymással. Tudták, érezték és vállalták, hogy ők összetartoznak. Kapcsolatot tartottak pozsonyi, pesti szlovák körökkel. Olvasták és megrendelték a Zora (Hajnal) c. lapot, több folyóiratot, színdarabokat s Dobsinsky-től a Történeti régiségeket. Könyvtá­ruk pedig ekkor mintegy 50 kötetből állt. Leveleztek a pozsonyi Cseh­szlovák Tudós Társasággal. Amikor K. Straka értesül Juraj Palkovic a Tanszék éléről való leváltásá­ról, megjegyezte: „Ő minket nem buzdított a nemzet iránti szeretetre és a szeretett anyanyelvünk gyakorlására ...”. Viszont Stúr Lajos kinevezését örömmel nyugtázta. Az alföldi helyzetet persze még így sem látta kielégítőnek, hiszen akárcsak Zselle Lajos Kiskőrös ev. tanítója, úgy Straka Károly is arra panaszkodik, hogy „ most az egész Alföldön az anyanyelv (szlovák) iránti szeretet megfogyatkozott, s a nemzetiség lelke átváltozott...”. Sok szerinte az „elfajzott” , akik persze még nem olyan ridegek szí­vükben az anyanyelvükön írott irodalmi termékek iránt. Identitásukat erősítették jeles tudósaik is, főként munkáikkal. Ilyen volt például Jancsovics István szarvasi lelkész 1847-48-ban megjelent 2 kötetes szótára és nyelvta­na. Igaz e munkát a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére kezdte el. Őt követte nem sokkal Haán Lajos a történetíró. Jancsovics és Haán is levelezéseivel kapcsolatot tartott a szélesebb értelemben vett Alföld — konkrétabban a Bácska és Bánát szlováksá­gával. Jancsovics a kétkötetes művéből (szótár és nyelvtan) a Bácskában Godra Mihály 145

Next