Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

J - Justh Zsigmond - Justus Pál

830 volt. 1891-ben a Függetlenségi Párt alelnö­kévé, 1893-ban elnökévé választották. Döntő szerepe volt Wekerle egyházpolitikai reform­jainak keresztülvitelében. A 48-as frakciók szétválásakor szakított Ugron Gábor csoport­jával. A párt egyesülésekor ismét elnökké választották, 1895-ben azonban lemondott a hazatért Kossuth Ferenc javára. Tovább is szerepet vitt azonban az ellenzéki meg­mozdulások, így 1897-ben a büntető perrend­tartás ún. sajtóparagrafusa ellen, 1898-ban a Bánffy-kormányt megbuktató obstrukció vezetésében. 1905-ben a képviselőház elnö­kévé választották. Kossuth Ferenctől eltérően mérsékelt álláspontot foglalt el a horvát képviselők obstrukciójával szemben, amelyet a Kossuth által Horvátok­ban az államvasutak­nál bevezetett m. szolgálati nyelv váltott ki. Az önálló Nemzeti Bank követelésében éles ellentétbe került a párt Kossuth által vezetett csoportjával és 1909-ben lemondott a házelnökségről. Ezt követően a polgári radikálisokkal és a szociáldemokratákkal együttműködve lépett fel az általános válasz­tójog érdekében. 1912-ben vezette a Tisza elleni obstrukciót. 1913-ban Tisza István politikájával szemben ismét az egyesült függetlenségi párt társelnöke lett Kossuth Ferenccel, azonban a tényleges vezetést át­engedte Károlyi Mihálynak, a párt ügyvezető elnökének, egyetértve Károlyi polgári radi­kális programjával. Élete utolsó éveiben be­tegeskedése miatt visszavonult a politikai élettől. — M. Beszédei (Bp., 1913). — Irod. Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961); Pölöskei Ferenc: A koalíció felbom­lása és a Nemzeti Munkapárt megalakulása 1909-10 (Bp., 1963). Justh Zsigmond (Pusztaszentetornya, 1863. febr. 16. —Cannes, Franciao., 1894. okt. 9.), író. ~ Gyula fivére. Földbirtokos. Jogi és nemzetgazdasági tanulmányait Németo.-ban és Franciao.-ban végezte. Reviczky biztatására kezdett írni. Első írásai (Káprázatok, 1887; Művész szerelem, 1888; Páris elemei, 1889) francia hatás alatt születtek. Később az alföldi nép életét tanulmányozta és pszichológiai realizmussal ábrázolta népi hőseit (A puszta könyve, 1892; Gányó Julcsa, 1894; Delelő és egyéb elb.). Birtokán paraszt műkedvelők­kel maga rendezte népszínműveket és klasszi­kus drámákat mutattak be. A kiválás genezise c. tervezett regényciklusnak csak három köte­te készült el: A pénz legendája, 1893; Gányó Julcsa, 1894 (Rózsa Miklós 1902-ben A hit címmel népszínművé dolgozta át); Fuimus, 1895. Ezekben az arisztokrácia életét bírálta és a m. falu életét vizsgálta. — F. m. Ádám (első r., sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1941); Naplója (franciao.-i és hazai napló, sajtó alá rendezte Halász Gábor, Bp., 1941). — Irod. Szinnyei Ferenc: J. Zs. (Bpesti Szle, 1918); Kiss Gizella :J. Zs. (Bp., 1932); Kozocsa Sándor: J. Zs. parasztszínháza (Válasz, 1947); Diószegi András: J. Zs. (Irod. tört. 1960); Réz Pál: J. Zs. (Élet és Irod. 1963. 8. sz.) Justus Pál (Pécs, 1905. ápr. 7.—Temesvár, 1965. dec. 28.): társadalomtudományi író, költő, műfordító. Bolognában és Párizsban végezte bölcsészeti tanulmányait 1924 —1927-ben. 1944-ig Bp.-en bank-, ill. magántisztvise­lő volt. 1944-ben Borba deportálták. A felsza­badulás után az SZDP központi vezetőségé­nek tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus c. lap szerk.-je, majd ogy.-i képviselő. 1949-ben koholt vádak alapján bebörtönözték. 1955 végén szabadult, akkor rehabilitálták. Azóta haláláig a Corvina Könyvkiadó felelős szerk.-je. A munkásmoz­galomban 20 éves kora óta vett részt. Tevé­kenyen bekapcsolódott a Kassák Lajos veze­tése alatt álló baloldali szocialista Munka­körbe. Számos közgazdasági és szociológiai tanulmánya jelent meg, sok politikai ismeret­terjesztő füzetet írt. Verseinek tartalmában és formájában Kassák hatása érződik. Lefor­dította Shakespeare szonettjeit, fordított még Sartre, Westling, Voltaire, Maupassant, Coc­teau, Gorkij stb. műveiből.— F. m. Fekete ormok alatt (versek, Bp., 1925); Az utak éneke (versek, Bp., 1930); A szocializmus útja (Tanulmányok, Bp., 1945); A monopolkapi­talizmus gazdasági szerkezete (Bp., 1946). — írod. Nekrológ (Élet és íród. 1966. 2. sz.).

Next