Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
B - Bocatius János; Bock - Bochkor Károly - Bochkor Mihály - Bocskai István
egy.-en. Ugyanebben az évben tanulmányúton volt Amerikában, Angliában. Hazatérve építészeti irodát nyitott Bp.-en. Több vidéki templomot (pl. debreceni gör. kat.), kastélyt (Mezőlaborc, Balatonföldvár), középületeket (debreceni postapalota, munkácsi városháza stb.) épített. Építészeti szakirodalmi munkásságot is folytatott. Egy ideig a Budapesti Építészeti Szemlét szerk., a Magyar Építőművészek Szövetségének egyik alapító tagja volt. Bocatius János: Bock (Wetschau, Lausitz, 1549 —Uherski-Brod, Morvao., 1621. okt. 31.): humanista költő és író. Kassai főbíró. Isk.-it Szászo.-ban végezte, Wittenbergben magisteri fokozatot szerzett. Az 1580-as években Mo.-ra költözött. Előbb a Szepességen, majd valószínűleg Selmecbányán volt tanító, 1594-ben az eperjesi kollégium rektora. Ekkor már országos hírű pedagógus és költő. 1598-ban I. Rudolftól m. nemességet és koszorús császári költő címet kapott. 1599-ben Kassa városa meghívta isk. irányítására. 1603-ban a város főbírája lett. 1604 elején a város megbízásából a császárnál járt a protestánsoktól erőszakkal elvett nagytemplom visszaadása ügyében, de eredménytelenül. 1605. nov. 11-én Bocskai csapatai előtt megnyitotta a város kapuit. Ettől kezdve a fejedelem bizalmas híve és udvari költője. 1606-ban Bocskai megbízásából a német birodalomba ment, hogy megszerezze a német protestáns fejedelmek támogatását, de Henrik braunschweigi hg. elfogatta és kiszolgáltatta a császárnak. Életfogytiglani börtönre ítélték, de 1611-ben megszökött a prágai börtönből. Kassára menekült, majd a császári kegyelem elnyerése után ismét a kassai isk. rektora. Bethlen Gábor idején a gyulafehérvári könyvtár ig.-ja és fejedelmi titkos tanácsos. Többször járt diplomáciai megbízásokban, egyik útján érte utol a halál. Számos latin nyelvű dicsőítő költeményt és üdvözlő beszédet írt. Megírta Mo. és Erdély Bethlen alatti történetét is, de ez a munkája elveszett. Megírta útját Bocskaival Rákos mezejére. — Commentatio epistolica, 1605 (kiadta Bél Mátyás, Adparatus, I. Posonii, 1735); Hungaricos libri poematum V. (latin versek gyűjteménye, Bartphae, 1599). Bochkor Károly (Csíksomlyó, 1847 —Bp., 1918. máj. 8.): jogász, egyetemi tanár, állami számviteli szakíró. 1867-től számvevőségi tisztviselő, 1877-ben a bp.-i egy.-en az államszámvitel magántanára, 1881-ben egy.-i képviselő, 1889-től egy.-i r. tanár. — M. A magyar államszámvitel rendszere (Bp., 1887); A gazdasági számtartás rendszere (Bp., 1906). Bochkor Mihály (Szászrégen, 1877. dec. 19.— Kolozsvár, 1920. nov. 3.): jogász, egyetemi tanár. Bécsben és Kolozsvárott végezte jogi tanulmányait. Az Erdélyi Róm. Kat. Státus helyettes, majd rendes titkára lett. 1914-től a pozsonyi egy.-en az egyházjog, 1917-től a kolozsvári egy.-en a m. alkotmánytan és jogtörténet tanárává nevezték ki. Szerk. az Erdélyi Múzeum Egyesület Jog- és Társadalomtudományi Szakosztálya kiadványait. — M. A jogtudomány új korszaka küszöbén (Kolozsvár, 1907); Az erdélyi katolikus autonomia (Kolozsvár, 1911); Az 1643 — 44 erdélyi orsz. rendek vallásügyi tárgyalásai (Brassó, 1913); Emlékkönyv Farkas Lajos jubileumára (többekkel, Kolozsvár, 1914). — Irod. B. M. (Ország Világ, 1909.) Bocskai István (Kolozsvár, 1557. jan. 1.— Kassa, 1606. dec. 29.); Erdély fejedelme (1605 — 1606). Középbirtokos család sarja, ~ György és Sulyok Krisztina fia. A bécsi udvarban apród, majd visszatérve Erdélybe, 1592-től váradi kapitány s a törökellenes párt egyik vezéralakja. Unokaöccse, Báthori Zsigmond fejedelem nevében 1595-ben ő kötötte meg a török elleni szövetséget I. Rudolf császárral, ahogy a törökkel való szakítást ellenző politikai párt megtörésében is ő volt a fejedelem fő támasza. 1595-ben fővezérlete alatt az erdélyi és havasalföldi haderő Giurgiunál nagy győzelmet aratott a török seregen. Az ígért császári segítség azonban elmaradt, Erdély pedig egymaga a török erejének nem tudott ellenállni. Báthori lemondott, a fejedelemség területe csatatérré vált és szinte teljesen elpusztult. Amikor 1602-ben tiltakozott Basta tábornok rémuralma ellen, Prágába internálták és csak két év múlva engedték haza. A Habsburg uralomból kiábrándulva bihari birtokaira húzódott vissza. A török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor arra biztatta, hogy álljon egy Habsburgellenes felkelés élére, s ehhez a török szövetségét helyezte kilátásba. Levelezésük a kassai főkapitány, Belgiojoso kezébe került, aki már régóta leste az alkalmat, hogy lecsapjon ~ra és birtokait elkobozza. A végső veszélyben ~ megnyerte a hajdúkat, s ezek 1604. okt. 15-én Álmosd és Diószeg között szétszórták a ~ ellen vonuló császári sereget. A hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok élén indította meg az idegen uralom elleni szabadságharcot. Hamarosan csatlakozott hozzá az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605 végére Mo.-nak a töröktől el nem foglalt része és Erdély a fölkelők birtokában volt, miközben az 1605. febr.-