Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

H - Helvey Laura - Hénap Tamás - Henckel János - Hende Vince - Henfner János - Hensch Árpád

forduló bohémvilágát szellemesen, sok hu­morral. Vígjátékai kifinomult technikával, ironikusan jelenítették meg a polgári létforma erkölcsi ferdeségeit. Verses színműveiben (A néma levente, Ezerkettedik éjszaka stb.) külön­böző korok vígjátéki hagyományait újította meg írásművészetére jellemző ironikus-ro­mantikus stílusban. A felszabadulás után a népi demokratikus rendszer mellett foglalt állást. Műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki. A PEN klub magyar elnöke volt. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. — F. m. Novellák: Lou (Bp., 1900); írók, színésznők és más csirke­fogók (Bp., 1900); Scherzo (Bp., 1910); Szí­nes kövek (Bp., 1911); A Tündérlaki lányok (Bp., 1914); Lim-lom (Bp., 1915); Papírkosár (Bp., 1927); Utazás önmagam körül (Bp., 1935); A gyilkos is ember (Bp., 1939); Isme­retlen ismerősök (Bp., 1943); Ötven elbeszélés (Bp., 1946). Regények: Hét sovány esztendő (Bp., 1897); Az utolsó bohém (Bp., 1911); Fa­mily Hotel (Bp., 1913); VII. Emmánuel és kora (Bp., 1913); Jaguár (Bp., 1914); A 111-es (Bp., 1920); Álmok háza (Bp., 1929). Szín­művek: Arcok és álarcok (Bp., 1925); A néma levente (Bp., 1936); Az ezerkettedik éjszaka (Bp., 1939); Lumpácius Vagabundusz, vagy a három jómadár (Nestroy vígjátékának átdolg, Bp., 1943); Szépek szépe (Bp., 1955); Színes kövek (elbeszéléseinek gyűjteményes kötete, Bp., 1957); Menazséria (válogatott egyfel­vonásos színművek, Bp., 1962). — Irod. Bóka László: Ismeretlen ismerősök (Magy. Csillag, 1944); Komlós Aladár: H. J. (A ma­gyar költészet Petőfitől Adyig, Bp., 1959); Kárpáti Aurél: Budapest költője (Tegnap­tól máig, Bp., 1961); Fodor József: Őszi piros virágok. H. J. ötéves sírjára (Élet és írod, 1962. 35. sz.). — Szt. Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél (r., Bp., 1962). Helvey Laura (Arad, 1852. dec. 10.—Bp., 1931. febr. 1.): drámai színésznő. A színitano­dában Paulay Ede, Szigeti József és Gyulai Pál tanítványa volt. Elvégzése után 1870-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették, mely­nek 1909-től örökös tagja. 1914-ben vissza­vonult. Eleinte fiatal hősnőket játszott, Desde­monát, Ophéliát, Cordeliát, Mirandát (Shakes­peare színműveiben), valamint Ledért a Cson­gor és Tünde (Vörösmarty) bemutatóján. Legsajátabb területe az izgatóan modern, fö­lényes szellemű nagyvilági nő alakítása. Idő­sebb korában a Wilde-darabok öreg dámáit játszotta. — Irod. Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története (I., Bp., 1940). — Szt. Mikszáth Kálmán: Még újabb fény- és árnyképek. Hónap Tamás (Kosd, 1859. jún. 21. —Bp., 1934. márc. 15.): piarista rendfőnök. A teoló­giát Nyitrán végezte, tanári és bölcsészdok­tori oklevelet a bp.-i egy.-en szerzett. 1912-ben rendfőnökké választották. 1913 —1917 között Hültl Dezső műépítész tervei szerint Bp.-en megépíttette a rend új nagy székházát (az ELTE bölcsészettu­dományi karának épülete). 1918-ban beteg­sége miatt nyugalomba vonult. Henckel János (Lőcse, 1480 körül —Bo­roszló, 1539. nov. 5.): udvari pap, humanista. Lőcsei polgárcsalád sarja. Külföldi egy­­ek elvégzése után 1513-tól Lőcsén plébános, majd tornai főesperes. 1522-től Mária királyné ud­vari papja Znaimban, majd Augsburgban. Erasmista volt, kapcsolatban állott kora hu­manista tudósaival, elsősorban magával Eras­mussal, Melanchtonnal is baráti viszonyban volt. Megvádolták, hogy a protestánsokhoz húz, mire 1530-ban a királyné kénytelen volt elbocsátani. 1531-ben a sziléziai Schweid­nitz plébánosa, majd boroszlói kanonok. — Irod. Frankl Vilmos: H. J., Mária királyné udvari papja (Bp., 1872). Trencsényi-Waldapfel Imre: Erasmus és magyar barátai (Bp., 1941). Hende Vince (Kecskemét, 1892. ápr. 17.—Bp., 1957. jún. 24.): festő. Az Iparmű­vészeti Isk.-ban, majd a gödöllői művésztele­pen Körösfői-Kriesch Aladár mellett tanult. Főként dekoratív jellegű munkákat végzett (üvegablakok: Gellért Fürdő, Széchenyi Für­dő, Belügyminisztérium Kultúrotthona). Az MNG több akvarelljét őrzi. Henfner János (Leibnitz, 1799—Pest, 1856. júl. 22.): jogász, egyetemi tanár. Böl­cseleti, teológiai és jogi tanulmányokat foly­tatott és jogi doktorátust szerzett. 1827-től zágrábi jogok. tanár (politika, kereskedel­mi és váltójog), 1835-től a pesti egy. tanára (római jog, hűbérjog, büntetőjog). Közgaz­dasági kézikönyve már Adam Smith nézeteire épül. Magyar nyelvű büntetőjogi előadásai­nak kéziratát a bp.-i egy.-i könyvtár őrzi. Az első m. nyelvű római jogi tankönyv szerzője. — F. m. Introductio in oeconomiam politicam alias nationalem (Zagrabiae, 1831); Római magánjog (I —III. Pest, 1855 — 56.) — Irod. Radovics György: Büntetőjogi profesz­szorok (Bp., 1942). Hensch Árpád (Késmárk, 1847. okt. 26.— Bp., 1913. júl. 17.), mezőgazdasági író, az üzemtan és az üzemszervezés szakembere. A pesti egy.-en és a magyaróvári gazdasági ak.-on tanult 1869—71-ben. 1871—72-ben a hallei egy.-en tanult tovább, ezután mint gazdatiszt működött. 1876-tól 1880-ig a kas-

Next