Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

K - Karacs Ferenc - Karacs Ferencné, Takács Éva - Karacs Teréz - Karácson Imre - Karácson Mihály

856 munkásküldöttséggel az SZU-ba utazott. Visszatérése után a francia kormány kiutasítot­ta. 1932-ben hazatért, s Tatabányán dolgo­zott, ahol Tóth-Bucsoki István segítségével bekapcsolódott a mozgalomba. 1943-ban tag­ja lett a kommunista bányászbizottságnak. 1944-ben elfogták, Németor­ba hurcolták és Dachauban meggyilkolták. Karacs Ferenc (Püspökladány, 1770. márc. 16.—Pest, 1838. ápr. 14.): térkép- és rézmet­sző. ~ Teréz apja, Debrecenben, majd Bécs­ben tanult, végül Pesten telepedett le. Kiváló iskolai térképeket készített a Jászságról és a Kunságról. 1813-ban kiadta Mo. földképét, 1830-ban Európa atlaszát kezdte megjelentet­ni. Ezenkívül rézmetszetű illusztrációkat ké­szített szépirodalmi művekhez (Virág, Dugo­nics) és egykorú földrajzi stb. művekhez is készített metszeteket. Felesége Takács Éva írónő. Otthona művészek, színészek és írók találkozóhelye volt. — F. m. Magyaror­szág .. . táblája (Pest, 1813); Európa Magyar Atlasa (Pest, 1830-1835, XXI tábla);­­Irod. Ecsedy István: K. F. térképmetsző élete és művei (Debrecen, 1912); Pataky Dé­nes: A magyar rézmetszés története (Bp., 1951; bibliográfiával); K. F. térképkészítő rézmetsző művész (Tanulmányok, szerk. Kálinfalvi Béla, Debrecen, 1958); Ballai Ferenc: A térképcsináló K. F. (Bp., 1958); Karacs Ferencné, Takács Éva (Rákospalota, 1780. márc.—Pest, 1845. okt. 19.): író.­­ Teréz anyja. 1802-ben ment férjhez , F. rézmetszőhöz. Otthonukat sok író és tudós látogatta. A Tudományos Gyűjteményben és egyebütt szépirodalmi dolgozatokat, elbe­széléseket jelentetett meg. Irt színikritikákat és a nőnevelésről írt cikkeiben a nők jogai mellett szólalt fel. — M. T. É. összes munkái (I—II., Miskolc, 1853). — Irod. Horváth Lujza: Magyar írónők Albuma (Bp., 1890); Vajthó László: Magyar Irodalmi Ritkaságok (Bp., 1935. 31. sz.); Orosz Lajos: A ma­gyar nőnevelés úttörői (Bp., 1962); Karacs Teréz (Pest, 1808. ápr. 18.—Békés, 1892. okt. 7.): pedagógus, író,­­ Ferenc és Takács Éva író leánya. Magasabb fokú műveltségéhez állandó önképzéssel jutott. Az 1830-as, 40-es években szépirodalmi folyó­iratokban tűnt fel versekkel, fordításokkal, pedagógiai és politikai eszméit hirdető cikkei­vel. A 40-es évek elején Máramarosszigeten a Kállay családnál házvezetőnő. Itt kezdett érdeklődni a tanítónői pálya iránt és itt kötött barátságot Leővey Klárával. 1845-ben Teleki Blanka felállítandó főúri leánynevelő intéze­téhez akarta megnyerni, de a demokratikus világnézetéből eredő elvi ellentét miatt a felajánlott nevelői állást nem fogadta el. Az 1846-ban megalapított miskolci nőnevelő intézetet vezette 1859-ig; 1859-től a ko­lozsvári városi felső leányisk. ig.-ja. 1863-tól a Teleki családnál nevelőnő. 1865-től Pesten házitanítónő. 1877-ben Kiskunhalasra költözött. Itt kezdte papírra vetni visszaem­lékezéseit a Ferencről, a saját életéről és a „nemzet napszámosai"-ról. 1885-ben betegsé­ge miatt Békésre költözött. Leánynevelési törekvéseiben Teleki Blankához csatlakozott, de demokratizmusában meghaladta, lehetővé tette a magasabb iskoláztatást a polgári réte­gek számára is. — F. m. Játékszíni terv (színjáték, Pest, 1838); Karacs Teréz összes munkái (Pest, 1853); Karacs Teréz művei (Gyula, 1889.) — Irod. Orosz Lajos: A magyar nőnevelés úttörői (Bp., 1962); Teleki Blanka és köre (Válogatta és sajtó alá rendezte Sáfrán Györgyi, Bp., 1963). Karácson Imre (Apácatorna, 1863. febr. 19.—Konstantinápoly, 1911. máj. 2.): tör­ténész, orientalista, kat. pap, teológus. 1888-ban a bp.-i egy.-en teológiai doktorrá avatták. 1889-ben a győri kat. tanítóképző tanára, majd 1890-től ig.-ja, 1900-ban peéri plébános és esperes. Több utazást tett Török­o.-ba, hogy tanulmányozza a török nyel­vet és irodalmat. 1907-től haláláig a m. kormány megbízásából a török levéltárakban kutatott. Egyike volt az első európai tudósok­nak, akiket a régi török levéltárakba been­gedtek. Sok m. vonatkozású török forrása­datot tárt fel és tett közzé. M. fordításban közzétette Evlia Cselebi mp.-i útleírását az 1660 —1666. évekből (Bp., 1904 — 1908), a Török történetírók c. sorozatban (IV —V.), melynek III. kötetét további adatokkal, ugyancsak a­­­hagyatékból tette közzé Szekfű Gyula (Bp., 1916);­­ M. A XI. és XII. századbeli magyarországi zsinatok . . . (Győr, 1888); A mohamedánizmus és a keresz­ténység (Bp., 1892); III. Károly háborítja a törökkel . . . (Bp., 1892); Két török diplomata Magyarországról a XVIII. században (Bp., 1894); Szent László király élete (Győr, 1895); Török levéltárak (Századok, 1907); A Rákóczi­emigráció török okmányai (Bp., 1911). Török­magyar­ok felé/ítíró hagyatékából kiadta Thal­lóczy Lajos, Krcsmárik János és Szekfű Gyula, (Bp., 1914). — írod. Bene István: K. I. élete és művei (Győr, 1936); Dévényi Iván: A török levéltárak legnagyobb ma­gyar ismerője (Vigilia, 1964. 1. sz.); Karácson Mihály (Darnó, 1800 körül — Pest, 1869. aug. 29.): pedagógus, jogász, az MTA 1. tagja (1832). A m. ipari és tech­nikai oktatás egyik úttörője. 1815-től 1819-ig

Next