Magyar Élet Pártértesítője, 1943 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-01 / 1. szám

1943 JANUÁR 1. HSMAGYAR ÉLET EXITÉRTESÍTŐJE 3­ ­^d^iel-l^i^d­A­ ttu^efeAkU. Az újév első napján tekintsünk vissza a törvényhozás elmúlt évi mun­kájára, vizsgáljuk meg, mit végzett az elmúlt esztendőben. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a törvényho­zás az elmúlt esztendőben alapos mun­kát végzett. A kormány tizenkét fon­tos törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, mind a tizenkét tör­vényjavaslat a legszélesebb népréte­gek érdekeit szolgálja. A törvényho­zás első fontos ténykedése volt 1942- ben, hogy törvényt alkotott a kor­mányzóhelyettes választásáról és jog­köréről. E törvény alapján választot­ták meg Magyarország kormányzó­­helyettesévé vitéz nagybányai Horthy Istvánt, aki hazája iránt híven teljesít­ve kötelességét, ön­ként a harctérre ment és ott ifjú éle­tét áldozta hazájá­ért. A törvényhozás megszavazta a köz­élet tisztaságát biz­tosító egyes bünte­tő rendelkezésekről és a zsidók erdő- és mezőgazdasági­­ in­gatlanairól előter­jesztett törvényja­vaslatot. Megalkot­ta a törvényhozás a vármegyei, városi és községi tisztviselői állásokról, valamint az orvosok állami szolgálatbavételéről intézkedő vényt. A honvédelemről szóló tör­vényjavaslatot is megszavazta az országgyűlés, ez a törvény a zsidó hadköteleseket zárta ki a fegyveres honvédelmi szolgálatból. A háborús viszonyok miatt sokszor gyorsan kellett intézkedni, s ezért a kormány sürgős rendeleteit és rendeletterve­zeteit a 42 tagú országos bizottság útján terjesztette az országgyűlés elé. Ilyen rendelet intézkedett a bel­vizek levezetéséről, a mezőgazdasági munkálatok elvégzésére szükséges termelési hitelekről, a zsidóbirtokok zár alá helyezéséről és a földhözjut­­tatottak szolgáltatásairól. Háborús munkaátalányt rendszeresített a kor­mány és felemelte a közalkalmazot­tak családi pótlékait, de ugyanakkor rendezte a munkásság munkabérkér­­déseit is. A hadisegélyezésről szin­tén nagyfontosságú rendeletek láttak napvilágot, lényegesen nagyobb lett a hadisegély összege, s ezzel sok had­­bavonult család jutott kedvezőbb életkörülmények közé. Lehetetlen volna mindazokat a rendelkezéseket, rendeleteket és tör­vényeket részletesen ismertetni, ame­lyek az elmúlt évben megjelentek. Háborúban, a háború jegyében zaj­lott le az elmúlt év. A háborús vi­szonyok rendkívüli feladatokat rót­tak a kormányra, s ezeket a felada­tokat végre is hajtotta. A háborús erőfeszítések ellenére szerte az or­szágban nagyarányú építkezéseket, út- és hídépítéseket hajtottak végre, bizonyságául annak, hogy az ország élni akar és élni is fog. * Külpolitikai vonatkozásban igen fontos körülmény, hogy a hazájától elpártolt Darlan volt francia minisz­terelnököt az északafrikai francia gyarmatokon meggyilkolták. A gyil­kos kiléte még máig sem ismeretes. Tudnunk kell, hogy a francia össze­omlás után De Gaulle volt francia tábornok szintén megtagadta hazá­ját és az angolszászokhoz szökött át. Ez a De Gaulle az angolszászok se­gítségével szökött francia katonák­ból és gyarmati lakosságból hadse­reget szervezett, s ezzel a hadsereg­gel igyekezett ellenállást kifejteni a tengelyhatalmakkal szemben. De Gaullet annak idején Darlan francia miniszterelnök ítéltette halálra és fosztatta meg francia állampolgársá­gától. Új helyzet állott elő tehát ak­kor, amikor az angolok által támo­gatott De Gaulle mellett Darlan is felajánlotta szolgálatait az angol­szász hatalmaknak. Kétségtelen, hogy nagy szolgálatot tett az ameri­kai csapatoknak akkor, amikor Fran­­cia-É Északafrikában az ottani gyar­mati katonaságnak megtiltotta az el­lenállt az esetleges amerikai part­raszállással kapcsolatban. Darlan se­­ettserivel szálltak oartra tehát Algír­ban és Nyugat-Afrikában az ameri­k tuniszi helyzet az elmúlt két hét folyamán lényegében nem változott. Hat héttel ezelőtt, november 8-án szálltak Éíszakafrikában partra az tor­­kai csapatok, Darlan Amerika em­­bere volt. Az amerikai kormány Dar­­lant ismerte el Francia-Afrika veze­tőjének, az angolok viszont De Gaul­let. Ismerjük már jól az angol titkos­szolgálat hosszú ujjait és kézenfek­vő, hogy Darlan gynkosait hol kell keresni... A keleti arcvonalon változatlanul erős harcok folynak. A szovjet pár héttel ezelőtt megindult nagy offen­­zívája folyamán jelentéktelen helyi sikereket ért el, megállapítható azon­ban, hogy végig a Don mentén, to­vábbá északon és a Kaukázusban a német és szövetsé­ges csapatok acél­fala szilárdan ellen­áll a szovjet roha­mainak. A középső arcvonalszakaszon a német hadvezetőség már jóelőre megfi­gyelhette a szovjet­ nagyarányú csapat­mozdulatait, s így kellően felkészülhet­tek a támadások ki­védésére. Ennek tudható be, hogy a tengely csapatai a védekezésben újabb sikereket arattak és egyes döntő jelentő­ségű helyeken a bol­sevisták tömegtá­madásai megbénul­tak. A Don nagy kanyarulatában, ahol a leghevesebbek a harcok, a német ellentámadás állan­dóan újabb tért hódít és az elmúlt két hét folyamán elképzelhetetlen nagy veszteséget okozott a bolsevistáknak. A német ellentámadás folytatása kö­vetkeztében hatalmas ellenséges harc­­csoportokat semmisítettek meg, köz­tük 1300 legnagyobb méretű bolse­vista harckocsit. Sztálingrád környé­kén, Rzsevnél és a Kaukázusban gyors német harcirepülők és vadász­repülő századok mélytámadásban szétugrasztottak ellenséges szállító­oszlopokat és a legutóbbi napok so­rán több helységet ragadtak ki a bol­sevisták kezéből, amelyben a szovjet sebtiben véderke­zés­e rendezkedett be. Az ellentámadásokba bevetették a magyar harci repülőket és roham­csapatokat is, amelyek hősies el­szántságukkal és bátorságukkal meg­­futamították, részben felmorzsolták az ellenséges erőket. * *

Next