Magyar egyháztörténeti vázlatok 22. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2010)

2010 / 1-2. szám - Tanulmányok - FEDELES Tamás: Középkori pécsi segédpüspökök

Damján chalcedoni címzetes püspök Várdai Ferenc erdélyi püspök helynökeként mutatható ki 1520-1521-ben.46 Az erdélyi püspök mellett többen argyasi püspökként látták el a főpapi teendőket: többek között Váczy Pál (1480), András erdélyi kanonok (1502) és Gyulai Dénes erdélyi éneklőkanonok (1514-1519).47 A PÉCSI PÜSPÖKÖK SUFFRAGANEUSAI A magyar segédpüspökre vonatkozó adatok — amint láttuk — a 15. századtól tűnnek fel egyre gyakrabban a forrásokban. Pécs a kronológiát tekintve mindenképpen a legko­rábbiak közé tartozik, ugyanis az első segédpüspök 1402-ből ismert. Összesen öt pécsi suffraganeus adatolható az 1402-1526 közötti korszakból. Közülük ketten (Frank Kon- rád, Huendler Vitus) a pécsi karmelita konvent, ketten pedig (György, Atádi Márton) a székeskáptalan tagjai voltak. Egy fő (Antal) segédpüspöki hivatal mellett egy Bene- dek-rendi apátság kommendátoraként mutatható ki, azonban nem volt a szerzetesrend tagja. Valamennyi személy különböző püspöki címet viselt, így nem mutatható ki a pé­csi suffraganeusok esetében olyan összefüggés, mint amelyet az esztergomi kollégáik esetében a milkói püspöki címmel kapcsolatban fentebb láthattunk. A konkrét szemé­lyek bemutatása előtt röviden érintenünk kell a 14. századi előzményeket is. Egy 1336-os adat alapján János gercsei főesperes és zágrábi kanonok Koszta László megállapítása szerint Kórógyi László pécsi püspök (1315-1346) mellett működött se­gédpüspökként.48 Az oklevélben szereplő információk szerint János a püspököt képvi­selte a közte, valamint a pálosok között zajló tizedperben, Visegrádon. A forrásban a főesperes „generáli vicario dicti domini episcopi Quinqueecclesiensis” titulussal szere­pel,49 amely egyértelművé teszi, hogy a pécsi püspök általános helynökeként (vicarius in spiritualibus et causarum auditor generalis) működött. A segédpüspökök természete­sen egyúttal elláthatták a helynöki teendőket is, amint ez pl. a német területeken általá­nos gyakorlatnak tekinthető.50 51 52 Ugyanakkor az ismert pécsi vikáriusok esetében ez nem volt jellemző. Az 1313 és 1543 közötti időszakból ismert 25 vikárius közül mindössze egyetlen személy, Atádi Márton volt egyúttal segédpüspök.51 52 Megfordítva: az öt ismert pécsi segédpüspök közül mindössze egyetlen személy esetében mutatható ki a helynöki tevékenység. Visszatérve János főesperes személyére a zágrábi javadalmak és a pécsi általános helynöki hivatal kapcsán a következőket állapíthatjuk meg. 1326-ban László pécsi püspök a zágrábi püspökség Szentszék által delegált jogvédőjeként tevékenyke­co dett. Minden bizonnyal ekkor kerülhetett közelebbi kapcsolatba János zágrábi 46 BÓNIS 1997. Nr. 4276, 4299. 47 KARÁCSONYI JÁNOS: Az argyasi (argesi, ardsisi) püspökség. Bp., 1905. (A Szent-István-Társulat Tu­dományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből. 53. sz.) (a továbbiakban: KARÁCSONYI 1905) 8. 48 KOSZTA LÁSZLÓ: Püspöki székhely és városfejlődés. Pécs központi funkciói és vonzáskörzete a 14. század közepéig. In: Uő: írásbeliség és egyházszervezet. Szeged, 2007. (Capitulum III.) 83-112. (a továbbiak­ban: KOSZTA 2007) itt: 102.; MREV II. 87-88 (Nr. 87.) 49 MREV II. 88-89. 50 BRODKORB 1997. 91. 51 FEDELES Tamás: A püspöki kúria. In: A Pécsi Egyházmegye története I. A középkor évszázadai (1009-1543). Szerk. Fedeles Tamás, Sarbak Gábor Sümegi József. Pécs, 2009. 165-167. 52 KOSZTA 2007. 102. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék