Magyar Élet Pártértesítője, 1941 (3. évfolyam, 2-7. szám)

1941-01-15 / 2. szám

1941 JANUÁR 15. - HI. ÉVFOLYAM 2. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 16-ÉN ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 2.40 PENGŐ 13085 Bíró János úrnak Rádfalva,­­Baranya SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIII. KERÜLET, ESZTERHÁZY­ UTCA 30. TELEFONSZÁMOK: 1 38—452 ÉS 138—453 A NEMZET SZOLGÁLATÁBAN Ezeknek az időknek a pártja mi vagyunk — mondta miskolci be­szédében a miniszterelnök — és mindjárt meg is jelölte, mit jelent ez a határozott, világos és öntu­datos kijelentés. A párt — úgy­mond — a legnagyobb a pártok között, ezért nagy kötelességei vannak. Elsősorban azt kell néz­nie, hogy építsen­ és segítsen épí­teni. Neve: Magyar Élet Pártja, ,talá­n többet mond, mint a Nem­zeti Egység, amely csak eszköz, a valóban magyar élet munkálásá­­hoz. A magyar élet azonban nem abban áll, hogy mindenkinek osz­togat, hanem abban, hogy tényleg összefogjunk és közösen éljük a magyar életet, közös magyar élet­tel visszük át az országot a mai nehéz időkben. A párt vezérének e szavai mé­lyen belevésődtek nemcsak a hall­gatóság, hanem az egész magyar­­­­ság" lelkébe is. A magyar közvéle­mény, amelynek túlnyomó nagy része a Magyar Élet Pártjának célkitűzéseit vallja, régóta érzi, hogy a párt megértette a mostani idők parancsát és a nemzeti eszme szolgálatának olyan magaslatára emelkedett, amely ma mindenki­re, de elsősorban a nagy értéke­ket hordozó egységekre kötelező. A párt nem csupán politikai szer­vezet, hanem a magyar társada­lom egyik legerősebb és legmoz­gékonyabb fegyvere is, amelynek hivatása éppen a nehéz viszonyok miatt megnemesedett, nehezebb, de felemelőbb lett. Elsőnek érezte meg, hogy elmúltak azok az idők, amikor a pártok azt tekintették fő céljuknak, hogy szavazókat gyűjtsenek és tapsoló, éljenző tö­megeket vonultassanak fel a kü­lönböző vezérek és jelöltek mel­lett. Teleki Pál egyénisége és számtalanszor nyíltan kifejtett véleménye eleve lehetetlenné tett minden ilyen politizálást, viszont szükségessé tette, hogy a kor­mánytámogató párt elvégezze azt a felvilágosító, összetartó, lelket nevelő munkát, amelyre öná­ru­k a kormánynak, hanem a nemzetnek és a jövendőnek van szüksége. Nehéz volt a feladat és mikor a Magyar Élet Pártja most vasár­nap az ország nyilvánossága elé állt, hogy beszámoljon arról, mit végzett, milyen célokat követ és milyen hivatást vállal, akkor már eredményekre hivatkozhatik és ezeknek az alapján kér további megértést, bizalmat és segítséget. A párt munkája nem annyira a külső, mint inkább a belső vesze­delmek leküzdésére irányul. „Anyagi veszedelmek helyett lel­kiek azok a veszedelmek, amelyek Európát szaggatják és ennek következtében minden nemzet vigyázzon saját lelkére, hogy az erős és tiszta maradjon.“ A mi­niszterelnök ezekkel a szavaival IV. Béla nyomdokain jár, ugyan­azt tekinti feladatának: a világ számára megtartani ezt a nemze­tet a maga mivoltában. A magyar társadalom és Teleki Pál kölcsö­nösen érzik ezt. A miniszterelnök a bizalmat, amely megnőtt iránta, a társadalom pedig a miniszter­­elnök magyarságát, amely ezek­nek a zűrzavaros időknek egyik legbiztosabb és legmegnyugtatóbb pontja. A keletről hozott ősi nyu­galom, tisztánlátás, józanság árad a miniszterelnök szavából és cse­lekedetéből, mindenki úgy érzi, hogy nem a hatalom birtokosa, nem a magas közjogi méltóság szól hozzá, hanem a bölcs és jósá­gos édesatya,­ akinek a feddése is jólesik, figyelmeztetése pedig a legkeményebb lelkekhez is utat talál. Az a kipróbált magyar lelkü­ég, amely ezer éven át fentar­­totta ezt az országot, s az,mely egyedül minket tett alkalmassá arra, hogy itt­ birodalmat alkos­sunk és fennmaradjunk, legszeb­ben és legtisztábban a miniszter­­elnök szavaiban jelentkezik, követ­kezésképpen abban a munkában is, amelyet az ő vezérsége mellett a Magyar Élet Pártja végez. Méltónak kell tehát lennünk ezekhez a feladatokhoz és egész lélekkel kell vállalnunk a nemzet céljait. Mindenki tudja, hogy ez lemondást, talán nélkülözést je­lent, de a magyar társadalom jó úton van annak a teljes megérté­séhez, hogy a­, élet nemcsak örö­met, egyéni jólétet, múló hiúságo­­kat tartogat, hanem szenvedést és áldozatot is követel, de minden, gond és baj megszépül és meg­­könnyebbedik, ha közösen vállal­juk és együttesen akarunk rajta segíteni. Érthetőbben és hozzáfér­hetőbben nem lehet kifejezni ezt az összefogást, mint ahogyan Teleki Pál kifejezte. Tessék fél­cukorral inni a teát, hűvösebbre fűteni a szobát, nem szájaskodni, szónokolni, összefogásról, hanem cselekedni és tettekkel segíteni. Mindenkinek módjában áll a maga kis környezetében mindennap olyan apró hőstetteket véghez­vinni, amelyek Európa többi né­peihez képest nem is jelentenek

Next