Magyar egyháztörténeti vázlatok 22. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2010)

2010 / 1-2. szám - Tanulmányok - FEDELES Tamás: Középkori pécsi segédpüspökök

2. Frank Konrád A karmelita szerzetesről mindössze egyetlen forrás tájékoztat, jelesül Huendler Vid segédpüspök Klosterneuburgban őrzött leveleskönyve. E szerint Konrád 1423-ban Albeni Henrik pécsi püspök (1421-1444) mellett látta el a suffraganeusi teendőket lidai címzetes püspökként. A neve alapján feltehetően németajkúnak tarthatjuk. To­vábbi információk hiányában nem tudjuk bizonyosan, hogy melyik rendházból került a püspök szolgálatába. Kézenfekvő lenne annak feltételezése, hogy az 1372-ben alapított pécsi karmelita konvent tagja lett volna, azonban a konvent korai működése kevésbé is­mert, sőt 1436-ban gyakorlatilag újjá kellett alapítani. Mindenesetre egy 1410 tájára keltezhető levélrészlet arról tájékoztat, hogy Eberhard zágrábi püspök, aki az 1409- 1410 közötti széküresedés idején kormányozta a pécsi egyházmegyét, s nem mellesleg a két követező pécsi megyéspüspök, Albeni János és Henrik nagybátyja volt a pécsi konvent alapítója. Ezen adatok alapján teljes mértékben elfogadhatónak tartom Re­­gényi Kund megállapítását, miszerint a pécsi karmelita rendház alapítása nem egyet­len eseményként, hanem egy hosszabb folyamatként kell értékelnünk, melyet a pécsi püspökök szívügyüknek tekintettek.75 76 75 76 77 3. Huendler Vitus A középkori pécsi segédpüspökök közül kétségkívül a legismertebb személy, köszön­hetően az általa összeállított leveleskönyvnek.78 A bécsi eredetű karmelita perjel rokon­ságban állt V. László király (1440-1457) dajkájával, a korona elrablását megszervező Wolfram Ilonával.79 1441 és 1443 között, majd pedig 1449-ben a pécsi konvent priorja­ként irányította a szerzetesek életét.80 1447-ben a budai kolostor elöljárójaként,81 majd 1462 táján tartományfőnökként mutatható ki.82 75 KOLLER III. 336-337.. „...per Venerabilem in Christo Patrem dominum Conradum Frank Ordinis Fratrum beate Marie Virginis Dei Gentiricis de Monte Carmelo Dei et Apostolice Sedis gracia Episcopum Lidensem Suffraganeum Quinqueecclesiensem in Die Sanctorum Patriarcharum Abraham, Ysaac et Jacob in domo habitacionis sue Anno Domini MCCCC vicesimo tercio ” KOLLER IV. 250. Konrad Eubel kézi­könyvében felsorolja a liddai püspököket, de köztük nem említi a pécsi karmelitát. Vö. EUBEL II. 196­ 76 „Dominus Dominus Eberhardus episcopus Zagrabiensis fundator ipsius Claustii Sancte Ladislai” REGÉNYI, KUND Miklós: Die ungarischen Konvente der oberdeutschen Karmelitenprovinz im Mittelalter. (METEM-Bücher Bd. 31.) Bp. — Heidelberg, 2001. (a továbbiakban: REGÉNYI 2001) 54/67.1. 77 Uo. 54-55. 63. 78 CSONTOSI JÁNOS: Könyvbúvárlatok Ausztriában. Magyar Könyvszemle, 15 (1890) 38-39. 79 MÁLYUSZ 2007. 174. 80 1449 májusában részt vett a karmeliták straubingi káptalanján „Item officium prioratus conventus Quinque Ecclesienesis committimus reverendo domino domino Vito episcopo et suffraganeo ecclesie predicte” DECKERT, ADALBERT: Die Oberdeutsche Provinz der Karmeliten nach der Akten ihrer Kapitel von 1421 bis 1529. Rom, 1961. (Archivum Historicum Carmelitanum, Vol. 1.) 43, 360-363. 81 REGÉNYI KUNÓ: Karmeliták a középkori Magyarországon. In: KOSZTA LÁSZLÓ (szerk.): Capitulum I. Ta­nulmányok a középkori magyar egyház történetéből. Szeged, 1998. 67-82. itt: 79. 82 „Prior Provincialis per Alamaniam et Hungariam Fratrum ordinis beate Marie Gentiricis Dei de monte Carmeli Frater Vitus Haendler de Wyenna”. KOLLER IV. 270.: A magyar konventek a felnémet (Alemannia Superior) provinciához tartoztak a késő középkorban. REGÉNYI 2001. 29-30.

Next