Magyar Élet Pártértesítője, 1941 (3. évfolyam, 2-7. szám)

1941-01-15 / 2. szám

■* ■ ■ - ----------------------------------------------------------­MAGYAR ÉLET PÁRTÉRTESZTŐ JE 1941 január 15 különös áldozatot, viszont ezekkel­ lehet megmenteni és megtartani az országot és az élet folytonos­ságát. Nem magunkat mentjük — egy generáció szenvedései, veszte­ségei nem a világ,­­ de nagy és lelkesítő feladatot végzünk: meg­tartjuk a nemzetet a világnak és mindent meg tudunk oldani, ha lélekben erősek maradunk. A nemzet szolgálata a minisz­terelnök szavai szerint szociális szolgálat, annak legtágabb értel­mében pedig mun­kaelosztás. Nem­csak arról van szó tehát, hogy munkát adjunk, hanem ellenőriz­nünk is kell, hogy a munka való­ban el is végeztessék és jól végez­tessék el. Csak akkor juthat az egyes ember jobb jövedelemhez, nyugodtabb élethez, nagyobb jó­élethez, ha először össze tudunk fogni abban, hogy mindenki jól végezze el a munkáját, ha egypár esztendőre elfeledjük önmagunkat, a közért dolgozunk, s aztán majd egyénileg is jobban tudunk élni. Az egyéni érdek annyit jelent, hogy aprópénzre váltjuk fel az országot és eltékozoljuk a lelki és anyagi tőkét. Nem az a fontos, hogy nemzettársnak, nemzettest­vérnek mondjuk és mindenféle más, eddig szokatlan formában köszöntsük egymást, hanem azt kell néznünk, mennyire vállalja valaki a nemzet munkáját, meny­nyire érez­­együtt az egésszel és mennyire áldozatkész. Csak az tartozik a nemzethez, aki a nem­zeti kötelességet vállalja. A Magyar Élet Pártja ezt már régen elvállalta. Érzi, hogy a meg­oldás nem az anyagiak terén, ha­nem a lelki megértés terén van. ,,Ez a lelki megértés — mondotta a miniszterelnök — megfelel a mi ezeréves nemzetfogalmunknak. Ha Európa megtalálja a maga útját, sokat tanulhat a mi nemzetfogal­munkból és ha akármilyen kicsi­vel, a magunk mivoltának fenntar­tásával hozzájárulunk, akkor az egész világgal és Európával szem­ben olyasmit tettünk, ami a nem­zetet magasra emeli majd Európa minden nemzete felett.“ Ezzel a magasabbrendű hivatás­­tudattal követi a Magyar Élet Pártja vezérét az úton, amelyet legutóbbi miskolci beszédében megjelölt és nyújt segítséget a feladatok megvalósításához. A magyar doh­ánytermő földeken 869 kg a h­oldankénti termésátlag ■10.000 hold lei­­lléséből öt évre nagyobb kivi­teli szerződést biztosít a kormány Az ország 11 millió hold mező­gazdasági művelés alatt álló terüle­téből hozzávetőlegesen 35—40.000 holdon termelnek dohányt. A kor­mányt éppen ezért, a dohányterme­lők nagy számára való tekintettel egyes külföldi államokkal beható tár­gyalásokat indított meg a termés­fölösleg elhelyezésének biztosítása érdekében. Mint ismeretes, egy katasztrális hold dohányföldnek a megművelése évenk­ént 130 munkanapot igényel, az ország egész dohány termő terü­letének megművelése pedig — ide­számítva a dohány kiképzését is —­4.600.000 munkanapra tehető. A vi­lágháború kitörése előtti évben Nagy-Magyarországon 83.000 ka­tasztrális holdon termeltek dohányt. Öt évvel később ez a szám 46.000-re, 1919-ben pedig 25.000 süllyedt, noha a dohánytermő területek kétharmada a csonka ország területén maradt. Az egy holdra eső termelés mennyi­sége is erősen csökkent, mert míg 1900-ban 709 kg