Magyar Élet Pártértesítője, 1942 (4. évfolyam, 4. szám)

1942-02-15 / 4. szám

1942 FEBRUÁR 15. MAGYAR ÉLET PÁRTé­rTESÍTŐ­JE 3 * Az elmúlt két hét belpolitikai eseményei közé tartozik Bárdosy László miniszterelnöknek, pártunk ve­zérének három megnyilatkozása, az árvízvédelmi kormánybiztos beszá­molója, a délvidéki képviselők ünne­pélyes behívása, továbbá a kor­mányzóhelyettes választásáról szóló törvényjavaslat benyújtása a tör­vényhozás elé. Az egyik beszédet a Magyar Élet Pártja értekezletén mondotta el a miniszterelnök. Hangsúlyozta, hogy egész Európa nagy és sorsdöntő küz­delemben áll a bolsevizmussal, olyan küzdelemben, amelynek eldöltén for­dul meg az itt élő népek sorsa. Az orosz veszedelemmel szemben minden európai népnek sorompóba kell áll­nia és miránk magyarokra is komoly feladat vár. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nem lehetünk tétlen né­zői Európa sorsa eldöntésének. Eb­­ben a védelmi háborúban ránk nézve is a cselekvés korszaka következik. A Gamma-gyár munkásai hangver­senyt rendeztek a sebesült honvédek javára. Ez alkalommal a miniszter­­elnök köszöntötte a gyáripari mun­kásságot, amely a legnehezebb idők­ben mindig megmutatta, hogy egy a nemzet testével, vér a nemzet véré­ből. Nemcsak a harcmezőkön, hanem idehaza a belső arcvonalon is, becsü­lettel állja meg helyét a magyar munkás. Történelmünk folyamán nemzetünk akkor volt a legerősebb, amikor nagy cselekedetek érdekében ragadtuk meg egymás bajtársi se­gítő kezét. Ez a nemzeti együttérzés a magyar jövendő záloga. A KÁLÓT érdi népfőiskolájának vizsgaszerű bemutatóelőadásán is részt vett Bárdossy László miniszter­­elnök. A falusi gazdalegények, akik­nek legtöbbje csak elemi iskolát vége­zett, meglepő érettségről és tiszta gondolkodásról tettek tanúbizonysá­got, majd a vizsga után a miniszter­­elnök szólt az ifjúsághoz. Rámutatott a népfőiskolák nemzetnevelő fontos­ságára és kifejtette, régen kereste az alkalmat, hogy a gazdaifjúság kö­rében meg­jelenhessen. A­ város szép és ragyogó — mondotta a miniszter­­elnök — de ez a ragyogás ne csá­bítson benneteket. A paloták maga­sabbak, mint a Ti kedves falusi há­zaitok, de a magas épületek hosszú árnyékokat is vetnek. Ti a föld népe vagytok, a föld magához ölel és ezer szállal köt össze benneteket. Bárczay János államtitkár, az ár­­vízvédelem országos kormánybiztosa, beszámolt az árvízvédelem országos megszervezéséről. Kifejtette, hogy még korai lenne árvízveszélyről be­szélni, de megnyugtatja az ország közönségét, hogy széleskörű rend­szabályokat foganatosítottak a ve­szély megelőzésére. A múlthoz ké­pest sokkal több csatornával és le­vezető árokkal rendelkezünk és min­den intézkedés megtörtént arra nézve is, hogy a belvizeket lecsapolják. Február 10-én a képviselőház tag­jai ünnepet ültek. A szerbek e­­két évtizeden át megszállva tartott Délvidék egy része felszabadult, az ország leggazdagabban termő terüle­teiből a Bácska, a Dráva-háromszög és Muraköz ismét a Magyar Szent Korona fénysugaraiban ragyognak. A parlament méltó ünnepélyességgel fo­gadta a Délvidékről behívott tör­vényhozókat. Ugyanezen a napon Bárdossy László miniszterelnök a délvidéki képviselők üdvözlése után beterjesztette a kormányzóhelyettes­ről szóló törvényjavaslatot is. A világpolitika eseményei között nagy figyelmet keltenek az amerikai lapok közleményei. Tudnuk kell, hogy Anglia éveken keresztül szívós harcot folytatott annak érdekében, hogy Amerika ténylegesen is lépjen be a háborúba. Ez pár hónappal ezelőtt megtörtént s ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy az amerikaiak máris ki­ábránduljanak