Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

B - Baja Mihály - Bajáki Ferenc - Bajcsy-Zsilinszky Endre

71 (Pozsony, 1851); Az ausztriai általános ma­gánjog alaptanai (Pest, 1868); A bírósági szer­vezet és peres eljárás köztörvényi polgári ügyekben (Bp., 1877);­­ Apáthy István emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek III. Bp., 1885); Baja Mihály (Végvár, 1879. dec. 11.— Debrecen, 1957. febr. 5.), ref. lelkész, író. A teológiát Debrecenben és Bp.-en végezte. Lelkész volt 1914-ig Amerikában, hazatérte után Túrkevén és 1921-től Debrecenben. Egy­házi dolgozatain kívül több verseskötete jelent meg. 1931-től a Petőfi Társ. tagja. Versei je­lentek meg a Bokréta c. gyűjteményben. — M. Babiloni vizek mellett (Debrecen, 1918); Oh, szép ifjúságom (Békéscsaba, 1926); Szól a harang (Bp., 1930); Debreceni öreg kollégium (Debrecen, 1940). Bajáki Ferenc (Kecskemét, 1883. máj. 6.— SZU, 1938), a magyar munkásmozgalom harcosa. Műlakatos volt. Az I. világháború előtt és alatt a Magyarországi Vas- és Fémmun­kások Orsz. Szövetségének egyik vezetője. 1900-tól a szociáldemokrata párt, 1919-től a KMP tagja volt. A Tanácsköztársaság idején a szociális termelés népbiztosa, a Népgazda­sági Tanács elnöke. Az ellenforradalom hatalomra jutása után életfogytiglani fegy­házra ítélték. 1922-ben a szovjet—m. fo­golycsere következtében Moszkvába került, ahol mint szakmunkás dolgozott és tevéke­nyen részt vett a m. kommunista emigránsok munkájában. 1938-ban letartóztatták. A tör­vénysértések áldozata lett. — Irod. Dokumen­tumok a magyar forradalmi munkásmozga­lom történetéből (Bp., 1964). Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. jún. 6.— Sopronkőhida, 1944. dec. 24.): publicista és politikus, a II. világháború ide­jén a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége és vértanúja. Jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte, majd hazatérve ügy­védjelölt lett. Békéscsabán családja és a demokrata parasztvezér, Áchim L. András között politikai és családi okokból kiélező­dött a viszony. Ennek következtében 191­5. máj. 14-én a két Zsilinszky fivér Achimot lelőtte. A fiatal jogász közigazgatási pályára ment és Árva vm.-ben főispáni titkári állást töltött be. Az I. világháborúba huszár had­nagyként vonult be és 1916-ban súlyosan meg­sebesült. 1918. nov.-ben a Magyar Országos Véderő Egylet (MO­VE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált, majd visszatérve Szegeden csatlako­zott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletár­diktatúra megdöntése után a Gömbös vezetése alatti nacionalista és fajvédő csoport (Eckhardt, Kozma stb.) tagjaként a Szózat c. fajvédő lap főszerk.-je lett. Derecskén 1922-ben egységes párti programmal képviselővé választották, de 1923-ban Gömbössel együtt kilépett Bethlen pártjából és részt vett a Fajvédő Párt megalapításában. 1925-ben vitézzé avat­ták és ettől kezdve anyja nevét felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet hasz­nálta. 1926-tól a Magyarság vezércikkírója, 1928-ban megindította Előőrs c. lapját, amely fórumot adott József Attillának,Féj­a Gézának, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak stb. Ettől kezdve lassanként eltávolodott Gömbös Gyulától és megkezdődött fordulata a demokratikus ellenzéki politika felé. 1930 — 31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, és 1932. márc. 15-től kezdve az Előőrs utódaként megindította a Szabadság c. heti­lapot, amely a náciellenes szellemi és politikai Bagi Hana Bajcsy-Zsilinszky Endre Bajor Gizi

Next