Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

H - Halasy Olivér, Haltmayer - Halász Ferenc, 1882-ig Fischer - Halász Gábor

kor Garamlökön, majd Léván, 1856-ban Pápán lett népisk.-i tanító. Számos m. nyelvű tan­könyv szerzője. 1858-tól szerk. Pápán az Egyházmegyei Népiskolai Közlöny c. folyóira­tot. Halasy Olivér, Haltmayer (Újpest, 1909. júl. 31. —Bp., 1946. szept. 10.): városi szám­tanácsos, az úszás és a vízilabdasport ver­senyzője. Diákkorában villamosszerencsétlen­ség következtében bal lába megcsonkult, mégis az úszósportban a legjobbak közé küz­dötte fel magát. Tagja volt az 1932-ben Los Angelesben és az 1936-ban Berlinben olimpiai bajnokságot nyert vízilabdacsapat­nak. Részese a vízilabdázók 193­2-i párizsi, 1934-i magdeburgi és 1938-i londoni Európa­bajnoki győzelmének. 1931-ben Párizsban az 1500 m-es gyorsúszás Európa-bajnoka. 1926— 38 között a 400 m-es gyorsúszásban 2, a 800 m-es úszásban 5, az 1500 m-es úszásban 7, folyamúszásban pedig 11 országos bajnokságot nyert. 1929 —1931 között az Újpesti Torna Egylet (UTE) keretében 91 alkalommal vízi­labda-, 5 alkalommal úszóválogatott volt. Halász Ferenc, 1882-ig Fischer (Beregszász, 1849. márc. 1.—Bp., 1910. júl. 2.): pedagó­gus. Magántanítóskodás után 1869-ben az ung-beregi tanfelügyelőséghez került, köz­ben magánúton elvégezte a kassai jogok.-t. 1876-ban Bereg vm. tanfelügyelőjévé nevez­ték ki; 1895-től a vallás- és közoktatásügyi min.-ban az állami népoktatási alosztály ve­zetője. Az állami isk.-k felállítását a nem­zetiségek magyarosítására akarta felhasználni. Az Ung c. lap segédszerk.-je (1876) volt. — F. m. Jelentés Bereg megye népiskolai közokta­tásának 1877 — 78 évi állapotáról (Bp., 1879); Bereg vármegye népoktatásügye 1876—1886. években (Beregszász, 1887); A népiskolai tan­felügyelet reformja (Bp., 1897); Állami nép­oktatás (Bp., 1902); Nemzeti állam és népokta­tás (Bp., 1906). Halász Gábor (Bp., 1901. júl. 4.—Balf, 1945. márc.): kritikus, irodalomtörténész. A bp.-i egy.-en 1925-ben bölcsészdoktorátust szerzett. 1925—26-ban állami ösztöndíjjal Pá­rizsban és Olaszok­ban tartózkodott. 1927-ben díjtalan gyakornok, majd könyvtáros az OSZK-ban. A fasizmus áldozata lett. Mint munkaszolgálatost behívták, a balfi táborban pusztult el. Tanulmányai, cikkei és kritikái a Nyugatban és más folyóiratokban jelentek meg. A két világháború közötti korszak egyik jelentős esszéistája; munkáit nagy tu­dás, műgond és humanista szemlélet jellemzi, és mindenekelőtt az értelem tisztelete. Az ész, az értelem törvényeinek nevében for­dult szembe mind határozottabban a kor irracionális szellemi és politikai áramlataival, így jutott el esztétikájában a realizmus vállalásáig, politikai magatartásában pedig kezdeti arisztokratikus konzervativizmusát mind inkább feladva a 19. sz.-i demokra­tikus liberalizmus lett az eszménye. Az 1940-es évek első felében határozott állásfoglalást jelentett ez mindenfajta fasiszta diktatúrával szemben. Jelentős tanulmányokkal kísérve kiadta Justh Zsigmond naplóját (Bp., 1941), sajtó alá rendezte Madách összes műveit (Bp., I —II. 1942) és szerk. Az angol irodalom kincsesháza c. antológiát (Bp., 1942). — F. m. Az értelem keresése (Bp., 1838); Magyar szá­zadvég (Bp., 1945); Válogatott írásai (Bp., 1959. Műveinek teljes bibliográfiájával). — Irod. Babits Mihály: Könyvről-könyvre (1935); Tolnai Gábor: H. G. (Magy. Könyv­szló, 1946); Sőtér István: H. G. (1948); B. Ungár Yvette: H. G. (Irod. tört. Közl. Halász Gábor Halász Gyula Halász Imre

Next