Magyar Élet Pártértesítője, 1940 (2. évfolyam, 13. szám)

1940-07-01 / 13. szám

1940 július 1. MAGYAR ÉLET PÁRTÉRTESÍTŐJE • Hogyan látja az ország? A vidéki pártszervezetek vezetői folytatják a Pártértesítő hasábjain a magyar vidék helyzetéről, kívánságairól, hangulatáról szóló beszámo­lóikat. HANG KÁRPÁTALJÁRÓL X Y. Nagyberezna Hatszáz éve, hogy együttélünk magyar testvéreinkkel, hatszáz éve, hogy közös az öröm és közös a bánat. Hatszáz éve, hogy egymásra vagyunk utalva. Számtalan véres csatában együtt küzdöttünk a kö­zös országért, a szabadságért. Mun­kács ostrománál együtt vérzett , ruszin és magyar. Nyolc éven ke­resztül sokezer ősünk harcolt a nagy fejedelem seregében. A nagy világháború alatt is egymás mellett harcoltunk és amikor bekövetkezett az összeomlás, olyan emberek ültek a nyakunkra, akiket addig nem is ismertünk. Megkörnyékeztek ben­nünket ígéretekkel, de azokat soha nem váltották be. 1926 február 3-án a cseh nyelvet tették hivatalos nyelvvé. Minden tiltakozás hiábavaló volt. A hango­sabban tiltakozókat, mint Kurtjákot lecsukták. Megindult a gyarmatosí­tás. Elnyomtak bennünket minde­nütt, de sokezer ruszin lelkében élt a hazaszeretet, élt a magyar állam­hoz való tartozásnak az érzése és 1939 márciusában hazakerültünk. Ismét egy asztal mellé ülhetünk magyar testvéreinkkel. A sok poli­tikai és gazdasági megpróbáltatáson átesett ruszin nép fellélegzett, hogy eljött az idő, amikor a magyar ál­lam kebelén belül folytathatja húsz esztendőre megszakított életét. Annál nagyobb most a felháboro­dás nálunk, amikor ha nem­ is nyíltan, de suba alatt szét akarják választani a ruszin népet testvé­reitől a magyaroktól. A konkoly­hintő urak nem ismerik a mi lelki­világunkat. Nem tudják megérteni mit jelent nekünk a nehezen várt egyesülés. Több száz évig tartó kö­zös sors, a közös cél, a közös ér­dek, a közös gazdasági élet és az életnek még ezer és ezer szála fűz össze bennünket a magyarokkal. Nem fogjuk tűrni, hogy szétvá­lasszanak bennünket és arra kérjük magyar testvéreinket, hogy ők se tűrjék. Véletlenül került kezembe a Ma­gyar Élet Párt értesítője, azért ír­tam a szerkesztőséghez a fenti né­hány sort, hogy hangsúlyozzam, Kárpátaljáról nemcsak ez az egy hang hallatszik a ruszin-magyar testvériség mellett, hanem ezer és ezer ruszin testvér hangja, anyagi és szellemi nyomással meg­törjék. De igazság az, hogy miként arany a tűzben, úgy a lélek a szen­vedések között tisztul meg. Meg­tisztultunk, egymásra találtunk. A magyarság egyik képviselője már 1920 június 2-án kijelentette a prágai parlamentben, hogy jelenlé­tünk nem a jelenlegi állapot elisme­rését jelenti, hanem azt, hogy tilta­kozunk az ellen a döntés ellen, ame­lyet reánk hoztak, anélkül, hogy meghallgattak volna bennünket. Ön­rendelkezési jogunkat nem adtuk fel és soha sem fogjuk feladni. Éveken keresztül folyt az elnyo­más, a csehesítés, nemcsak a ma­gyarokkal, hanem a németekkel és szlovákokkal is. Éppen ezért a sza­badságra és autonómiára való törek­vés napról-napra nagyobb lett,­ ami gazdasági okokkal is magyarázható. A felsőmagyarországi lakosság nem­zedékek óta hozzászokott ahhoz, hogy a magyar Alföldön kenyeret tudott beszerezni, ennek vége lett. Felsőmagyarország