volt a termésátlag, addig 1919-ben már csak 249 kg volt a terméshozam. A pénzügymi­­­nisztérium felügyelete alá tartozó Dohányjövedék a kormány elgondo­lásainak megfelelően erőteljes akciót indított a dohánytermelés fokozá­sára. Tatarozási és beruházási k­öl­­csönökkel igyekezett megkönnyíteni a gazdáknak a dohánytermeléshez szükséges pajták megépítését. Ennek a munkának az eredménye volt, hogy 1926-ban a termőterület 40.000 holdra emelkedett. A tíz év előtt érezhetővé vált gazdasági nehézsé­gek dohányexportunkban visszafej­lődést idéztek elő, a belföldi fogyasz­tás szintén­ kisebbedétt, ezért a ter­mőterületet újból csökkenteni kel­lett. Később a nemesítési törekvések­kel újból emelkedett a dohánytermő terület. A céltudatos irányítás révén sikerült a terméshozamot is fokozni és az Európában elsőnek felállított debreceni dohánykísérleti állomás a dohányfajták kiválasztása és keresz­tezése útján szerzett nagy érdemeket olyannyira, hogy a magyar dohány minősége ma már vetekszik a híres dohánytermő államok legkitűnőbb dohányfajtáival is. A nemesítés és irányítás mai eredménye, hogy az elmúlt évben holdanként 809 kg do­hány termett és a hazai termésű do­hányfajtákhoz — szemben az elmúlt évek 25—30%-os külföldről szár­mazó dohányfajták keverési arány­számával — maximálisan csak 8—10 százalékban kevernek külföldi do­hányt. A dohánykísérleti állomás szak­emberei a minőségi fejlesztés­ során bejárták az egész országot és ők ál­lapították meg, hogy milyen földön szabad dohányt termelni. Kizárták a termelésből a csak durva, barna dohányt termő talajokat. A legutóbbi években meghonosították a mester­séges szárítást, amely nagymérték­ben emeli a dohány ízét és zamatot. Ugyancsak új eljárást vezettek be a dohányszárítás tökéletesebbé té­telére is. Nagy mértékben támogat­ták a termelőket a dohánybeváltási árak rendszeres emelésével, rászok­tatták a gazdákat a dohány­mag rendszeres gyűjtésére, amely ka­tasztrális holdamként 160—180 pen­gő bevételi többletet jelent nagyobb költségek nélkül. A visszatért keleti és erdélyi or­szágrészeken a dohánytermelés át­szervezése nagy feladat elé állítja a kormányt. Az elmúlt huszonkét esz­tendő alatt a világháború előtti do­hánytermő földeket mesterségesen hanyagolták el, vagy pedig minden irányítás nélkül hagyták a gazdákat, így az ottani termelési arányszám igen leromlott. Éppen ezért gondos­kodik arról is a kormány, hogy a számbajöhető dohánytermő földek tulajdonosai részére felvilágosító elő­adásokat, tanfolyamokat rendezzen és ily módon pár éven belül az er­délyi dohánytermelés is felemelked­­hetik az anyaországi termelés szín­vonalára. Egyébk­ént a kormány külföldi piacokkal tárgyalásokat folytat a magyar dohány átvételére. Biztosítja nagyobb mennyiségű do­hánynak legalább öt éven át való lekötését. Minden valószínűség sze­rint exportunk a mostani konjunk­túra megszűnése után sem fog na­gyobb mértékben visszaesni, mert a tengerentúli országok jelenlegi do­hányexportja teljesen megszűnt és legalább két évre kiesik az európai piacokról. De különben is most van alkalmunk arra, hogy a szakszerű irányítás alatt még jobban alapoz­zuk meg a magyar dohány világ­hírét s ezzel évtizedekre biztosíthas­suk a külföld piacait.

Next