Magyar egyháztörténeti vázlatok 22. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2010)
2010 / 1-2. szám - Tanulmányok - FEDELES Tamás: Középkori pécsi segédpüspökök
főesperessel, akit később helynökévé nevezett ki. Mindenestre érdekes, hogy nem tuolunk János pécsi székeskáptalanban viselt kanonikátusáról. Amint fentebb említésre került, a püspök vagy a káptalan szükség esetén koadjutort nevezhetett ki a főpap mellé, azonban ez a tisztség sem azonos a segédpüspöki hivatallal. Koppenbachi Vilmos püspök (1361-1374) számára 1373 novemberében engedélyezte XI. Gergely pápa (1370-1378), hogy idős korára és egészségi állapotára tekintettel (multum senex et valitudinarius existis), egy alkalmas coadiutort vegyen maga mellé.53 53 54 5 56 57 58 Ugyan közvetlen adataink nincsenek a koadjutor személyére vonatkozólag, azonban vélhetőleg a püspök egyik bizalmasáról, Znojmói (Znaimi) Jánosról lehet szó.55 56 A püspök számára kiállított bullát megelőzően kapott János pápai rezervációt egy pécsi kanonoki stallumra, amely megerősíti e feltételezést. Az okmányból ugyanis értesülünk viselt egyházi hivatalairól és javadalmairól: a magyarországi tizedek pápai subcollectora, Vilmos pécsi püspök kedvelt titkára (dilectus secretarius) és a Szentszékrehez küldött követe, egy pécsi oltár igazgatója, valamint boszniai olvasókanonok volt. I. György, János fia 1758 Immár több, mint két évszázada ismert a szakirodalomban egy középkori sírkő, mely egykor a pécsi székesegyház Szent Imre kápolnájában volt elhelyezve, napjainkban pedig a Dómmúzeum galériarészén tekinthető meg. A mészkőből készült, felső szélein trapézzá alakított sírfedlapon mélyített térben látható a főpap relief-szerű faragott alakja. A főpapi ornátust viselő álló alak drágaköves insulával fedett fejét egy kerek, négy bojtos párnán nyugtatja. A vékony, borotvált arcú és nyitott szemű prelátus testét hosszú alba, s felette casula borítja, redőkbe rendeződve. Baljában baculust és két csatos evangéliumos könyvet, mellkasa elé emelt jobbjában pedig gótikus kelyhet tart. A pásztorbotot nodusa felett kendővel díszítették. A 174*71 cm-es megrongálódott követ az egykori restaurálás során három darabból illesztették össze, sőt az alsó felén a feliratot hordozó keretrészt egykor homokkőből egészítették ki,59 később pedig a teljes alsó 53 kő. TÍMÁR György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában. In: Baranyai Helytörténetírás 1981. Pécs, 1982. 13-56. 54 KOLLER, JOSEPHUS: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. I—VII. Posonyi, Pesthini, 1782-1812. (a továbbiakban: KOLLER) III. 137-138.; Hasonló okokból (ut licet ipse ad senitem etatem tenderet) nevezte ki koadjutorává Gatalóczi Mátyás veszprémi püspök 1443-ban Bodó Miklós bácsi prépostot. TELEKI JÓZSEF: A Hunyadiak kora Magyarországon. I—XII. Pest, 1852-1857. X. Nr. 59.; KÖBLÖS 1994. 338-339 (Nr. 132.) 55 Fedeles 2005. 468-469 (Nr. 403.) 56 KOLLER III. 135-137.; Monumenta Vaticana Historiam Regni Hungariáe Illustrantia. Vatikáni magyar okirattár. 1/1-6. II/1-3. Bp., 1881-1909. (reprint: 2000) (a továbbiakban: MV) 1/1. 496. 57 Részletesen ld. FEDELES TAMÁS: „Georgius episcopus Argensis". In: Ünnepi tanulmányok Móró Mária Anna tiszteletére. Szerk. KOKOVAI SZABINA — POHÁNKA ÉVA. Pécs, 2009. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 8. 86-94) 58 HENSZLMANN IMRE: Pécsnek középkori régiségei. II. Pest, 1870. (Monuments Hungáriae archaeologies 1-2.) (a továbbiakban: HENSZLMANN 1870) II. 270.; SZŐNYI OTTÓ: A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára. Pécs, 1906. (a továbbiakban: SZŐNYI 1906) 241. 59 SZŐNYI 1906. 238-239.; WERNES-KRONBERGER EMIL: Magyar középkori síremlékek. Bp. 1939. (A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti In