Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

K - Kármán Mór

863 gyárra fordította és kiadta Székely József 1860-ban. ~ Pozsonyban letette jogi vizs­gáit és Pestre jött. Itt ügyvéd lett. 1792-ben belépett az egyik szabadkőműves pá­holyba. Szoros összeköttetésben állt a pro­testáns főúri házakkal, a Ráday, Beleznay, Podmaniczky családokkal. II. József ural­mának végén és II. Lipót alatt (az 1780 —90-es évek fordulóján) az európai műveltség szük­ségének tudata és a nemzeti érzés együttesen munkálkodott a közszellem kialakításában, szívvel-lélekkel állt e törekvések szol­gálatába. 1792-ben gr. Ráday Pál mellett részt vett az első m. színtársulat szervezésé­ben. Ő körvonalazta először azt a programot, hogy Pestet irodalmi központtá kell tenni, se célból a szintén ifjú Schedius Lajossal, a pes­ti egy. esztétikatanárával és Pajor Gáspár or­vossal szövetkezve 1794 elején megindította az Uránia c. évnegyedes folyóiratot — első­sorban a nőolvasók számára. A folyóirat szépirodalmi dolgozatokat és iránycikkeket közölt; művelt közönséget kívánt nevelni, ezért tárgyköre széles, hangja választékos. Az Urániának mindössze három kötete jelent meg; 1795 elején megszűnt. Megszűnése szo­rosan összefügg Ferenc császár abszolutizmu­sával. Midőn a kormány felfedezte Martino­vics jakobinus mozgalmát, ~ — aki kap­csolatban állt Martin­ovicsékkal — a letar­tóztatások miatt 1795. ápr.-ban visszavonult szülővárosába, Losoncra. Nagy tervei, ame­lyeket folyóiratával, munkatársaival és dol­gozataival maga elé tűzött, kilátástalanná vál­tak . . . Tragikus hirtelenséggel mindmáig nem tisztázott körülmények között halt meg huszonhat éves korában. Halála után folyó­irata ügyében hatósági vizsgálat indult. — ~ a felvilágosodás kori m. irodalom egyik leg­nagyobb ígérete és Bessenyei mellett leg­művészibb prózaírója. Alkotó- és előadó­művészete egyaránt mutatja sokoldalú te­hetségét. Összes dolgozata az Urániában jelent meg. Fő műve, a Fanni hagyományai c. napló- és levélformában írt szentimentális regény rendkívül finom lélektani elemzésé­vel tűnik ki. Hősnőjét a feudális családi zsar­nokság fosztja meg a boldogság lehetőségé­től. Novellái és kisebb írásai is (A módi c. szatíra, A fejveszteség c. dramatizált törté­net, A kincsásó c. elbeszélés stb.) műfaji új­szerűségükkel méltán érdemelnek elismerést. A nemzet csinosodása c. tanulmányában a m. társadalom és a vidéki nemesség korképét s az irodalmi állapotokat festi. A fordítások helyett eredeti munkákat, pusztán formai szépség helyett tartalmi mélységet kívánt a társadalmi haladás érdekében. Eredeti mű­veket sürgető eszméi éppúgy szemben állnak Kazinczyéval (aki fordításokkal akarta kez­deni a megújhodást), mint ahogy stílustörek­vései is a Kazinczy-féle nyelvújításnál ráz­kódástól mentesebb, egyenletesebb utat je­löltek ki a nemzet „csinosodása" — művelő­dése — számára. — M. K. J. művei (Abafi Lajos gondozásában és életrajzi bevezetésével. I —II. Bp., 1880); K.J. válogatott művei (Né­medi Lajos gondozásában és bevezetésével. BP., 1955)­ — Irod. Gálos Rezső: K.J. (Bp., 1954); Waldapfel József: A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Bp., 1954); Hor­váth János : A magyar irodalom a felvilágoso­dás korában (Bp., 1954); Horváth János: K.J. (Válogatott tanulmányok, Bp., 1956);. Wéber Antal: A magyar regény kezdetei (Bp., 1959)­— Szt. Stetka Éva: Kármán (vers). Kármán Mór (Szeged, 1843. dec. 25.— Bp., 1915. okt. 14.): pedagógus, művelődés­ Karlovszky Bertalan Kármán Mór Károli János Kármán

Next