Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
J - Justh Zsigmond - Justus Pál
830 volt. 1891-ben a Függetlenségi Párt alelnökévé, 1893-ban elnökévé választották. Döntő szerepe volt Wekerle egyházpolitikai reformjainak keresztülvitelében. A 48-as frakciók szétválásakor szakított Ugron Gábor csoportjával. A párt egyesülésekor ismét elnökké választották, 1895-ben azonban lemondott a hazatért Kossuth Ferenc javára. Tovább is szerepet vitt azonban az ellenzéki megmozdulások, így 1897-ben a büntető perrendtartás ún. sajtóparagrafusa ellen, 1898-ban a Bánffy-kormányt megbuktató obstrukció vezetésében. 1905-ben a képviselőház elnökévé választották. Kossuth Ferenctől eltérően mérsékelt álláspontot foglalt el a horvát képviselők obstrukciójával szemben, amelyet a Kossuth által Horvátokban az államvasutaknál bevezetett m. szolgálati nyelv váltott ki. Az önálló Nemzeti Bank követelésében éles ellentétbe került a párt Kossuth által vezetett csoportjával és 1909-ben lemondott a házelnökségről. Ezt követően a polgári radikálisokkal és a szociáldemokratákkal együttműködve lépett fel az általános választójog érdekében. 1912-ben vezette a Tisza elleni obstrukciót. 1913-ban Tisza István politikájával szemben ismét az egyesült függetlenségi párt társelnöke lett Kossuth Ferenccel, azonban a tényleges vezetést átengedte Károlyi Mihálynak, a párt ügyvezető elnökének, egyetértve Károlyi polgári radikális programjával. Élete utolsó éveiben betegeskedése miatt visszavonult a politikai élettől. — M. Beszédei (Bp., 1913). — Irod. Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961); Pölöskei Ferenc: A koalíció felbomlása és a Nemzeti Munkapárt megalakulása 1909-10 (Bp., 1963). Justh Zsigmond (Pusztaszentetornya, 1863. febr. 16. —Cannes, Franciao., 1894. okt. 9.), író. ~ Gyula fivére. Földbirtokos. Jogi és nemzetgazdasági tanulmányait Németo.-ban és Franciao.-ban végezte. Reviczky biztatására kezdett írni. Első írásai (Káprázatok, 1887; Művész szerelem, 1888; Páris elemei, 1889) francia hatás alatt születtek. Később az alföldi nép életét tanulmányozta és pszichológiai realizmussal ábrázolta népi hőseit (A puszta könyve, 1892; Gányó Julcsa, 1894; Delelő és egyéb elb.). Birtokán paraszt műkedvelőkkel maga rendezte népszínműveket és klasszikus drámákat mutattak be. A kiválás genezise c. tervezett regényciklusnak csak három kötete készült el: A pénz legendája, 1893; Gányó Julcsa, 1894 (Rózsa Miklós 1902-ben A hit címmel népszínművé dolgozta át); Fuimus, 1895. Ezekben az arisztokrácia életét bírálta és a m. falu életét vizsgálta. — F. m. Ádám (első r., sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1941); Naplója (franciao.-i és hazai napló, sajtó alá rendezte Halász Gábor, Bp., 1941). — Irod. Szinnyei Ferenc: J. Zs. (Bpesti Szle, 1918); Kiss Gizella :J. Zs. (Bp., 1932); Kozocsa Sándor: J. Zs. parasztszínháza (Válasz, 1947); Diószegi András: J. Zs. (Irod. tört. 1960); Réz Pál: J. Zs. (Élet és Irod. 1963. 8. sz.) Justus Pál (Pécs, 1905. ápr. 7.—Temesvár, 1965. dec. 28.): társadalomtudományi író, költő, műfordító. Bolognában és Párizsban végezte bölcsészeti tanulmányait 1924 —1927-ben. 1944-ig Bp.-en bank-, ill. magántisztviselő volt. 1944-ben Borba deportálták. A felszabadulás után az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus c. lap szerk.-je, majd ogy.-i képviselő. 1949-ben koholt vádak alapján bebörtönözték. 1955 végén szabadult, akkor rehabilitálták. Azóta haláláig a Corvina Könyvkiadó felelős szerk.-je. A munkásmozgalomban 20 éves kora óta vett részt. Tevékenyen bekapcsolódott a Kassák Lajos vezetése alatt álló baloldali szocialista Munkakörbe. Számos közgazdasági és szociológiai tanulmánya jelent meg, sok politikai ismeretterjesztő füzetet írt. Verseinek tartalmában és formájában Kassák hatása érződik. Lefordította Shakespeare szonettjeit, fordított még Sartre, Westling, Voltaire, Maupassant, Cocteau, Gorkij stb. műveiből.— F. m. Fekete ormok alatt (versek, Bp., 1925); Az utak éneke (versek, Bp., 1930); A szocializmus útja (Tanulmányok, Bp., 1945); A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete (Bp., 1946). — írod. Nekrológ (Élet és íród. 1966. 2. sz.).