Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

J - Jordánszky Elek - Jósa András - Jósika István - Jósika Kálmán, báró - Jósika Miklós, báró

819 kívül is terjedhet. Több gyógyvíz-leírása is ismeretes. — M. De aquis medicatis in genere.. . (Basiliae, 1575); Pestis phaenomena. . . (Fran­cofurti 1576); Morbus Bruno-Gallicus... (Fran­cofurti, 1577); De aquis medicatis Moraviae . . . (Francofurti, 1586). — Irod. Görgényi Géza, Kolozsvári J. T. az első magyar orvosbalne­ológus (Orv. Hetil. 1964. 24. sz.). Jordánszky Elek (Kassa, 1765. szept. 15.—Esztergom, 1840. febr. 17.): teológiai író. Kassán és Pozsonyban tanult, majd 1780-tól mint kat. papnövendék Pozsonyban és Nagyszombatban folytatta tanulmányait. 1789-ben pappá szentelték. 1807-től pozso­nyi, 1816-tól esztergomi kanonok. 1825-től prépost, 1827-től nagyszombati érseki hely­nök, 1830-tól c. püspök. Számos latin és m. nyelvű teológiai munkát írt. A róla elnevezett J.-kódex — mely egy ideig az ő tulajdonában volt — egyik legértékesebb 16. sz.-i nyelv­emlékünk. Jósa András (Nagyvárad, 1834. nov. 30.— Nyíregyháza, 1918. szept. 6.): régész, orvos és antropológus. A magyaróvári gazdasági ak. elvégzése után Nagycenken, Széchenyi István birtokán volt gyakornok. 1864-ben a bécsi egy.-en orvosdoktori oklevelet szer­zett. Nagykállóban kórházi, 1884-ben Nyír­egyházán Szabolcs vm.-i főorvos lett. Nagy érdeme a Szabolcs vm.-i múz. létrehozása, mely ma nevét viseli. Irodalmi működése leginkább a Szabolcs vm.-i őskori és hon­foglalás kori leletek ismertetésére szorítko­zott. Igen sok kisebb-nagyobb közleménye jelent meg. — M. A szabolcsmegyei nyírség ősrégészeti leletei s leshelyeiről (Magy. orvosok és természetvizsgálók munkálatai, XIV. Pest, 1870); Szabolcsmegyei bronzleletekről (Archaeol. Ért. 1893); Bronzkori halmazleletek (J. A. Múz. Évkve, VI —VII. 1963 —1964. Nyíregy­háza, 1965, posztumusz munka). — Irod. Rákos Sándor: J. A. a „nyíri kuruc" (Élet és Tud. 1955. 2. sz.); Csallány Dezső: J. A. irodalmi munkássága (Bp., 1958); Ratkó Ferenc: Emlékezés J. A.-ra (Orsz. Orvostört. Kvtári Közi, 1964. 33. sz.). Jósika István (? —Szatmár, 1598): erdélyi főúr. Kisnemesi sorból emelkedett fel házas­sága révén. 1593-ban feleségül vette Gyulai Pál özvegyét, Füzy Borbálát, aki rokonság­ban állott a Báthoriakkal. 1595 után, Báthori Zsigmond fejedelemsége alatt Erdély kan­cellárja. 1598-ban azonban azzal a gyanúval, hogy a fejedelemségre tör, Zsigmond elfo­gatta és ítélet nélkül lefejeztette. Elkobzott birtokait később fia, Zsigmond visszasze­rezte. — Szt. Jósika Miklós: J. I. (I., I —V. Pest, 1847.) Jósika Kálmán, báró (Kolozsvár, 1837 — Bp., 1910. aug. 6.): földbirtokos, újságíró, J. Miklós unokaöccse. A Budai Lapok (1863), Magyar Állam (1868—75) és a Magyar Korona konzervatív szellemű lapok (1877 — 85) szerk.­je volt. Franciás társadalmi színműveket és regényeket írt. A korabeli sajtó erősen támadta A pesti demimonde c. színjátékát naturalizmusa miatt. — M. Beszélyei (Pest, 1856); A lelkész (r., I — II. Pest, 1871); Színművei (Bp., 1873); Látszat és valóság (r., Bp., 1902). — Irod. As­bóth János: Irodalmi és politikai arcképek (Bp., 1876). Jósika Miklós, báró (Torda, 1794. ápr. 28. —Drezda, 1865. febr. 27.), a magyar regényirodalom egyik jelentős első képvise­lője, az MTA tagja (t. 1835, ig. 1836, t. 1843). Erdélyi főnemesi családból származott. A kolozsvári piarista gimn.-ban tanult 1811-ig. Ekkor katonának ment, majd az 1815-i Józsa Béla Jósika Miklós Jósika Miklósné 52* Jósika

Next