a hadviselésből. Most derült csak ki, hogy Anglia az euró­pai hadihelyzetről annak idején téve­sen informálta Amerika közvélemé­nyét és Roosevelt elnök kormánya, valamint az amerikai nagybankok és fegyvergyárak vezetői a várható búsás haszon reményében siettek Anglia segélykérésének eleget tenni. A japániakkal vívott első nagyobb tengeri ütközetben megsemmisültek a pompás amerikai úszó erődök, a csatahajók és repülőgép-anyahajók s ezáltal Amerika kénytelen volt óriási veszteségek árán az ázsiai tengerről visszavonulni biztonságosabb he­lyekre. Két hónap óta úgy az ame­rikai, mint az angol légi, szárazföldi és tengeri haderők csak vereségeket szenvednek és Amerika mohó bank­vezérei kínosan szisszennek fel: nem így képzelték el a háborút! A japán tengeri és légi erők már Amerika partjait veszélyeztetik. A német ten­geralattjárók pedig ugyanakkor a nagy és hatalmas USA atlantióceáni partjain egymásután küldik a ten­gerfenékre a hadianyagokat szállító nagy óceánjáró hajókat. Ennek a kö­vetkezménye, hogy az Angliával szö­vetséges Amerika nagy napilapjai ke­serűséggel, egyben gúnyos hangon nyilatkoznak meg az angol hadsereg harckészségéről. Nem kell jósnak len­nünk annak a megállapításához, hogy a newyorki lapok közvéleményala­kító közleményei nem fogják elősegí­teni azt az összhangot, amelyre az angolszászoknak nagyon is szükségük lenne. * A háborús helyzetről megállapít­hatjuk, hogy a tengelycsapatok az új világháború valamennyi harcterén,­­ Afrika 40 fokos hőségében és az oroszországi végtelen hómezők cson­­tjai^gh^degében — magukhoz va­­n kezdeményezést. Ellensé­geink hiába reménykedtek Tél tá­bornok, valamint Hőség tábornok ere­jében, a német, finn, az olasz és a velük szövetséges hadseregek katonái ismét bebizonyították, hogy még az elemekkel szemben is meg tudják vívni sikeres harcukat. Afrikában Rommel német vezér­ezredes kisszámú német és olasz csapatai pár hétig tartó védekező harc után a líbiai sivatag tikkasztó melegében általános támadásra in­dultak az angoloknak a világ minden részéből összeszedett csapatai ellen. Azóta már tudjuk, hogy Rommel né­met és Bastico olasz vezénylő tábor­nokok csapatai a hatalmas túlerőben lévő angol csapatokat az egész líbiai arcvonalon futásra kényszerítették s a tengelycsapatok világraszóló győ­zelmeket aratva, angol zsoldban­ álló katonák ezreit foglyul ejtve, belátha­tatlan mennyiségű harckocsit, gép­kocsit, géppuskát és hadianyagot zsákmányoltak. Az olasz és német csapatok jelenleg angol hadianyaggal hajtott és zsákmányolt gépkocsikon, valamint harcikocsikon üldözik az el­lenséget és már Egyiptom határait közelítették meg. A keleti háború változatlan heves­séggel folyik tovább. A Szibériából átcsoportosított orosz embertömegek, a szovjet agyongyötört­ és géppuská­val támadásra kényszerített százezrei nem tudtak eredményt elérni. Öt hó­nap óta tart az emberfölötti nagy hi­deg a Donec mentén, Moszkva és Leningrád körül s ennek ellenére is a tökéletesen szervezett német hadse­reg nemcsak vitézül állta az orosz milliók tömegrohamait, hanem a ke­mény elhárító harcok folyamán olyan veszteségeket okozott az emberek és a hadianyagok mérhetetlen tömegé­ben, amit a világ egy hadserege sem bírhat ki. Ennek a mérhetetlen orosz emberpazarlásnak hamarosan meg­mutatkozik a hatása. Pár hét múlva a világ leghidegebb harcterén is be­köszönt a tavasz és akkor az erejével végleg elkészült orosz csapatokat el­söpri az európai kereszteshadjárat­ban résztvevő katonák ereje. Távol-Kelet világot rengető nagy győzelem hatása alatt áll. A győ­zelem olyan nagyjelentőségű, hogy 9

Next