Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
B - Berczy Géza - Bérczy Ernő, Márton - Bérczy Károly - Berda Ernő - Berda József
Bérczy 186 tagja (1873), írói pályáját versekkel kezdte, írt elbeszéléseket, a Borsszem Jankó állandó munkatársa, a Pesti Napló heti tárcaírója (1870—72), de sikereit színdarabjaival érte el. Első műve 1862-ben került színre a Nemzeti Színházban, első sikere A fertálymágnások (1867) c. operett. A Kisfaludy Sándor szerelméről szóló Himfy dalaival (1898) megteremtette a m. irodalomtörténeti tárgyú vígjátékot, — M. Az igmándi kispap, (népszínmű, 1881); Nézd meg az anyját (vígjáték, Bp., 1883); A Protekció (vígjáték, Bp., 1885); Himfy dalai (vígjáték, 1898); Színművei (I—V., 1912). — Irod. Kozma Andor: B. Á. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1921); Berczik Árpád: B. Á. (Bp., 1933); Molnár Pál: B. Á. a drámaíró (Bp., 1936); Berczy Géza (Bp., 1902. márc. 6. —Bp., 1963. okt. 8.): színész. 1920-ban Rózsahegyi Kálmán színiisk.-ját végezte, majd az újpesti színtársulatnál játszott. 1921-ben a Vígszínház szerződtette. A ,,naturburs" szerepkörben vált népszerűvé. 1927-ben a Fővárosi Operettszínház, 1930-ban a Magyar Színház tagja, de játszott majdnem valamennyi fővárosi magánszínházban. A felszabadulás után a Nemzeti Színház szerződtette, 1959-ben ment nyugdíjba. A halál a Televízió épületében érte. Terjedelmes m. színházi könyv-, kép- és színlapgyűjteményének legjelentősebb része egyedülálló. Cirkusz, artista és varieté vonatkozású anyaga volt. — I. f. Diadalmas élet (1923); Naftalin (1927); Ismeretlen ellenfél (1940); Vissza az úton (1940); Európa nem válaszol (1941). Bérczy Ernő, Márton (Nagyvárad, 1889. máj. 7. —Bp., 1931): színész, rendező. Rákosi Szidi színiisk.-jának elvégzése után Kolozsvárra, innen Debrecenbe, majd Krecsányi buda — temesvári társulatához szerződött. Az 1920-as években a Belvárosi Színház és a Renaissance Színház tagja volt. E két színháznál rendezőként is működött. 1928-ban az Új Színház szerződtette főrendezőnek. — Sz. Tódor (Földes Imre: Terike), Szvetozár (Szenes Béla: A buta ember), Tamás (Szenes Béla: A gazdag lány), Hubert (Savolt: Kékszakáll nyolcadik felesége). Bérczy Károly (Balassagyarmat, 1821. márc. 2.—Pest, 1867. dec. 11.): író, újságíró, műfordító, az MTA 1. tagja (1859). Jogi tanulmányainak befejezése után 1842-től a Helytartótanácson, 1847-től Széchenyi munkatársaként, annak közlekedési osztályán működött. Betegsége miatt 1849-ben megvált a hivatali pályától és újságíró lett. Az 1850-es évek első felében a Pesti Napló külpolitikai rovatát vezette. Barátja és első életrajzírója volt Madách Imrének. Szépirodalmi tevékenysége jelentős: elbeszéléseket, karcolatokat írt, Dickens és Washington Irving műveiből fordított. Kitűnő Anyegin-fordítása (1866) népszerűvé tette Puskint a m. olvasóközönség körében. 1857. jan. 15-én ő indította meg az első m. nyelvű sportlapot Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel. (A lap címe 1858-tól 1918-ig Vadász és Verseny Lap.) 1863-ban Hazai és külföldi vadászrajzok címmel is indított folyóiratot. 1862-től a Kisfaludy Társ. tagja volt. — Al. Élet és ábránd (novellák, Pest, 1852); Világ folyása (Pest, 1853); Világkrónika (Pest, 1856); Magyar—német és németmagyar vadász-misszótár (szerk. Pest, 1860). — Irod. Arany László: Emlékbeszéd B. K. felett (Pest, 1876. Ért. az MTA nyelv és széptudom. osztály köréből, V. 4. 10. sz.); Balogh Károly: Az első magyar sportlap (Testnevelés, 1938. 6—7. sz.); Fodor András: B. K. emlékezete (Nagyvilág, 1966. 7. sz.); Berda Ernő (Bp., 1914. júl. 18.—Bp., 1961. jan. 14.): festő. Fényképészinaskodás után 1931-től 1933-ig Szőnyi festőisko-jában, majd 1933 —35 között a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, tanulmányait azonban anyagi okokból nem fejezhette be. 1935-ben műszaki rajzolóként dolgozott. Katonai szolgálat után 1939-ben leszerelt, de csakhamar súlyosan megbetegedett. Megalakulásától tagja lett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, 1934-től a Kommunista Párt tagjaként részt vett a kommunista képzőművészek mozgalmi és művészi tevékenységében. 1933-ban a Szinyei Társ. díját kapta, 1945-ben Rezesműhely c. képével elnyerte a Művészeti Tanács nagydíját. 1948 — 50 között a vasutas képzőművészeti szabadisk.-n tanított. 1948-ban az úttörővasút állomásépületének falképeit festette. 1955-ben gyűjteményes kiállítása volt a Fényes Adolf Teremben. Egyre súlyosbodó betegsége mindinkább gátolta a munkában. Műveinek formanyelve rokon volt a mexikói neorealizmuséval. — Irod. Németh Lajos: A Szocialista Képzőművészek Csoportjának története (A Magy. Műv. tört. Munkaközösség Bvk., 1952). Berda József (Bp., 1902. febr. 1.—Bp., 1966. júl. 6.): költő, József Attila-díjas (1965). Proletár környezetből indult életútjára. Volt lakatos, kifutó, könyvügynök. Első verskötete: Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelent meg. Krúdy Gyula írt hozzá előszót. Bár mindvégig a szegénység útját járta, mégis ódai hangon, főként a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű szabadverseket. Első