Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
H - Hermányi Dienes József - Hernádi György, Hercz - Herpay Gábor - Herrer Cézár - Herrich Károly - Herrmann Antal
Hermányi Dienes tárház megépítése; a csongrádi, nyíregyházi és hűvösvölgyi zárdák felállítása; a berlini és az-amerikai kat. magyarság vallási és kulturális tömörítése. — F. m. Promptuarium Biblicum (Vác, é. n.); Promptuarium Patristicum (Vác, é. n.). Hermányi Dienes József (Olasztelek, 1699. szept. 26. — Nagyenyed, 1763. ápr. 12.), ref. lelkész, író. Nagyenyeden a kollégiumban tanult, előbb Torockószentgyörgyön, utóbb Nagyenyeden lelkész. Irodalommal, fordítással, történelmi anyaggyűjtéssel foglalkozott, 158 kötet kézirat maradt utána. Figyelmet érdemel anekdotagyűjteménye: A nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó hol kacagó Demokritus (részben kiadta György Lajos 1943-ban). Az anekdota mint önálló műfaj vele vonult be először a m. irodalomba, művében Erdély egész társadalmának keresztmetszetét kapjuk. — F. m. H. D. J. emlékirata (szemelvények, Kolozsvár, 1925); Nagyertyedi Democritus (anekdotagyűjtemény, sajtó alá rendezte Klaniczay Tibor, Bp., 1960). Hernádi György, Hercz (Székesfehérvár, 1899. júl. 17. —Bp., 1958. nov. 20.): költő, szerkesztő, a munkásmozgalom harcosa. A középisk. elvégzése után bevonult katonának (1917). Az 1918. okt.-i polgári demokratikus forradalom idején Székesfehérvár városparancsnokának választották. Még 1918-ban jelentkezett a KMP-be. A Tanácsköztársaság alatt szerk. a Fejérmegyei Népszavát (Dunai Ödönnel) és az ESZME c. folyóiratot (Pór Nándorral). 1919 végétől emigrációban élt, s továbbra is részt vett a munkásmozgalomban. Első versei a Ma c. folyóiratban, első kötete már Berlinben jelent meg. 1922-ben Bécsbe költözött, ahol befejezte félbeszakadt egy.-i tanulmányait. 1929 végétől egy évet Párizsban töltött, 1934-ben hazatért. Bekapcsolódott az itthoni munkásmozgalomba, letartóztatták, rendőri felügyelet alá helyezték. 1944-ben deportálták (Dachau), 1945. szept.ben érkezett haza. Itthon kereskedelmi szaklapokat, majd 1950-től haláláig az Újítók Lapját szerk. — F. m. Versek: Versek (Berlin, 1921); Ecce Homo (Bécs, 1928); Idegenből idegenbe (Bp., 1938); Számadás (Bp., 1941); Akik élve maradtak (Kassák Lajos előszavával, Bp., 1947); Földem, sorsom (Bp., 1959); Válogatott versek (Fáy Árpád előszavával, Bp., 1959); drámák: Az utolsó álom (Bp., 1941); Júdás (Bp., 1943). — írod. Kassák Lajos: Emlékezés H. Gy.-re (Élet és írod. 1958. 48. sz.). Herpay Gábor (Szabadszállás, 1885. okt. 5.—Debrecen, 1946. aug. 15.): levéltáros. 1910-ben a debreceni ref. teológián lelkészi, 1917-ben a debreceni egy.-en bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1912-től városi levéltáros, 1916-tól Hajdú vm. főlevéltárosa. 1944. okt.től Debrecen és Hajdú vm. főispánja, a demokratikus kormányzat megalakulása után a vm. alispánja lemondásáig. Gondos adatgyűjtésen alapuló helytörténeti és családtörténeti munkákat írt. — F. m. Debreczen sz. kir. városi rangra emelésének története (Koncz Ákossal, Debrecen, 1915); Debrecen sz. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái (Debrecen, 1916); Nemes családok Debrecenben (Debrecen, 1925); Nemes családok Hajdú vármegyében (Debrecen, 1926); Debrecenbe beköltözött polgárok. Matricula civium 1715 —1867 (Debrecen, 1936). Herrer Cézár (Luanco, 1868. dec. 23.— Bp., 1919. júl.): festő. Madridban, Párizsban, majd Nagybányán tanult. 1898-ban Nagybányán telepedett le, majd 1904-től Bp.-en élt. Tájképeket és intérieuröket festett a nagybányai festők és az akadémizmus stílusát elegyítő stílusban. Herrich Károly (Makó, 1818. dec. 4.— Bp., 1888. nov. 21.): vízépítő mérnök, a Tisza-szabályozás felügyelője. Tanulmányait Pozsonyban és a pesti Mérnöki Intézetben végezte 1841-ben. Előbb mint uradalmi mérnök a Tiszántúlon dolgozott, majd 1847-től a Tisza-szabályozásnál a felső-tiszai szakasz osztálymérnöke volt. A szabadságharc után 1850-től a Tisza-szabályozási bizottmány főmérnöke, 1857-től a központi felügyelőség ideiglenes főnöke lett, 1863-ban több tervváltozatot dolgozott ki a tiszakörösi öntöző-és hajózócsatornára, 1867-ben mint mint osztálytanácsos, majd 1869-től a Tisza-szabályozás központi bizottságánál mint műszaki tanácsos vitt vezető szerepet a Tisza-szabályozásban; újjászervezte a Tiszavölgyi Társulatot (1877 — 78). Az elért eredmények azonban nem voltak elegendők az 1879-i szegedi árvízkatasztrófa elhárítására. 1879-ben nyugdíjazását kérte. Tekintélyes irodalmi tevékenysége magas szakmai felkészültségről tanúskodik. Első volt hazánkban, aki a mezőgazdasági vízgazdálkodást szervezte. — F. m. Észrevételek Lechner Gyula előadására (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1871); Előterjesztés a Tiszaszabályozás keletkezéséről, fejlődéséről és jelenlegi állásáról (Bp., 1873); A Buda és Pest közötti Dunaszabályozásról (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közi, 1875); Tiszaszabályozás és a szegedi válság (Bp., 1879). — Irod. Sárközy Imre: Régibb vízimérnökeink . . . (Bp., 1897); Magy. műszaki alkotók (Bp., 1964); Herrmann Antal (Brassó, 1851. júl. 30.— Szeged, 1926. ápr. 15.): etnográfus, tanár.