Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
H - Heller István - Hellmich Ottó - Helmeczy Mihály; Bierbrauer, majd Serfőző - Heltai Ferenc
magántanára. 1914-ben a műegy.-en a közgazdaságtan és pénzügytan rk., 1917—48-ban ny. r. tanára. 1922-ben a genfi nemzetközi munkaügyi értekezleten képviselte Mo.-ot. 1925-től 1949-ig a Közgazdasági Szemle szerk.-je. A Magy. Közgazdasági Társ. alelnöke, a Magy. Társadalomtudományi Társ. elnöke, a Közgazdasági Lexikon (Bp., 1937) szerk.-je volt. Széles körű elméleti közgazdasági elmélettörténeti munkásságot fejtett ki. Az osztrák isk. híve és követője volt. Később az átalakulás, jövedelemeloszlás egyensúlyi elmélete felé hajlott. Behatóan foglalkozott a konkjuntúrakutatással, e területen elméletileg a cambridge-i iskolához közeledett. A piaci folyamatok elemzésében Marshall tanaiból indult ki, és mind több figyelmet fordított a kvantitatív vizsgálatokra és azok eredményeire. Későbbi munkáiban nagy hatással voltak rá Keynes alapvető megállapításai a kapitalista gazdaság fejlődésével kapcsolatosan. Ezzel függ össze, hogy élete utolsó évtizedében nagyszabású pénzelméleti és külkereskedelem-elméleti kutatásokat végzett. Egész munkássága során sokat foglalkozott a gazdaságpolitika tudományos megalapozásának a bonyolult kérdésével. — F. m. A határhaszon elmélete (Bp., 1904); Közgazdaságtan (I. Elméleti közgazdaságtan, 1. kiad. Bp., 1919; II. Gazdaságpolitika, Bp., 1920); A társadalmi kérdés megoldásának útjai (Bp., 1920); Valutapolitika (Bp., 1920); Pénzügytan (Bp., 1921); Die Entwicklung der Grundprobleme der volkswirtschaftlichen Theorie (Leipzig, 1921); Vámpolitika (Bp., 1922); Magyarország szociálpolitikája (Bp., 1923); Nationalökonomie (Halberstadt, 1925); Theoretische Volkswirtschaftslehre (Leipzig, 1927); Konjunktúra-elmélet és konjunktúra-kutatás (Bp., 1927); Pénzügytan (2. kiad. Bp., 1943); A közgazdasági elmélet története (Bp., 1944); Közgazdaságtan (I. Elméleti közgazdaságtan. 5. kiad. Bp., 1945; II. Alkalmazott közgazdaságtan. 4. kiad. Bp., 1947); Nemzetközi valutatervek (Bp., 1946). Heller István (Pest, 1813. máj. 15.—Párizs, 1888. jan. 15.): zongoraművész és zeneszerző. Zenei tehetsége korán feltűnt (7 éves korában már komponált). Bécsben A. Halm tanítványa. 1826-ban tartotta első hangversenyét. 1828-ban visszatért Pestre, majd atyjával külföldi koncertutat tett, melynek során Spohrral, Chopinnel, Paganinivel ismerkedett meg. 1830-ban Augsburgban telepedett le 1835-ben levelezési viszonyba került Schumannal, aki őt a Dávid-szövetség tagjai közé sorolta. 1838-tól Párizsban élt, ahol többek közt F- Hillerrel és Berliozzal állt kapcsolatban. Bensőséges, egyéni hangú zongoraművei a romantikus zongoraköltészet értékes képviselői. — M. Zongoraművek (karakterdarabok, hangversenydarabok, etűdök). Hellmich Ottó (Bp., 1874. ápr. 6.—Bp., 1937 júl. 4.), sportoló, fővárosi pénztári aligazgató. Az 1932. évi stockholmi olimpián II. helyezést elért m. tornászcsapat tagja. Az OTE színeiben versenyzett, majd annak művezetője és elnökségi tagja, később a MOTESZ elnökségi tagja lett. Helmeczy Mihály, Bierbrauer, majd Serfőző (Királyhelmec, 1788. szept. 27.— Pest, 1852. dec. 1.): nyelvújító, író, műfordító, szerkesztő. Sátoraljaújhelyen, majd Pesten végezte tanulmányait. 1804-ben a piarista rend tagja lett. 1809-ben kilépett a rendből, s 1810-től a pesti egy.-en bölcsészetet és jogot tanult, 1811-ben filozófiai doktor lett, 1817-ben ügyvédi oklevelet szerzett, majd Pesten Melczer László hétszemélynök titkára lett. 1830-ban az MTA első pénztárosává nevezték ki, 1836-ban részt vett a Kisfaludy Társ. alapításában. 1832-től 1848-ig szerk. a Jelenkor c. politikai lapot. A nyelvújítás híve volt; nevét elsősorban túlzó szóalkotásai őrizték meg, bár számos újítása a m. nyelv szerves részévé vált. A szabadságharc alatt visszavonultan élt. Eredeti műve kevés, számos fordításának is csak kis része jelent meg. Berzsenyi Dániel verseinek második kiadása elé írt bevezetésével tűnt fel (Értekezés az úgynevezett Újításokról a Nyelvben, 1816). Ebben összefoglalta mindazt, amit addig a nyelvújítás érdekében elmondtak. Az Aurórában 1822-ben megjelent Tassofordításában megcsonkította a szavakat, hogy az eredeti mű stanzáit sorról sorra követhesse. — F. m. Széphalom urához (vers, h. n. 1811); Nemzetes Czibulka Anna asszonysághoz (vers, h. n. 1812). — Irod. Váczy János: H. mint kiadó (Egyet. Phil. Közl. 1900); Négyesy László: H. mint nyelvújító (Magy. Nyelv., 1905); Tolnai Vilmos: A nyelvújítás (Bp., 1929); Heltai Ferenc (Szentes, 1861. márc. 15.— Ischl, 1913. aug. 11.): közgazdasági író, Budapest főpolgármestere. Jogi tanulmányait Lipcsében és Bp.-en végezte. 1881-ben az Ellenőr, 1883-tól a Nemzet c. lapok közgazdasági rovatvezetője. 1884-ben az MTA nemzetgazdasági bizottságának tagjává választották. 1886 —87-ben a Nemzetgazdasági Szemle, 1887-től a Vasúti és Közlekedési Közlöny szerk.-je. Az Újságírók Gazdasági Egyesületének alelnöke, majd Falk Miksa halála után elnöke. 1896-tól kormánypárti ogy.-i képviselő. 1907-től az osztrák —m. Gázgyár Társ. ig.-ja, 1909-től a Fővárosi Gázművek vezér-