nagy része erdő. A kitermelt fa jórészét a fában sze­gény Alföldre szállították­, mikor megindult a vámháború Magyar­­ország ellen, a Magyarországba szál­lított fa mennyisége az előző évek 3%-ára esett. Ez a körülmény a fa­kitermelő szegény lakosság életét még nehezebbé tette. Az iparvállalatok egy részét leállí­tották, így a losoncapátfalvai posz­tógyárat is, amelyet most helyezett a magyar kormány ismét üzembe. A kézműipar is nehéz helyzetbe jutott. Sok kisiparos kenyértelenné lett. És mi vártunk! Vártunk két évtizedig. Reméltünk, hittünk, tudtuk azt, hogy minden megváltozik. Tudtuk azt, hogy itt keresztény magyar szellem hullám­verése ostromolja a trianoni határt. Tudtuk azt, hogy a csonka országban a magyarság szervezkedik, összefog. Reményeink részben valóra váltak. Megindult a föld, megindult a harc a versaillesi és trianoni szerződés ellen. Hitler és Mussolini erős nem­­­zeti alapokon építette újjá Német- és Olaszországot. Ez a munka Magyarországon is megindult és Gömbös Gyula minisz­terelnök római és berlini látogatása után még jobban bíztunk. Eljött 1935 november 2-a, amikor Magyar­­ország a népszövetség ötven államá­nak akaratával szemben Mussolini mellé állt és nem fogadta el­­­ szankciókat. Jött a milánói nagy be­széd. Erősebben pezsdült a vérünk, láttuk, nem vagyunk egyedül. Jött 1938 február 20-a, amikor a nagy LEVÉL AZ IPOLY MELLŐL Vámos József titkár, Rárósmu­lyad Községem a középkorban két falu volt, Rárós és Mulyad. 1548-ban szerepel az adóösszeírásban mint Bornemisza és Lipthay János tulaj­dona. A község határában Hámor­pusztán régen vas- és ezüstolvasztó hámorok voltak. A község lakos­sága nem éri el az ezernyolcszázat, de színmagyar. 1918-ban ránkszakadt a szeren­csétlenség és húsz keserves eszten­dőt töltöttünk el az Ipoly partján. Csak dél felé kellett néznünk, hogy meglássuk a hazai földet, mert az a föld, amelyen álltunk, nem volt ma­gyar. A megszálló csehek kihirdet­ték a statáriumot, amely 1922-ig volt érvényben és sorozatos eljárás­sal sokszáz magyart végeztek ki Pozsonyban, Kassán, Komáromban, Buzitán, Szencén, Köbölkúton, Divé­­ken, Rutkán, Fü­leken, Zólyomban és Udvardon. Száz és száz magyart vetettek börtönbe. Az 1920. évi választáson a csehek hatvan vezető magyar embert bör­­tönöztek be és így megfosztották a magyarságot irányítóitól. Életünk politikailag, gazdaságilag és kultu­rális vonatkozásban meg lett nehe­zítve. A magyar lapokat betiltották, a magyar egyesületeket feloszlat­ták, a városok, községek vezetősé­géből kiüldözték a magyarokat, ma­gyar származású főpapokat kiüldöz­ték, így például Papp Antal munká­csi görög katolikus püspököt kiuta­sították. Minden eszközt felhasznál­tak arra, hogy az életünket meg­keserítsék. Ezer és ezer magyartól megtagadták az állampolgárságot. A magyar iskolákat bezárták és még azt sem engedték meg, hogy a magyarság magániskolákat tartson fenn. A magyar határ mentén jog­címet kerestek arra, hogy a magya­roktól elvegyék a földet. Többmil­­liárd cseh koronára tehető az az összeg, amellyel a felvidéki magyar­ságot megkárosították. A fiatalságnak nem engedték meg azt, hogy magyar egyetemet látogasson. Mindenáron azon voltak, hogy a magyarság ellenálló erejét,

Next